Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának mányzat támogatásával a gazdaközönségnék kell kezébe vennie a szálastakarmány értékesítési kérdését, amikor is a tényleges terméseredmények és a takarmány belső tápértéke alapján állapíttatik majd meg az egyes vidékeken termelt takarmányok ára. De ha a hazai tak ármány termelést fokozni kívánjuk, akkor gondot kell fordítanunk arra is, hogy megfelelő magvak álljanak rendelkezésünkre, tehát gondot kell fordítanunk a fűmagvak belföldi termelésére. A külföldről hozott fűmagvak nedvesebb klímához vannak hozzászokva, a mi szárazabb klímánkon tehát neon válhatnak be, éppen ezért szükségesnek tartom a belföldi fűmagtermelés fokozását. Ennek érdekében vagy a fümagmárkázás kérdése oldandó meg, vagy legalább is — mint a burgonyánál oldatott meg a kérdés — a fűmag elismerésével kell a kérdést dűlőre vinni. Akkor természetesen kényszeríteni kellene a védgát-társulatokat és a közlegelőtársulatokatr hogy elsősorban belföldi honos és belföldön termelt fíknagvakat használjanak. Örömmel látom azt, hogy állattenyésztésünkre megfelelő gondot fordít a költségvetés, s az erre a célra szánt összeg a multévivel széniben emelkedett. Tekintetbe kell vennünk azt, hogy miig búzatermelésünkből a múlt évben 90'5 millió pengő volt a jövedelmünk, addig állattenyésztésből 150 millió pengő volt a magyar kereskedelmi mérleg plusszá, tehát feltétlenül szükséges, hogy az állattenyésztés minél nagyobb mértékben felkar oltassák. Látom, hogy az állattenyésztésre, a szarvasmarha-,^ a sertéstenyésztésre 62.000 pengővel több irányoztatott elő, mint tavaly, és látom azt, hogy a baromfitenyésztés fokozására is megfelelő összegek irányoztattak elő, de hogy őszinte legyek, én ezt az összeget csekélynek tartom, ha tekintetbe vessszük azt, hogy a szarvasmarha- és sertéstenyésztésből micsoda nagy jövedelme van a magyar mezőgazdaságnak. A községi bikák, községi tenyészállatok beszerzésére a költségvetésben mindössze 120.000 pengő irányoztatott elő ; ez a kamatmentes és a jutalékos hitelek útján való beszerzésre irányoztatott elő s ugyanakkor a bikák kötelező biztosítására 35.000 pengő van felvéve. Ha már most tekintetbe vessszük azt, hogy évente átmenetileg legalább is 6000 bikára van szüksége a köztenyésztésnek, a sertések számát nem is említve,

# akkor láthatjuk, hogy ez az összeg tulajdonképpen nagyon kevés, mert a múlt évben ebből a kamatmentes hitelből — amely tulajdonképpen csak az egyedüli kedvezményt nyújtó hitel, mert ezt^ a 10—15% ^ hozzájárulás plusz kamatkedvezményt biztosítja a gazdának — 1169 bika vásároltatott, a jutalékos hitellel pedig 841 bika. Ez a beszerzés a tényleges szükséglet felét sem éri el. A sertéstenyésztésnél is hasonló a helyzet. 60 millió pengő a magyar mezőgazdaság bevétele exportrelációban a sertéstenyésztésből. Ebből 25 milló esik a sertésexportra. 20 millió esik zsírszalonnaexportra, 15 millió pedig a sertéshúsexportra. A sertéstenyésztés fejleszrésére fordíttatik az előbb említett 120.000 pengőnek egy bizonyos része és így tavaly kamatmentes hitellel 635 kan vásároltatott a köztenyésztés részére, de ugyanakkor a kancsere számára be van állítva a költségvetésbe 30.000 pengő, amiből a múlt évben csak "•• 321 kan szereztetett be. Ezek az összegek tehát az óriási szükséglethez képest kicsinyek s ezért arra kérem a föl dm ívelésügyi miniszter urat, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. 221. ülése 1937 május 31-én, hétjön. 41 j hogy a jövő évre az állattenyésztés [rendkívül nagy fontosságára való tekintettel az erre a célra szánt összeget emelje fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanakkor még egy másik kérésem is van. Láthatjuk, hogy a tőlünk keletre és délre lévő államok, Románia és Jugoszlávia, felállítottak egy sertéskísérleti állomást. Nekünk, magyaroknak nem szabad elmaradnunk, tehát Magyarországon a mangalica sertés a takarmányértékesítés és a hizodalmasságának megállapítása végett feltétlenül szükségesnek tar torn egy ilyen sertéskísérleti állomás felállítását. Amint említettem, a költségvetésben a szarvasmarha- és a sertéstenyésztésről bizonyos gondoskodás történik, sajnos azonban, meg kell állapítanom, hogy a juhtenyésztés még ma is mostoha elbánásban részesül. A rossz gyapjúárak következtében a juhtenyésztés esett vissza a legnagyobb mértékben. 1925-től a mai napig is állandóan csökkent a juhiétszám, (Matolesy Mátyás: Az idén emelkedett!) az utolsó négy évet kivéve, úgyhogy 1925-höz viszonyítva ma is 30%-kai kevesebb a juhállomány. Feltétlenül szükséges tehát, hogy itt megfelelő intézkedésekkel közbelépjünk, azért, hogy belföldi gyapjúszükségletünkét el tudjuk látni. Sajnos, az idei első évnegyed mutatja, hogy gyapjúban milyen nagy importra szorulunk. Egyedül gyapjúért 710.000 pengőt fizettünk ki a külföldnek, fésült gyapjúért 1,318.000 pengőt, gyapjúfonálért pedig 1,093.000 pengőt adtunk ki a külföldnek. Ebből látni lehet, hogy e téren milyen lehetőségek vannak és — hogy úgy mondjam — milyen fantázia van még a juhtenyésztés terén. Feltétlenül fokoznunk kell a juhtenyésztést, de ha majd a belső szükségletet el tudjuk látni, ugyanakkor a hazai gyárakat arra kell kényszeríteni, hogy ne hozzanak be külföldről sem gyapjúfonalat, sem gyapjúszalagot, hanem rendezkedjenek úgy be, hogy a magyar gazdák termékeit, a magyar juhtenyésztés által produkált gyapjút tudják feldolgozni. A kisgazdák kezén lévő juhállomány, sajnos, igen vegyes. Itt egy nagyfokú közbelépésre van szükség, hogy egyöntetűséget érjünk el. Tavaly a Külkereskedelmi Hivatal 50.000 pengőt bocsátott a földmívelésügyi minisztérium rendelkezésére egy kosakció lebonyolítására és ennek révén tavaly 771 kost vásároltatott és osztatott ki a köztenyésztés céljaira. Sajnálattal látom, hogy az idén a költségvetésben erre összeg nincs felvéve, de ugyanakkor Örömmel hallom, hogy a Külkereskedelmi Hivatal és a Futura 50—50.000 pengőt ad erre a célra és az idén ennek következtében mintegy 1200 kos lesz. vásárolható. Nagyon szeretném azonban, ha az állami költségvetésben külön tételként szerepelne ez a kosakeió, mert akkor a tenyésztők tudnák, hogy a jövő évben ezt az akciót folytatni fogják és már most megfelelő számú kosbárányt megtartanának, hogy Jövőre a törzstenyészetekből megfelelő minőségű és mennyiségű kos álljon rendelkezésre a kisgazdák tenyészetei számára. Ezzel az akcióval kapcsolatban elsősorban arra hívom fel a földmívelésügyi kormányzat figyelmét, illetve azt a kérést vagyok bátor előterjeszteni, hogy ezt a juhakciót elsősorban az Alföldön bonyolítsa le, mert az Alföldön vannak azok a szikes területek, azok a homokos legelők, amelyek máskép, mint juhtenyésztéssel nem értékesíthetők. örömmel látom, hogy a baromfitenyésztés 6