Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

512 Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 1937 június 16-án, szerdán. ter úr, pedig annyi mindenféle javaslattal állott elő ós éppen ezt az égető sérelmet nem hajlandó orvosolni. A papság szívesen fizet, pedig időközben, mióta az 1920 : XXXIV. te. a magasabb illetéket ráruházta, a papság adózása az egyéb (köztartozásokkal együtt tetemesen emelkedett és ma beállott az a helyzet, hogy egy közepes javadalomnak, mondju!k azt, hogy két teljes sessiónak megfelelő javadalomnak a haszonélvezője, egy katolikus pap vagy más vallású lelkész, [körülbelül ugyanazt az adót fizeti, amit e,gy miniszteri tanács ois fizet. A papság elvesztette az összes ingó tőkéjét a hadikölcsönben és nemcsak a íMsebb javadalmasok, hanem az egész magyar katolikus papsá,g. Körülbelül 150 milliót tesz ki az <a törzsyagyontőke, amely a pénzdevalváció és a hadi'kölcsönök révén a katolikus egyház javadalmasainak kezéből kiveszett. Amikor .még különféle állandó terhek az egyházi javadaknosokra kirovattak, és mindkét forrásból származó jövedelmet rendezték, a terhek megmaradtak, és a vagyonnak a fruktifikáló része teljesen elveszett, és a törvény úgy kezeli, mintha az egyház valamiképpen még mindig a régi bőséginek és gazdagságnak birtokában lenne. Nagyon kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy elődjének három evvel ezelőtt tett ígéretét legyen szíves beváltani, e kérdés körül is végeztessen adatgyűjtéseket, szállítsa le, vagy teljesen törölje el az illetékegyenérték adót, vagy leg

alább is feltétlenül vegye figyelembe az aiap mi'tígEiiiici-pibctnciiiaj- <xn oèiyuaii vagyonokat terhelő állandó tehertételeket, állandó megterheléseket, vagy legalább is mérsékelje a 0*6%-ot és lehetőleg elégedjék meg! a 0*1%-kai, amit Magyarországon a különféle szerzetesrendek, jótékonysággal és oktatással foglalkozó rendek fizetnek. Ezt voltam bátor kérni a t. pénzügyminiszter úrtól és remélem, hogy a yálasz tettekben fog sokkal korábban, mint ígéretekben, megvalósulni. (Mérik helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyiminiszter úrnak. Következik Huszár Mihály képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrihoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. keireskedelemügyi miniszter úrhoz: Hajlandó-e a miniszter úcr a teljes vasárnapi munkaszünetet elrendelni'? —- Huszár Mihály s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Huszár Mihály: T. Ház! Ha íkezemben volna az a javaslat, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr ma beterjesztett, talán el is állottam volna interpeillációmtól, de nem volt alkalmam betekinteni még ebibe a javaslatba, nem ismerem annak teljes szövegét és így lehet, hogy eléje vágok a tárgyalásnak, de bizonyos dolgokra mégis legyen szabad interpellációm kapcsán a miniszter úr figyelmét felhívnom. Szó vaji a teljes vasárnapi munkaszünet bevezetéséről. Magyarország a következő esztendőben nagy ünnepet ül; Szent^ István király halálának kilencedik centenáriumát fogja megünnepelni. Azt hiszem, a miniszter úr nem csinálhat nagyobb nemzeti és keresztényi gesztust, mint ha a Corpus Juris legelején levő Szent István-i törvényeik végrehajtásáról a leggondoisahiban intézkedni szíveskedik. r Hiszen már Szent István az ő dekrétumaiban és pedig az első könyvében a vasárnapnak teljes munkaszünetié való átalakításáról, illetőleg megünnepléséről hozott törvényes rendeletet. Szent László ezt megújította, sőt nemcsak a keresztény magyarságra, de még a közöttük élő zsidóságra is kiterjesztette a vasárnap megtartását. Korvin Mátyásnak is szigorú törvénye van a vasárnapról és ünnepekről. Nem beszélek azokról a törvényekről, amelyek alapján már nemcsak vallási, hanem szociális szempontból is szükségesnek tartotta, az államhatalom, hogy pihenőidőnek, a vasárnapi munkaszünetnek megtartásáról gondoskodjék. A vasárnapi pihenőnap tekintetében érdekes jelenségeket tapasztalunk- Valahányszor forradalmi megmozdulások vannak a világon, rendszerint cmindig támadják iá vasárnapot is, ami nemcsak vallási törvény, hanem a természeti jog körébe vágó intézmény is. Amikor a francia forradalom eltörölte a hétnapos időegységet, be akarta vezetni a tíznapos időt. Most pedig azt látjuk, hogy az orosz-szovjet, amely ki akarja irtani az egész kereszténységet, behozza az ötnapos munkarendet, vasárnap már nincs, nincsenek ünnepeik, a szovjet egy Land ohne Gott, vagyis ország Isten nélkül, így akarják kiirtani az emberekből még a gondolatát is az Úristennek és 'minden vallási vonatkozásnak. hoz nemcsak vallási kötelesség fűződik, hanem fűződik általános emberi érdek is, amely azt mpndja, hogy a vasárnap tulajdonképpen a szegénység saalbadságlevele lcigyen. Hiszen azokban a nagy szociális törekvésekben, amelyekkel az elnyomott munkásrétegeket és elsősorban a proletárrétegeket kellene felemelni, az életükkel megbékéltetni, az ötös követelésben benne van nemcsak az, hogy a ruháról, a táplálékról, a lakásról gondoskodjunk, hanem benne vana törekvések között és pedig az emberséges célkitűzések között is, hogy az egyéneknek, a nyomorultaknak, a páriáknak, az alacsonyan levő embertársainknak adjunk időt arra is, hogy a kultúra áldásaiban részesedhessenek. Ha teljes pihenő-vasárnap nem adatik meg különösen a szenvedő dolgozó rétegeknek, akkor ez a két utolsó törekvés, szociális célkitűzés hogyan valósulhasson meg? Amikor családvédelemről beszélünk, legalább vasárnap adjuk vissza a családapát az ő családjának, (Élénk helyeslés.) legalább vasárnap legyen együtt a család, hiszen a hétköznapi munkaidő alatt most már nemcsak a kenyérkereső apát, hanem szerencsétlen szociális helyzetünk még az asszonyt és gyermeket is kivette a családból. Legalább vasáru ap legyenek együtt. A tudomány megálla; pította, hogy feltétlenül szükség van a hatnapi erős elfoglaltság után egy pihenőnapra, sőt tovább megyek, nemcsak a tudomány állapította meg, hanem az orvosok is megállapították egészségügyi szempontból. Beigazolt tény, hogy 24 órás teljes pihenés után feltétlenül nagyobb az embereknek munkaképessége, teljesítőképessége. Nem akarom a Házat untatni annak részletes kifejtésével, hogy bármennyire szigorú törvényeket is hoztunk eddig, nem a törvényekben van a hiba, hanem abban, hogy számtalan mellékajtót hagytak a törvényeknél. Máskülönben nem kellene ilyen rendkívül vastag munkakódexet kiadni a záróráról, ha leegyszerűsíte-