Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

70 Az országgyűlés képviselőházának mint minden tervszerűségre való törekvést, természetesen helyeseknek tartok. Hiszen az elgondolás az volt, hogy az erdők kiterjedése, az erdők kora, a fák minősége és a dönthető menynyiség megfelelően helyes arányba állíttassanak egymással. Ha nem ez történik, akikor az erdőkitermelésnél szükségképen bekövetkezik egy rablógazdálkodás, és mi — sajnos — az elmúlt néhány esztendő túlhajtott árpolitikája nyomán eljutottunk ennek a rablógazdálkodásnak a határáig. Az eredmény azután a következő: ma már hiány van belföldi fában, az import elakadt s a katasztrofális áremelkedés egyre nagyobb és nagyobb, egyre súlyosabb nyugtalansággal tölti el a kisfogyasztókat, legelsősorban pedig a főváros lakosságát. Már az az áralakulás is, amely tavaszig kialakult, éppen elég súlyos terhet jelentett a főváros fogyasztóira, hiszen a fa eladási ára a gőzfűrészek számára vagontételként 366 pengőt tett ki, a gőzifűrészek számára engedélyezett rezsi és haszon 135 pengőben állapíttatott meg, tehát mázsánként 5 pengőért adhatták el a fát a kiskereskedőnek vagy a nagy egyéni fogyasztónak. Ha ehhez hozzáadjuk a kiskereskedőnek átlag 20%-os rezsijét és hasznát, akkor már tavaszkor elérkeztünk a 6 pengős árig. De ez a 6 pengős ár ma már régen túlhaladott, túlhaladott pedig azért, mert emelték azi árakat, elsősorban az erdőbirtokosok számára, az idei vágású belföldi fánál megállapítván a bükkfára 390, a tölgyfára 340 pengő tíztonnánkénti árat. A gőzfűrész kapja a fát 430 pengőért és ha hozzácsapjuk azt a 135 pengőt, amelyről az előbb szólottam, akkor már 5*65 pengő mázsánként! árnál tartunk. Hozzácsapva a kiskereskedőnek minimálisan csak 20%-os haszon- és rezsikulcsát, ez 6'78—7 pengő métermázsánkénti tűzifaár, (Farkas István: Hallatlan!! Agrár ország!) ami elviselhetetlen a lakosság számára. Fel kell hívnom a t. Ház és az illetékes miniszter úr figyelmét arra, hogy e körül a kérdés körül ugyanazok a jelenségek mutatkoznak és fenyegetnek, mint annakidején a Bszkrt. drágítása körül. Mi megmondottuk előre, hogy a 30 filléres átszállójegyet a város közönsége nem fogja tudni elviselni. Az eredmény bekövetkezett és ennek a hatalmas társaságnak bevételei nagymértékben visszaestek. A 7 pengős vagy 7 pengőn felüli tűzifa árat sem bírja el a főváros szegény lakossága, (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Itt van tehát az, ideje annak, hogy valamilyen beavatkozás történjék. Véleményem szerint ennek a beavatkozásnak a módja nem lehet más, mint egy bizonyos mennyiségű, az itthon fogyasztásra kerülő 120—130.000 vagonnal szemben egy aránylag nem nagy mennyiségű, mondjuk, 30.000 vágón fának külföldről való 'beengedése és ha ennek &

r fuvartételét akár csak 10 százalékkal is mérsékelik, s ha visszatérünk az 1930 november előtti vámmentes .behozatalra, akkor egy ilyen aránylag nem nagy mennyiség már elégséges ahhoz, hogy árszabályozóként hasson itt az országon

f belül és egy ilyen mennyiség beengedése révén egészen biztosan remélhető, — a szakértők szerint, akik nem érdekeltek sem mint erdőkitermelők, sem mint tüzifavágók és kereskedők, hanem szaktisztviselői ennek a kérdésnek, akiktől, mint érdektelenektől és •mint a fogyasztókkal együtt érző emberektől ezeket az adatokat és ezeket a, megállapításokat kaptam, — hogy a belföldi árat 30—50 fillérrel leszoríthatjuk. Igaz, hogy ez áldozatot jelent az« ájlam222. ülése 1937 június 1-én, kedden. kincstár részéről, mert hiszen a fuvardíj leszállítása, a vám elengedése jelentene az állami Jbudgetben, 30.000 vagont alapelvévé, körülbelül VÁ millió pengős kiesést, viszont ezzel az VA millió pengős kieséssel szemben áll a belföldi magasabb árakon lebonyolításra kerülő forgalom magasabb forgalmi adója, a nagy kereseti és jövedelmi adó, a külföldi fának az illetéke, úgyhogy körülbelül háromnegyedmillió pengő már megtérül. Marad tehát mint teher az állam részéről 600.000 pengő, amely 600.000 pengővel szemben viszont, ha csak 30 fillérrel tételezem is fel az árleszorítást, — de ennél sokkal több lesz — a, közönség zsebében marad 3 millió pengő olyan pénz, amelyet egyébként az áremelkedés következtében ki kellene adnia. En arra kérem az igen t. kormányt, hogy ebben a kérdésben az érdekek méltányos és észszerű összeegyeztetésének álláspontjára helyezkedjék. Ne vegye egyedül és kizárólag esak az erdőbirtokosok vagy a gőzfűrészek vagy a fakereskedők érdekét figyelembe, hanem legyen tekintettel ennek a leromlott városnak leromlott fogyasztóképességére, ne engedje a végtelenségig emelkedni a tűzifa árát, mert ennek következménye nem lesz más, mint a lakosság fázása és didergése s a mellett a fogyasztás visszaesése is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) , Elnök: Szólásra következik Bánó Iván képviselő úr. Bánó Iván: T. Ház! A mi vidékünkön nagyobb erdőbirtokok vannak és az ottani lakosok kenyerüket, kivált télen, fakeresettel szerzik meg. A [következő kérésem van a földmívelésügyi miniszter úrihoz. A r jelenlegi uzus az, hogy ia 'fakereset után az állam forgalmiadét számít fel azoknaik <a kisembereknek, akik a fát eladják. Az a tiszteletteljes kérésem, Jm&nthogy már szú Itatni a pénzügyminiszter úrnak eíbben a dologiban,, de választ mind a mai napig nem kaptam, lenne szíves a földművelésügyi miniszter úr odaihatni, hogy azok a szegény emberek ne fizessenek forgalmiadót azután a fakereset után, (Egy hang a balközépen: Részkereset után!) amelyet munkával szereztek. A címet elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Dinnyés Lajos képviselő úr. A (képviselő úir nincs itt, jelentkezés© töröltetik. Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Csatlakozom Bánó t. 'képviselőtársam szavaihoz — én is meg laktartaan ezt említeni — és még megtoldolmi az ő szavait azzal, hogy a mélyen t. földművelésügyi miniszter úr hasson oda,, hogy ezek az erdőkiternctelő munkások bizonyos megfelelő átlagos keresethez jussanak, mert az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy a fakitermelési munkabér legalább 30—40% -kai csökkent az összes erdőkitermeléseknél, különösen az állami erdőknél. További kisefbb ikérdésefcet is vagyok bátor eilő'hozni. Felemlítem azoknak a kisgazdáknak ügyét, akiknek saját erdejük van és akik ott fakitermelést eszköziölnek. A kisgazdáknak van egy félhold, vagy egy negyiedíhold erdejük, ami szintén beleesik az üzemtervtbe és aszerint kell nekik abból az erdőiből vágatni a saját szükségletükre fát. Sokszor 50 vagy 100 négynégyszögölet terímelhetnek ki. FJblbez. a fakiter-