Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

42 Az országgyűlés képviselőházának fejlesztésére is megfelelő összeg van előirányozva a költségvetésben. Ennek különösképpen azért örülök, mert baromfiállományunk 94 százaléka van a 100 holdon aluli birtokosok kezén, amidőn tehát ezt a tenyésztési ágat fejlesztjük, tulajdonképpen a kisgazdák helyzetén segítünk, örülök annak is, hogy megfelelő tanfolyamokat fognak tartani a vezetőjegyzők, s a tanítók számára a baromfitenyésztést illetőleg, de szükségesnek tartanám azt is, r hogy minél töibb vidéki kiállítás rendeztessék és minél több" rövid előadás tartassék^ hogy a gazdaközönségnek minél szélesebb rétege kerüljön kontaktusba a földmívelésügyi minisztérium célkitűzésével. T. Ház! Már a háború előtt is rendkívüli jelentősége volt a baromfitenyésztésnek, 18S2ben még esak 17 millió pengő volt ebből a bevételünk, ez az összeg azonban a háborúig folytonosan emelkedett, úgyhogy 1913-ban már 85 millió pengőt jövedelmezett az országnak a baromfi- és tojásexport. A háború után bizonyos csökkenés állott be, majd megint emelkedett az eredmény, úgyhogy 1929-ben már 81 millió pengő volt a magyar gazdatársadalom bevétele a baromfi- és a tojásexportból. À gazdasági depresszió bekövetkeztekor, sajnos, hihetetlen mértékben visszaesett és még ma is visszafejlődésben van a baromfiexport, amenynyiben 1934-ben 51 milliót, 1935-ben 46 milliót, a múlt évben pedig csak 40 milliót jövedelmezett a baromfiexport. Szükségesnek tartom tehát, hogy a kormány olyan árpolitikát és tarifapolitikát valósítson meg, amely a kisgazdák érdekében ezt a termelési ágat minél nagyobb mértékben felkarolja, de ugyanakkor a Nemzeti Banknak is olyan devizapolitikát kell folytatnia, hogy a kontingensek kellőképen kihasználhatók legyenek. Sajnálattal ke'l megállapítanom, hogy tavaly éppen a devizapolitika nehézségei, vagy nehézkessége következtében Ausztriába irányuló tojásexportunk fele, mintegy 250 vágón, nem volt kivihető. A múlt évben felállított keltetőközpontok révén a baromfiállomány nagy mértékben fog az országban szaporodni és az idei tavaszi tenyészállatvásáron is láthattuk, hogy a vásárlási kedv a gazdaközönség körében emelkedett, előre látható tehát, hogy a baromfitenyésztés nagyobb arányban fog fejlődni. Éppen ez'-rt szükségesnek tartom, hogy a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete a földmívelésügyi kormányzat részéről kellő anyagi támogatásban részesüljön, hogy fontos hivatásának eleget tudjon tenni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a borkrízis kérdése intézményesen megoldassék. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gr. Teleki Mihály: A földmívelésügyi tárca költségvetését elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot sokan üdvözük.) Elnök: Szólásra következik Matolcsy Mátyás képviselő úr! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek, képviselő urak! Kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni! Matolcsy Mátyás: T. Ház! A földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál csak egészen röviden szeretnék azzal az általános szemponttal foglalkozni, hogy a magyar állam költségvetésében a földmívelésügyi tárca nagyon szerényen, elégtelenül van dotálva, (Felkiáltások: Ez igaz!). Ha végignézem az egyes tárcákra szánt összegeket, akkor azt látom, hogy a földmívelésügyi tárca egyike a legkisebbeknek a fontos és nagyjelentőségű tárcák 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. között és 39 millió pengős dotációval alatta marad a kereskedelem- és iparügyi tárca 57 millió pengős dotációjának, ugyanakkor pedig dotációja az egész költségvetésnek alg öt százaléknyi részét teszi ki, mi egészen világosan mu

L tatja, hogy az ország gazdasági struktúrájával és a társadalmi berendezkedésével nincsen arányban az az összeg, amely a földmívelésügyi tárca költségvetésére jut. De emellett rendkívüli aránytalanságokat tapasztalunk nemcsak a földmívelésügyi tárcánál, hanem az egész költségvetésen belül is. Egészen röviden kívánok itt arra rámutatni, hogy például a kultusztárca költségvetésében 31 millió pengőt tesz ki az alsó népoktatás költsége és ugyancsak 30 és egynéhány milliót tesz ki a felsőoktatásnak, az egyetemeknek, a tanárképzőknek és tanítóképző intézeteknek a dotálása, (Rakovszky Tibor: Ez abszurdum!) ami világosan mutatja, hogy aránytalansággal állunk szemben. Nem azt mondom, hogy az egyetemekre és a magas kultúrára nincs szükség, hanem azt, hogy ez az arány helytelen. (Rakovszky Tibor: A sorrend helytelen!) és nem tartható fenn.Ugyanez az aránytalanság mutatkozik a földmívelésügyi tárcán belül is. Amikor az egyes tételeket vizsgáljuk, azt találjuk, hogy például az egész mezőgazdaság jövőjét: a magyar mezőgazdasági termelést és annak jövőjét biztosító legfontosabb tétel, amely a szakoktatásra esik, rendkívül kicsiny. Mindössze 2*9 millió pengő az az összeg, amely a mezőgazdaság tudományos intézeteinek dotálására jut, magára a szakoktatásra pedig csak 2-6 millió pengő jut. Ilyen csekély összegek tehát azok, amelyek a magyar parasztság széles tömegeinek szakműveltségét és szakoktatását hivatva lennének ' emelni. Hogy az aránytalanságok sorát tovább fűzzem, rögtön meg kell említenem, hogy ugyancsak 2*3 millió pengős tétel az, amely a költségvetésben a telepítési és egyéb birtokpolitikai célokat szolgálja. Ebben a 39 millió pengős budgetkeretben is tehát ezek a nagy horderejű, óriási fontosságú tételek 2—25 millió pengős összegekkel szerepelnek. Ez az, amit teljes mértékben kifogásolok és meggyőződésem szerint ez az oka annak, hogy Magyarországon a mezőgazdasági termelés és kultúra nem halad olyan ütemben és nem éri el azt a szintet, amelyet el kellene érnie. Tekintettel arra, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam fejtegetései inkább a termelés technikájának és főleg az állattenyésztésnek a problémáit tárgyalták, — nagyon világosan és helyesen — nekem az a feladat jut, hogy a mezőgazdaság problémáinak egy másik ágát tárjam fel. Mielőtt beszédem igazi tárgyára rátérnék, csaik a kormányzat birtokpolitikájára térek ki röviden. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Erre a kérdésre már az általános vita során is volt szerencsém kitérni, akkor azonban a legnagyobb ellentétet és ellentmondást találtam a kormánypárt részéről, holott beigazolódott később, hogy állításaim helyesek. Ma is fenntartom, hogy a birtokpolitikának ez a mai vitele teljesen eltévesztett és helytelen. Ha a cáfolatot kívánják:, felolvasom gróf Bethlen István beszédének idevonatkozó részét, amelyben hangsúlyozza, hogy a hitbizományi reformnak gyakorlati hasznát a kisbirtokos társadalom belátható időn belül nem látja. A telepítési törvénynek is voltak hibái, különösen a rendelkezésre álló pénzösszegek olyan csekélyek, hogy