Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

Az országgyűlés képviselőházának 23 2. ülése 1937 június 16-án, szerdán. 513 nénk azzal, hogy igenis, a vasárnap a teljes pihenés napja. Mit tapasztalunk! Tisztelt miniszter úr, nekem interpellációm, bejegyzésére alkalmat Vas vármegye közigazgatási bizottságának egyik elfogadott határozata adott. A vármegyei közigazgatási 'bizottság ugyanis előterjesztést tett a miniszter úrnak, hogy legalább a vasúti szállításoknál gondoskodjék a miniszter úr arról, hogy a vidéki rakodóállomásokon vasárnap- és ünnepnapokon, sokszor a legnagyobb keresztény ünnepek alkalmával ne tartsanak valóságos országos vásárokat. így van ez minden ünnepnap, minden vasárnap a rakodásnál. Olvastam a leiratot, amely azt mondja, hogy lehetetlenség másként elintézni, mert máskülönben nem biztosítható, hogy a marhaszállítmány a nemzetközi vásárokra megérkezik. Csak egyet mondok. Azt mondja a leirat, Fiúméba nem érkezhetik el az áru, csak ha vasárnap történik a berakodás, ámde amikor Drezdába, Münchenbe, Milánóba és Rómába ment el a magyar marha, akkor is következetesen legalább húsz esztendő óta vasárnap történt a berakodás. Sajátságos, hogy másképpen nem érkezhetik meg ide sem, holott tudomásom van arról, hogy a hétfőn berakott marhaszállítmány éppen olyan szépen megérkezett a fiúméi vásárra, mint a vasárnapi. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem egy szállítmány megy!) Nagy ellentét, nagy különbség mutatkozik azután a nyitott üzletek zárórája és munkaszünete között. Majdnem minden városban más a szokás és a szabályrendelet, más a fővárosban, más a vidéken, úgy az ipari, mint a kereskedelmi foglalkozásnál. Megtörténhetik, hogy valaki vasárnap végigmegy az országon és nem tud megborotválkozni a borbélyüzletek különböző zárórája miatt Kívánják a zárást maguk a nyitott üzlettel bíró kereskedők, igenis, ők maguk belátják, hogy a vasárnapi nyitva tartásnak értelme sincs, hiszen összes bevételük nem fedezi a rezsiköltséget. Látok én a vasárnapon más jelenségeket is. Itt vannak a magántisztviselők. Remélem, hogy a benyújtott törvényjavaslatban róluk is történik kellő gondoskodás, azonban addig is kérem a miniszter urat, hogy amint az ipari munkásoknál az iparfelügyelőknek volna kötelessége a munkaidő és a higiénikus munkafeltételek betartását ellenőrizni, a magántisztviselőknél is jó volna, ha a legszigorúbban ellenőriznék a törvények betartását. Tudomásom van róla, a közelmúlt vasárnap győződtem meg róla, hogy egy ügyvédi irodában például vasárnap a principális bent dolgozik a belső szobában, a két patvaristája a kifelé következő szobában, a két kisasszonya pedig a legkülső szobában. (Zaj.) Am próbáljanak meg nem dolgozni. Ismerek egy gyártelepet, amelyen legalább 30—40 havidíjas tisztviselő van. Az ilyen gyártelepen nincs vasárnap és hétköznapok között különbség. Próbáljon valaki szembeszállni. Kenyerét veszti, repül. Megtörtént, hogy vasárnap reggel 9 órától délután 3 óráig, ;sőt 4 óráig ott tartottak őket. {Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Melyik az a gyár?) Engedje meg a miniszter úr, hogy a szereplőket ne említsem néven; spion-szerepet nem tölthetek itt íbe. (Mozgás. — Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter közbeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. szól.) Nemcsak egy ilyen gyár van, miniszter úr; ha a miniszter úr érdeklődik, számtalan ilyen gyárat fog találni Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Az gyalázat volna! — Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Hogyan lehet ezt mondani általában?! — Malasits Géza: Még a fővárosban is berendelnek vasárnap délelőtt embereket! — Kéthly Anna: A vidéken ez állandó gyakorlat!) Ezek a hírek aztán kiszivárognak mindenfelé és az emberek azt mondják, hogy ha a hatalmasok megtehetik, a kisebbek miért nem tehetik meg? (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Zaj a baloldalon.) Én tehát a következőkre kérem a miniszter urat. Először is kérem a vasúti szállítás korlátozását vasár- és ünnepnapokon, másodszor a magánalkalmazottakat foglalkoztató vállalatok és boltok zárvatartását és a magánalkalmazott tisztviselők teljes vasárnapi szabadságát. Bár nem tartozik a miniszter úr jogkörébe vagy hatalmi körébe,, mégis megemlítem, hogy Magyarországon a leventefiatalságra vonatkozóan igen Súlyos helyzet az, hogy három-négy órát kell a leventesorban lévő szegény fiatal gyerekeknek a leventepályákon eltölteniök vasárnap délelőtt. Holtfáradtan, piszkos ruhában érkezik onnan haza és úgyszólván idejük sincs kimosakodni, felöltözni, hogy istentiszteletre mehessenek; délután pedig ott vannak a sportpályán, ahova szintén féligmeddig önként, féligmeddig pedig parancsszóra mennek. A fiatalságnak alig van vasárnapja. Itt vannak azután — noha ez a belügyminiszter úr jogkörébe vág — a házicselédek. Kétségbeejtő látvány iaz, elszorul az embernek a szíve, amikor látja, — különösen a leányegyesületi vezetők tapasztalják — hogy azok a nyomorult, szegény falusi leánygyerekek, akiket a kenyérkereset idegen családok szolgálatába kerget, olyian sorsban vannak, hogy valamikor a rabszolgáknak a gyermekei nem voltak úgy kiszolgáltatva gazdáiknak, mint ahogy ezek a szegény, nyomorult teremtések vannak. Nincs nekik sem vasárnapjuk, sem hétköznapjuk. Mindenütt látjuk, de tehetetlenek vagyunk, nem tehetünk értük semmit, mert nincs senki, aki őket megvédelmezné, aki az ő emberi jogaik védelméről gondoskodhatnék. Kérem tehát az igen t. miniszter urat, hogy most, amikor a Szent István-év előtt állunk, be sem várva a beterjesztett, új törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését, — hiszen abba bizonyára félesztendő is bele fog telni — szíveskedjék a teljes vasárnapi munkaszünetet rendeletileg bevezetni. Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr óhajt szólni. Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Mindenekelőtt szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy a vasárnapi munkaszünet lkérdése csak ipari, kereskedelmi és közlekedésügyi vonatkozásban tartozik az én ügyköröm alá, egyéb vonatkozásban nem az én ügykörömbe tartozik. Ami már most a vasárnapi munkaszünet '• törvényes rendezését illeti, azt hiszem, a képj viselő úr is tudatában van annak, hogy a törvényes rendezés kielégítő, amennyiben az 1891. évi XIII. te. szabályozza a vasárnapi munkaI szünetet és pedig azon az alapon, hogy min72