Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. 69 a tényezők együtt fognak munkálkodni, ak­kor a mozgalom eredményre is fog veeztni. Visszatérek azonban a címmel kapcsolat­ban az új erdőtörvényre. Amint az előbb - rá­mutattam, a helyes és helytelen talajminősí­tés lesz a kulcsa erdőgazdaságunk fejlődésé­nek. Ha a minősítés helyes lesz, akkor szép erdők fogják hazánkat díszíteni, ha azonban helytelen lesz, akkor ez katasztrofális pusztu­lást fog jelenteni. Kívánságunk mindenesetre csak laz lehet, hogy helyes talajminősítéssel és erdőgazdálkodással szép legelők és erdők díszítsék hazánkat és gazdagítsák a föld né­pét. Mivel én a helyes talajminősítés előfelté­teleit kívánom biztosítani, — bár tudom, hogy ennek kihatása csak évtizedek múlva fog meg­nyilatkozni — arra kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék központi szerveit — értem ezek alatt az erdőfelügyelőségeket és a gaz­dasági felügyelőségeket — rendeleti úton ki­egészíteni ennél az eljárásnál az érdekeltsé­gekkel. Ezek a szervek együttesen határozzák meg, melyik a feltétlen és melyik a nem fel­tétlen erdő, együtt végezzék el a talaj minősí­tést. Meg vagyok róla győződve, hogy az eh­hez szükséges költségtöbblet az ország nehéz anyagi viszonyai mellett is a jövőben bősége­sen meg fog térülni. Ugyanennek az alap­eljárásnak elrendelését kérem az új legeltetési társulatok megalakításánál. Az új erdőtörvény rendelkezése szerint a magántulajdonos 20 katasztrális holdon aluli erdőjének kivételével minden erdőről erdőgaz­dasági üzemtervet kell készíteni. Ezeknek az üzemterveknek elkészítése meglehetősen hossza­dalmas és bonyolult. Az erdőbirtokösságnak tengersok apró-cseprő ügyes-bajos dolgában kell a megyei székhelyen székelő erdőfelügye­lősséggel állandó érintkezést fenntartania és ez az erdőfelügyelőség a vármegyei albizottság, valamint az erdőigazgátóság kettős köve közé van szorítva. Legtöbb esetben, ha az erdőbir­tokos ehhez a fórumhoz fordul, egyebet nem kap, mint biztosítékot arra, hogy ügyéti jóindu­latúlag 1 fogják kezelni, azonban végeredmény­ben mindig az erdőigazgatóság és az albizott­ság intézkedik. Tisztelettel bátor vagyok indítványozni, hogy állíttassék vissza rendeleti, vagy novellá­ig, úton a járási erdőhivatal és különösképp azt kérem, bogy ez megfelelő hatáskörrel .ruháztas­sák fel. (vitéz Várady László: Nagyon helyes!) Ez nemcsak az erdőbirtokosság érdeke, hanem az agyonterhelt állami erdőmérnöki karnak ugyancsak érdeke. Az erdőfelügyélet teendőit ebben az esetben elvégezné a jelenleg működő erdőigazgatóság, hiszen kívánatos volna, hogy egyöntetűen járjon el azokban a vármegyék­ben, amelyek az ő rajonjába tartoznak. Erdőgazdaságunk jövendő fejlődését bizto­sítják az üzemtervek és itt szeretnék rámutatni különösen arra, hogy már ezeknek az üzemter­veknek megalkotásánál mint elsőfokú fórum, vagy mondjuk: megindító közeg ez az általam javasolt járási állami erdőhivatal működhet­nék. Hiszen ő érintkezik elsősorban is a járásban lévő erdőbirtokossággal, legyen az, nagy-, kö­zép- vagy kisbirtiokosság. így azt hiszem, nyi­tott szemmel ő fogja legelőször is megállapí­tani tudni a szükséges teendőket és azok mé­reteit. Szükségesnek tartanám azonban ezt az er­dőmérnöki kar szukreszeenciája miatt is, hiszen innen pótoltatnék azután úgy a felügyelőségek­nél, valamint! az erdőigazgatóságnál és a köz pontban, a minisztériumban is az erdőmérnö kar. Eendkívül leegyszerűeíttetnék ezizel az eljárással ez a jelenleg fennálló bonyolult tör­vényes intézkedés és azért kérem a miniszter urat, szíveskedjék ezt ttnegfointoláls itárgyává tenni és rendeleti úton elrendelni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Kertész Miklós Elnök: Kertész Miklós képviselő urat il­leti a szó. Kertész Miklós: T. Ház! A földmívelés­ügyi tárca 2. címével kapcsolatosan kívánom felhívni a t. Ház és a t. miniszter úr szíves figyelmét egy olyan kérdésre, amely egyre nagyobb nyugtalanságot kelt a főváros főleg szegény lakossága körében és ez a tűzifa­kérdés. A Faforgalmi rt. koncessziója tudvalevő­leg július végén lejár és ennek a vállalatnak elmúlása, amit különben senki nem sajnál, természetesen megindította a harcokat és ma­rakodásokat a zsíros üzletért. Különböző saj­tóhíradások, harctéri jelentések nap-nap után beszámoltak arról, hogy melyik 'bankérdekelt­ség került pozícióelőnybe a másikkal szemben, hogy melyik erdőbirtokosérdekeltség jutott előnybe vagy került hátrányba, közben pedig a tűzifa ára vágtat felfelé (Ügy van! a $zél­sőbaloldalon.) és a főváros szegény lakossága rettegve gondol a télre, mert hiszen most nyár elején imár 7 pengő körül van a tűzifa kicsiny­beni ára (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha a dolgok így mennek tovább és semmiféle beavatkozás nem történik a fogyasztórétegek érdekeinek megóvása érdekében, mi lesz télre, amikorra az áralakulás tudvalevően még foko­zottabban növekedik? Igen t. Ház! Rá kell mutatnom arra, hogy a tűzifa tekintetében s az egész tűzifaár- és import-politika tekintetében a helyzet ma me­rőben más, mint 1934 előtt volt. Akkor a pia­con igen sók volt az eladatlan belföldi fa, az árak nyomottak voltak, a 'hazai termelés vé­delme és a valutárls okok egyaránt bizonyos mértékig indokolttá tették annak a tűzifa­politikának a megkezdését, amely azóta ki­alakult. A beavatkozás módja is elég drákói volt, hiszen a külföldi fa fuvardíját 25%-kai emelték fel, az addig vámmentesen beérkezett külföldi tűzifának 10 tonnánkénti, vagónon­kénti 58 pengős vámját léptették életbe s ez a túlságos védelem és ez a túlhajtott protekcio­nizmus azt eredményezte, hogy az új tűzifa­politika túljól sikerült az erdőbirtokosok és a nagy gőzfűrésztelepek számára, de egyre ka­tasztrofálisabb, egyre veszedelmesebb mérete­ket ölt a fogyasztóközönség szempontjából. (Ügy van! a szélsőbaloldalan.) Az import le­esett és ez bizonyos mértékig helyes is, meg­nyugtató is, de az árszabályozó és versenyt jelentő külföldi tűzifa behozatalának mértéken túl való leszorítása r viszont már kezdi érez­tetni hátrányos hatását. Nem tartja senki sem helyesnek az 1927—1930-as éveknek állapotát, amikor 170.000 vágón volt az import, de azt sem lehet helyes­nek tartani, hogy 14—15—16.000 vágón most már az importált fa mennyisége, mert ennek kihatásai azután az árak alakulásában mutat­koznak, mint ahogy mutatkoztak is. A Faforgalmi felvette meglehetősen jó ára­kon a belföldi termelést, a fakitermelők Viszont éppen az árak emelkedésének hatása alatt kezd­ték egyre inkább sutbadobni azokat az üzem­amelyekről előttem szólott t. képvi­äam is beszélt és amely üzemterveket én,

Next

/
Thumbnails
Contents