Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

508 Az országgyűlés képviselőházának í minden különösebb megokolás nélkül vagy kevésbbé megokoltan kitiltották. Itt van előttem a kitiltó parancs. Alkotmányos keretek között ilyet nem lehet elfogadni és nem lehet szeszélyektől függővé tenni azt, hogy egy embert kitiltsanak vagy egyáltalában a munkahelyéről eltiltsanak.. Egy magyar iparosról van szó, nem tudom tehát, hogy mi a magyarázata annak, hogy ezt a magyar iparost a lakóhelyéről kitiltsák és ezzel elveszítse 'munkáját és családjától is elszakítsák. Azt kell kérdeznem, van itt komolyság, van itt következetesség és van itt alkotmányosság? Engedelmet kérek. egy főszolgabírónak elsősorban igazságosnak kell lennie. (Meskó Rudolf: Az is!) Igazságosnak kell lenni a lakosság minden egyes tagjához és akkor nem fordulhat elő az, hogy egy becsületes iparosnak az iparigazolványát, amely jogosulttá teszi, hogy ott letelepüljön, megkeresse a maga kenyerét és felnevelje családját, elszakítsák. Sajnálatomra ilyen választ, mint amilyent a belügyminiszter úr adott, nem vehetek tudomásul. Elnök; Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a miniszter úr válaszát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Meizler Károly: Kisebbség!) Most méltóztassanak azok felállani, akik a választ nem fogadják el. (Megtörténik.) A többség, tizenkettő kilenccel szemben, elfogadta a miniszter úr válaszát. Következnek az interpellációk. Az első Meizler Károly képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. r vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a székesfehérvári panamaügyek börtönbe zárt sajtóleleplezője még ma sem nyert súlyos büntetése alól rehabilitációt, elmaradt tanári illetményeit nem kapta meg, sőt újabban is áthelyezéssel büntettetett, ugyanakkor, amikor a 22.000 pengős jövedelme mellett is a közt súlyosan megkárosító Zavaros polgármester családja a közpénztárból ma is havi 300 pengőt kap? Hajlandó-e a miniszter úr erkölcsi és anyagi reparációt adni Eakács Lajosnak?« Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! Eakács Lajos polgári iskolai tanárnak és újságszerkesztőnek tízeves kálváriáját kívánom csak egészen röviden a Ház elé hozni annak dokumentálására, hogy még akkor is, amikor a kultuszminiszter úr kétségtelenül jószándékkal kezeli az ügyét, (Fábián Béla: Hol a kultuszminiszter úr?) milyen nehéz és szerencsétlen helyzetbe jut nálunk egy purifikátor és ezt a puirifikátort a panamisták miképpen tudják még a mai napig is üldözni. (Fábián Béla: A bűn üldözi az erényt! — Zaj.) Eakács Lajos polgári iskolai tanár volt Székesfehérváron és e mellett az egyik helyi lapot szerkesztette. A lapszerkesztésre külön kultuszminiszteri engedélye volt, de, amint látjuk, ez a kultuszminiszteri engedély a kellő pillanatban és nagyon, gyorsan megvonatott, mégpedig akkor, amikor Eakács Lajos Zavaros polgármesternek nem is a tulajdonképpeni panamáit, hanem csak a panamák egyik mellékhajtását szóvátette lapjának 1925 február '32. ütése 1937 június 16-án, szerdán. j 5-én megjelent számában. Két nappal ezután a kultuszminiszter megvonta a szerkesztési engedélyt és azt az utasítást adta Eakács Lajosnak, hogy barom napon belül vegye le á nevét a lapról és hagyja abba a szerkesztést, egyébként pedig még azt is meghagyta, hogy amennyiben ezt nem teszi, abban az esetben állásától felfüggeszti. (Felkiáltások a baloldalon: Ki volt a kultuszminisztert) Igazán nem tudom, de hiszen ez nem Is lényeges, mert tisztán csak arról az elvi kérdésről van szó, hOigy hogyan bánnak el egy ilyen emberrel. Eakács arra hivatkozott, hogy a sajtótörvény értelmében egyévi felmondás köti a szerkesztőt, ez, jog is, kötelesség^ is, tehát kérte, hogy legalább azt az egy évet hagyják meg neki. Erre megkapta az értesítést, hogy állásától felfüggesztették. Zavaros Aladár és a másik panamista, Vargha Elemér (Fábián Béla: Aladár és Elemér!) voltak azok, akik eljártak a 'minisztériumban a felfüggesztés irányában. Vérszemet kapván attól, hogy íme, sikerült ennek az embernek az állásától való elmozdítása, másik állására törtek és a szerkesztői tollat is ki akarták ütni a kézéiből, még pedig elég radikálisan olykép, hogy eljártak a miniszterelnökségen annak érdekéiben, hogy magát ezt a lapot szüntesse meg a minisztérium és hogy ez nem sikerült, azt csak annak lehet köszönni, hogy nagymegyeri Eaisz Károly altábornagy, vegyesdamdárparancsnok, nemkülönben Prohászka Ottokár eljártak abban az irányban, hogy ezt a lapot nemzeti és erkölcsi szempontból ne szüntessék meg. (Fábián Béla: Ez olyan régi ügy?! — BoczonádiSzabó Imre: Fehérvárig ásatás ! — Derültség.) Tíz éve tart ez a kálvária. A sajtóperektől azonban nemi lehetett. Rakácsot megmenteni. Zavaros polgármesternek és a másik panamistának feljelentésére megindultak ellene a sajtópereik és a híróság mérlegelte ugyan a bizonyítékokat, mert voltak a kézéiben ilyenek, tanúvallomások Is hangzottak el mellette, azonban a bíróság _ sem tételezte fel, hogy a minisztérium megadja a sajtóperre az engedélyt, ugyanakkor, amikor itt tényleg panamák követtettek el és kétségtelen, hogy az ekkor még hatalmának teljében lévő polgármestertől félt mindenki, mert a tanukat terrorizálta és arra utasította, hogy milyen vallomást tegyenek, — amint ezt egy másik tanú későibiben elő is adta. Legyen szabad az ebben a Zavaros-féle büntető perben a királyi ügyész részéről elhangzott vádbesizédből egy részt (kiemelnem. (Halljuk! Halljuk! halj elől.) Bary Zoltán vádbeszédéiben ezeket mondta (olvassa): »Az, egész városhan egyetlen egy bátor emiber volt, aki egész mellel ki mert állni Zavarossal szemben: Eakács Lajos újságíró, aki 1924/25. évben több cikkben vádolta meg Zavarost. Sokkal kisebb dolgokkal vádolta meg Zavarost, mint amilyeneket itt a bűnügyi ;aktákból Zavaros elé tártak és rábizonyítottak. Zavaros Eakács Lajos ellen sajtópert indított, de imiielőtt a városházi tanuk a tárgyalásra r felvonultak volna«, — mondta a királyi ügyész — »Zavaros maga elé rendelte a városházi tanukat és ezt mondotta nekik: »Uraim, a polgármester becsülete a város becsülete, e szerint valljanak.« (Mozgás jobb felől. — Béldi Béla: Csak idéz!) »Zavaros tudomására adta .a tanuknak, hogy a tanúvallomásokat miként tegyék meg és így családos emlberek lévén, — kényszerhatása alatt állottak. A sajtóperek eredménye az lett, hogy