Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának zeti Bankkal kapcsolatban. A Nemzeti Bánt sokszor meglehetősen mostohán bánik az állattenyésztéssel, de egyáltalán az egész mezőgazdaság kérdéseivel s devizapolitikáját ebben a tekintetben nem igyekszk kellőképpen érvényesíteni. Értem ez alatt a fináncpengő konstrukció teljes elhagyását. Ez a konstrukció kívánatos volna» különösen a közel Keletre irányuló szarvasmarhakivitelünk alátámasztására. De szükséges volna Olaszország és Anglia felé is. Ez utóbbi vonatkozásban — Anglia felé — a feldolgozott állapotban, még pedig szalámi, zsiradék, konzervek alakjában való kivitelünkre gondolok, hiszen az angol piac korlátlan felvevőképességű, e mellett azonban rendkívül konzervatív. Jelenleg teljesen megállt a kivitelünk Anglia felé, már pedig egy kis áldozattal fenntartható volna, ha. az igen t. Nemzeti Bank visszaállítaná ezt a fináncpengő konstrukciót. El kell készülnünk arra, hogy ha ez a talán félesztendeje vagy egy éve fennálló kis mezőgazdasági konjunktúra ismét lefelé fog tendálni, akkor ezekre a piacokra nagyon nagy szükségünk lesz s ezekre a levezető csatornákra talán későbbi jövőben is szükségünk lesz. Ugyanezt kérem az exkliring államokba való húskonzerv, szalámi kivitelére nézve is. Elnök: Szólásra következik if j. Balogh István képviselő úr. If3. Balogh István: T. Képviselőház! Csak állattenyésztési kérdésekkel kívánok foglalkozni s ezért különösen előttem szólott t. képviselőtársam beszédének a juhtenyésztésről szóló részébe kívánok bekapcsolódni. A juhtenyésztés Magyarországon a legutóbbi időkben nemcsak divatossá, hanem üzletszerűvé is vált, amennyiben általános hadászati szempontok szükségessé teszik a gyapjútermelés fokozását. Rendkívül' fontos, hogy a mellett, hogy a gazdaközönség foglalkozik ezzel, a kormány ig támogassa a juhtenyésztés fellendítésére irányuló akciókat. Mint debreceni képviselő, a hortobágyi viszonyokkal tisztában lévén, kjelenthetem, hogy amkor a hortobágyi problémák komolyan foglalkoztatják kormányzatunkat, akkor nem lehet minden gondolat nélkül elmenni e mellett a probléma mellett sem. A hortobágyi legelőtípus az ottani legelőtípus folytán anynyira rendeltetve van a birka-, juhtartásra, hogy ott más állatfajta számára talán nincs is alkalmasabb lehetőség. A földmívelésügyi kormányzat exponensei, akik : szakemberek, szintén közvetlenül tapasztalhatják ezt és így be kell látniok, hogy a juhtenyésztést feltétlenül fel kell az államnak karolnia. Az utóbbi időben, különösen a múlt évi helyzettel szemben, igen nagy lépésekkel örvendetesen haladt előre ez a kérdés a kosakcióval, az apaállat és tenyészállat cserékkel. De fel kell hívnom az illetékes urak figyelmét az apaállatok cseréjével kapcsolatban egy nagyon figyelemre méltó dologra, mégpedig arra az esetre, amikor hasonló típusú takarmányozási helyekről telepítünk át apaállatokat és ott fogjuk ridegtartásra. Az intenzív tartás mellett ugyanis a kizárólag húsállatofeat nem lehet megfelelő eredménnyel áttelepíteni. Minthogy más címeknél is feliratkoztam, ennél a címnél nem kívánom a t. Ház idejét tovább igénybe venni. Elnök: Szólásra következik Szeder János képViselő úr. Szeder János: T. Ház! Az egyes szakminisztériumok különböző akciókat szoktak lebonyolítani, amelyek szociális jellegük mellett 12. ülése 193T június 1-én, kedden. 73 a termelés minőségi és mennyiségi javítását célozzák. Ezek között igaz elismerés illetheti meg azoknak az akcióknak legnagyobb részét, amelyeket a földmívelésügyi minisztérium bonyolít le — ahogyan ezt már Nirnsee igen t. képviselőtársam is mondotta. Sajnos, azonban, ezt az elismerést nem tudom megadni annak a tény észállatkölncsönakci ónak., amely különösen 1931/32. évben bonyolíttatott le, mégpedig iaz Okh. közben jöttével. Ennél a tenyészállatkölcsönnél dunántúli tenyészállatokat, teheneket vásároltak • tiszamenti és tiszántúli gazdák, mégpedig átlag 500-^600 pengő értékben. Ezeknek az állatoknak jórésze nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket a tejhozam szempontjából, mert egyrészük gümőkórban betegedett meg, másrészük pedig más betegség folytán került kényszervágás elá s már iá tenyészállatkölcsönakció után közvetlenül is olyan mértékben csökkentek az árak, hogy közel 50%-os árcsökkenés jött létre. Annál sajnálatosabb ez a körülmény, mert hiszen a vásárlók legnagyobbrésze törpebirtokos, illetőleg később védettgazda volt. Az is sajnálatos, hogy olyan feltételek mellett bonyolíttatott le ez a tenyészállatkölcsönakció, amely feltételek nem mindenben feleltek meg a követelményneknek. így, hogy csak egy példát említsek,, az egyik gazda 3000 pengős tenyészállatköícsöne után 1934 november 15-től 1935 szeptember 30-áig biztosítási díj fejében 240 pengőt, késedelmi kamat címén 194 pengőt, kezelési díj címén 60 pengőt, postaköltségre 2 pengő 10 fillért, összesen tehát 497 pengőt volt köteles fizetni. En súlyosnak tartom a kezelési díjat, de feleslegesnek tartam részben a biztosítási díjak ilyen öszszegben való beállítását is* hiszen ezek a kölcsönök már az első pillanattól kezdve, felvételük idejétől számítva is tulajdonképpen jelzálogilag biztosítva voltak. Éppen ennek következtében súlyos kár háramlott azokra a tenyészállatvásárló gazdákra, miért is nekem az volna a kérésem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy ezt a kérdést valamiképpen rendezze; rendezze pedig legalább olyanképpen, hogy a tenyészállatok ára a forgalmi értékben megfelelően számoltassák el, hogy ezek a biztosítási díjak töröltessenek és rendezze olyképpen,, hogy a kamatok felszámításánál vétessék figyelembe az 1933. évi 14.000 számú rendelet is amennyiben ezek a kamatok kisebbek, aminthogy.kisebbek annál a 8%-nál, amit az Okh. számít fel, abban az esetben csak a különbözetet legyenek kénytelenek fizetni. Azt állítom azonban, hogy ennek a kérdésnek teljes és tökél-ties rendezéséire is nagyon meg volna a lehetőség, mint ahogy a földmívelésügyi minisztériumiban meg is van a készség tarra, hogy ennek a Imlagyar gazdákat és pedig elisősoeríban a kisbirtokosokat súlyosan érintő tenyészállatkölcsön-akciónak hátrányai kiküszöböl tes sernek. A pénzügyminiszter úr tudtommal annakidején 5,300.000 pengőt biztosított erre az akcióra s "ebből az összegből még visszamaradt 1,200.000 pengő. Az Okh, megállapítása szerint pedig körülbelül 1,700.000 pengő az az összeg, amely követelés címén a közületeknél, azután a legeltető társulatoknál és magánosoknál még mindig fennáll. Ha ezt figyelembe vésziem, továbbá tekintem azt, hogy az Oklh. valószínűleg túlzott métrték'ben számította fel az ügyvédi költségeket és, mint láttuk, a kezelési díjakat, azonkívül a biztosítási 11*