Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 1937 június 16-án, szerdán. 51© papír drágulását az utóbbi félesztendőben jellemzi. Három kategóriára oszolnak a rotációs papír fogyasztói. Az első kategóriába tartoznak a napilapok és à hétfői lapok, a második kategóriába a másfajtájú hetilapok 'és. a harmadik kategóriába az egyéb nyomtatványok és prospektusok. Szintén igen drágán, de arány- : lag legolcsóbban kapja a rotációs papírt az első kategória, drágábban a második és még drágábban a harmadik kategória. Amíg Ausztriában az árak emelkedése anynyit mutat, hogy január 1-én, 26, április 1-én 32 schilling volt a rotációs papír métermázsája, tehát a drágulás 25%-os, addig nálunk az első kategóriában 70%-os a drágulás, ahogy azt az előbb már bátor voltam mondani. Ez a 70%-os drágulás a következőkben mutatkozik. 1937 január 1-én 22'90 fillér volt a rotációs papír kilogrammonkínti ára. Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? {Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. (Zaj.) Vázsonyi János: 1937. január 1-én a »Magyar Rotációs Papírgyár, Neményi Testvérek Papírgyár Rt.« számlázása szerint a rotációs papír kilogrammonkinti ára 22'90 fillér volt, az 5%-os fázisadóval együtt 24'045 fillér, február 1-én már 30'30 fillér-, az 5%-os fázisadóval együtt 31 '815 fillér, április 1-én 35'80.fillér, az 5%-os fázisadóval együtt 37'59 fillér. Ezek a számok igazolják a 70%-os drágulást, amit az előbb mondottam, míg a második kategóriában 38*33 fillér egy kilogramm rotációs papír ára és a harmadik kategóriában még drágábban számláznak. Ugyanakkor hozzá kell tennem még azt is, hogy ha ma valaki rotációs papírt rendel, akkor nem kap azonnal számlát és nem mondják meg_ az árat, hanem azt mondják, hogy megkapja a papírt, de számlázni csak akkor és olyan áron fogják, amikor a papírt leszállítják, a vevőnek tehát teljesen bizonytalan alapra kell helyezkednie és tekintettel arra, hogy máshonnan nem szerezheti be rotációs papír szükségletét, teljesen és, tökéletesen ki van szolgáltatva (Rajniss Ferenc: A kartelnek!) a gyár árainak és a nemzetközi kartelnek. En úgy tudom, hogy árdrágítással szemben mindenkor igen erélyes szokott lenni a kormányzat, (Rajniss Ferenc: Eddig még nem láttuk!) akkor, ha piaci árusról, vagy piaci kofáról yan szó, holott nem a kis piaci árus és nem a kofa drágít, hanem drágít az állandóan emelkedő rezsi, drágítanak a folytonosan emelkedő közterhek, amelyek a , kisembert teljesen és tökéletességgel agyonsújtják és életlehetőségét és életstandardját csökkentik. Amikor ezt a szigort és ezt az erélyt látjuk a kisemberekkel szemben, ugyanakkor nem látjuk ezt a szigort és ezt az erélyt^ a nagykartellel szemben, nem látjuk a pénz hatalmasságaival szépben. (Ügy van! balfelöl) T. Ház! Kénytelen voltam ezt a kérdést egyetemes emberi és egyetemes nemzeti szempontból idehozni. Nézetem szerint ez nem pártkérdés, egyetlenegy pártot .sem érint különkülön, egyetlenegy sajtóorgánumot sem érdekel külön-külön, hanem érdekli az egész magyar sajtót és minthogy az egész magyar sajtó együttesen jelenti a magyar közvéleményt, azon keresztül érdekli a magyar kultúrát és érdekli a magyar intelligenciát. (Fábián Béla: így van!) A magyar intelligenciát érinti a sajtónak az ügye, érinti a könyvnek és a kultúrának az ügye. Ez a három dolog összefügg egymással és ezért voltam bátor interpellációmban felvetni azt a kérdést, hogy amikor hihetetlen mérvben drágult meg a papír, ami az egész magyar sajtó súlyos szellemi és^ anyagi válságát jelentheti, elérkezettnek látja-e a kormány az időt arra, hogy közbelépjen, (Rajniss Ferenc: Halljuk az összkormányt!) elérkezettnek látja-e az időt arra, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek végre ezt a kérdést szabályozzák és valamilyen módon rendbehozzák? Elismerem, hogy ez a kérdés részben nemzetközi vonatkozású, amennyiben nemzetközi a kultúra, de főleg mindenkor nemzetközi a tőke és a könyörtelenül kizsákmányoló pénz hatalmassága. Nézetem szerint azonban elsősorban nemzeti kérdés, mégpedig azért, mert a magyar betűről és a magyar betűn keresztül a

/ magyar sajtóról, a' magyar könyvről, a sajátos magyar nemzeti kultúráról van szó. Ezért voltam bátor ezt a kérdést idehozni, mert, azt hiszem, hogy a képviselőház minden tagjának, pártállásra való tekintet nélkül, bármelyik oldalon is üljön ebben a Házban, azon a felfogáson kell lennie, hogy abban a perben, amely évezredek óta folyik az aranyborjú és^ az írás^ között, végre egyszer mégis, csak az írásnak kelF győznie az aranyborjával szemben. (Helyeslés a baloldalon. — Csoór Lajos: Igazi liberális beszéd!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Meizler Károly képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz a Balatonhoz való jobb vasúti és autobuszközlekedés tárgyában. . Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni: vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a balatoni elő- és utószezon kialakulását a vasúti és autcbuszösszeköttetés hiányossága is gátolja? Hajlandó-e a miniszter úr legalább hétvégi vonatok és autóbuszok beállításával élősegíteni a fürdőévad meghosszabbodását?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! A balatoni vasúti és autobuszforgalom mai interpellációm tárgya. A költségvetés kapcsán tudniillik azt a kívánalmat terjesztettem az igen t. miniszter úr elé, hogy lehetőség szerint a Balaton mellé jó forgalmat, jó közlekedést, még pedig az elő- és utószezonra is kiterjedő jó közlekedést .biztosítson. Szóvátettem, . hogy éppen most, amikor a nagy magyar idegenf orgalom előtt állunk, értvén alatta a jövő kettős szentévet, amikor kétségtelenül rengeteg külföldi fordul majd meg nálunk, éppen nyugat felé, Ausztriával való közlekedésünk igen rossz és felemlítettem, hogy az autobuszösszeköttetes is rossz, mivel Bécstől az első balatoni állomásig a 220 kilométeres utat öt és fél óra alatt teszi meg az autóbusz. Felemlítettem azt is, hogy hasonlóan rossz Gráccal való kapcsolatunk is, mert az autóbusz a 180 kilométeres utat öt és fél óra alatt teszi meg, a vonatösszeköttetés pedig még rosszabb, mert, sajnos, a 180 kilométeres utat hat és ^ fél óra alatt teszi meg az utas,.négyszeri átszállás mellett. Sajnos, azonban az a helyzet, hogy nemcsak az Ausztriával való összeköttetésünk