Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselöházá,nak 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. 71 meléshez ők kérvényt tartósnak beadni az ecrdőigaagatósághoz kétpengős bélyeggel, a kérvényt mieg kell Íratni, ajánlottan elküldeni,, az ajánlottan visszajön és végeredményben hat pengőjébe kerül egy kisgazdának az, ha 50 négyszögöl földjéből,^ erdejéből kitermel magának két-három szekér fát. En tehát azt kérném a mélyen t. földművelésügyi miniszter úrtól, adjon ki olyan rendelkezést, hogy ezek a kérvények 'bizonyos határon alul illeifcékimentesek legyenek és az erdőigazgatás illetékmentesen adja meg a kitermelési engedélyt azoknak a kisgazdáknak. Nagyobb kitermeléseknél természetesen meg kell fizetni azt az illetéket, ezt nem is kifogásoljuk, de annak, hogy az a szegény paraisztemlber a saját fáját,, azt az egy-két szekér fát 5—6 pengőért megvásárolja, semmi rációját sem látom. A másuk kérdés, mélyen t, föTdmívelésügyi miniszter "úr, a legelők fásításának a dolga. A legelöket az utóbbi időben igen nagymértékben és igen jó célzattal fásítjuk,^A helyzet azonban az, hogy a befásított legelők további fakihasziiálása tekintetében nagy nehézségeink vannak. Az erdőigazgatóságok a befásított legelőket az erdők körében akarják számítani és hiába van a gazdasági felügyelőnek az az álláspontja, hogy ott a fákat ki kell vágni, ki lehet vágni és hasznosítani kell, az erdőigazgatóság azt mondja: én nem engedem kivágatni, úgyhogy örökös huza-vona folyik egyfelől a gazdasági felügyelő és a legeltetési társulatok, másfelől pedig az erdőigazgatóságok között, aminek következtében a befásított legelők fakihasználása olyan nehézségekbe ütközik, hogy ezzel csak hátrányt szenvednek a gazdák. Énnek azután az a káros következménye van, hogy először is a legeltetési társulatok, vagy a legeltetési társulatokban részes gazdák azt a kis famennyiségüket nem kaphatják meg, másodszor pedig a társulatok költségeihez nem járulhatnak hozzá, hiába fásítottak. Tehát valahogyan rendeletileg kellene tisztázni azt, hogy mely fásított legelők tartoznak az erdészeti igazgatás és a kitermelési munkaterv alá és melyek azok, amelyeken a gazdasági felügyelő határozata alapján meg lehet kezdeni a kitermelést. Egy harmadik kérdés, amelyet szóvá akarok tenni, az, hogy a mi gazdanépünk általában ellenséges érzéssel van a fák iránt. Ezt tapasztaljuk minden oldalon. Ha. kutatjuk, hogy mi ennek az oka, akkor ezt megállapíthatjuk abban, hogy a határfák és a szélső erdei fák az ő kis földjükön rendkívüli károkat okoznak. Én arra kérném a földmívelésügyi miuiszter urat, hogy a mezőrendőri törvénynek, vagy pedig az erdészeti törvénynek ' a végrehajtási rendeletét egészítse ki olyképpen, hogy valahogy szabályozza azt, hogy az erdőkre rádülő kis földek hogyan részesedjenek kárpótlásban az erdők által okozott károkért és hogy ezek a határfák, útímenti fák, vagy szélfogók hogyan oszoljanak meg az egyes birtokosok között. Méltóztassék elhinni, hogy a nép körében az egész fiaellenes hangulat azért van, mert a nép azt tartja, hogy az a fa neki ott csak kárt okoz és semmi hasznot sem hoz és folytonos veszekedések vannak az emberek között ezeknek a fáknak a tekintetében. (Hertelendy Miklós: Vármegyei szabályrendeletek is vannak!) Vármegyéi szabályrendeletek volnának, amelyek erre vonatkoznának, egyrészt azonban a vármegyei szabályrendeletek nem elégségesek, másrészt pedig ezek a szabályrendeleKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. tek nem alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz, ha tehát a földmívelésügyi miniszter úr egy rendeletben megadná az irányelveket ezeknek a fáknak tekintetében, akkor itt nyugalom lenne. Mélyen t. Ház! Végül még egy kérdést va

r gyök bátor felhozni, mégpedig azt, hogy^ az erdészetekben, az államerdészetekben és általában az erdőknél igen kevés szociális érzést tapasztalunk a szegény nép iránt. En akárhányszor láttam, hogy azt a lehullott galyat, azt a lehullott fát, amelyet igazán nem tudnak értékesíteni és hasznosítani, nem juttatják oda azoknak a szegény hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek, proletároknak, pedig ezekből a gályákból semmi hasznuk sincs az erdőtulajdonosoknak. En nem akarom az embereket beszabadítani az erdőkbe, mert az emberek sokszor rosszabbak az erdőben, mint a vadak, azonban azt kérném, hogy legalább az állami erdészeteknél méltóztassék gondoskodni arról, hogy az a lakosság és azok a községek, amelyek az állami erdők körül vannak, ha nem is teljesen ingyen, de a legméltányosabb áron juthassanak hozzá a hulladékfához, hpgy az emberekben ne legyen az a keserű érzés, hogy ott van előttük a nagy erdő és ők télen dideregnek és fáznak. En'több kérést terjesztettem elő ilyen irányban, mert hiszen érdekelve is vagyok ebben az ügyben a kerületemnél fogva, de nemcsak az én kerületemben, hanem más állami erdőségek tekintetében is tapasztaltam és hallottam ezt a kérést és, bizony igen csekély megértést tapasztaltam. Nem mondom, hogy semmi megértést sem tapasztaltam volna, de nagyon csekély megértéssel találkoztam, a földmívelésügyi miniszter urat tehát arra kérném, hogy általánosságban olyan szociális irányt vezessen be ebben a kérdésben, hogy annak folytán a falu népe az állami erdőkben olcsón juthasson hozzá legalább a hulladékfához, annál is inkább, mert a fakitermelésen igazán olyan keveset keres, hogy az még a megélhetéshez is kevés neki. Ezeket kívántam előadni. Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Mózes Sándor. Elnök: Mózes Sándor képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Kérdezem, kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Darányi Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: T. Ház! Nirnsee Pál t. képviselőtársam szóvátette a feltétlen és nem feltétlen erdőtalajok kérdését, a közös legelők kérdését és a legelőtársulatok ügyét, valamint a 20 katasztrális holdon aluli erdők üzemterveinek elkészítését. A legeltetés kérdésére vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy ez egy igen sokat vitatott és nehéz kérdés; különösen ott, ahol kis erdőparcellákról van szó, majdnem keresztülvihetetlen, a közös erdőknél azonban könnyebben lehet megcsinálni azt, hogy az erdőnek egy bizonyos részét legeltetésre jelöljék ki és ott engedélyezzék a lesreltetést. Ami a járási erdő felügyelőségek felállításának kérdését illeti, ez lényegében nemcsak szervezeti, hanem elsősorban is fedezeti kérdés, amennyiben, ha megfelelő költségvetési eszközök állnak rendelkezésre, akkor természetesen helyes, hogyha mi minél több erdőhivatalt ál11