Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

Az országgyűlés képviselőházának 23

ê. ülése Ï9È7 június iô-an, s&erdân. 601 is az, hogy a meglevő ármentesítő társulatok az érdekeltséget már összegyűjtötték, ennélfogva ezeknek alapszabályait kell megfelelően módosítani és ezzel kiterjeszthető lesz feladatkörük az öntöző vizitársulati működésre is. Nem feltétlenül sükséges mindenütt önálló öntöző vizitársulatokat létesíteni. Itt azonban rá kell mutatnom arra, hogy súlyos magánjogi problémák egész tömege jelentkezik egy ilyen Öntözőtársulat létesítésével kapcsolatban. Elsősorban a kisajátítás, a szolgalmi jog megszerzése, azután, az öntözőesatorna-tervek elkészítése, a költségvetések, a kivetési arány megállapítása, mert a földek különböző minősége itt is vitára ad alkalmat, továbbá a csatorna állandó karbantartása, ami az öntözés sikeressége érdekében feltétlenül szükséges,, az ehhez szükséges költségek viselése és megosztása, a vízelosztás, a vizitárs,ulati járulékok behajtási módja és, ideje, valamint a kölcsönfelvétel, mind olyan kérdések, amelyek vitális magánjogi érdekeket érintenek és részben a tulajdonjog korlátlanságának jogelvét sértik. Itt tehát különösen az olyan érdekeltségi tagokra, akik akaratuk ellenére kényszeríttetnek a törvényjavaslat 7. §-a 2. bekezdésének különben igen helyes rendelkezése alapján a vizitársulatba^ való belépésre, különösen nagyon sok akadályt okozhatnak és megbéníthatják a vizitársulat működését, ha ezek a magánjogi kérdések precízen az alapszabályokban, vagy a szerződésben rendezve nem lesznek., Véleményem! szerint tehát annak, aki a vizi társulat alapszabályait és a 6- § szerinti szerződési mintákat fogja megszerkeszteni, nemcsak kiváló vizijogásznak, hanem kiváló magánjogásznak, gazdasági, műszaki szakértőnek és számviteli szakértőnek is kell lennie. A jelenlegi vízitörvényünk az 1885 : XXIII. te. 52 evvel ezelőtt alkottatott meg osztrák mintára és ennek rendelkezései már a vízrendező társulatok jogviszonyának rendezésénél is számos alkalommal bebizonyultan nem feleltek meg, mert számos vitás jogkérdést nem rendeztek. Részben ezért vált szükségessé, hogy a törvény 124. §-a alapján a vízitársulatok működésének biztosítása érdekében kormánybiztos küldessék ki az autonómia felfüggesztésével. De még kevésbbé fog ez, a vízjogi törvény megfelelni a magánjogi érdekeket ennyire érintő öntözési vízitársulatok igényeinek. Tisztelettel kérem tehát a kormányzatot, méltóztassék az amúgy is tervbevett új [vízjogi törvény megalkotását minél előbb előkészíteni és azt a törvényhozás elé hozni, hogy gyakorlatias, a mai idők gazdasági és forgalmi követelményeinek megfelelő új vízjogi törvényünk legyen. ( A Tiszántúl népe örök hálával gondol gróf Széchenyi Istvánra, a legnagyobb magyarra, akinek, mint dunántúli embernek a nevéhez fűződük a Tisza-szabályozás gondolatiai. Ö 1846 augusztus 27-én személyesen is jelen volt az első átvágásnál, amely Tiszadob és Tiszaszederkény között történt) aminek' emlékét az. átvágás közelében lévő urokomi magaslaton elhelyezett obeliszk is megörökítette. A sors sajátos rendelése, hogy a másik fontos és a Tiszántúl mezőgazdasági szempontból korszakalkotó jelentőségű intézményének, az öntöző-gazdálkodásnak a bevezetése ismét egy dunántúli ember, Darányi Kálmán miniszterelnök; űr nevéhez fog fűződni. Remélve, hogy^ mindazok az elgondolások, amelyek ,e törvényjavaslat célkitűzései, meg is fognak valósulni és remélve, hogy ez a törvényjavaslat, ha mint törvény végrehajtatok, a Tiszántúl sokat szenvedett gazdaközönségére áldást és boldogságot fog hozni, azt öröimanel üdvözlöm és az általános tárgyalás alaipjául elfogadom. Helyeslés és taps. — A szónokát üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) lia szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr, mint földmívelésügyi miniszter kíván szólni. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Rendkívül könnyű helyzetben vagyok, amikor tulajdonképpen nem kell senkivel sem vitába szállnom, mert hiszen a Ház minden oldaláról egyformán nagy megértéssel méltóztattak azok, akik a javaslathoz hozzászóltak, az öntözés kérdését tárgyalni. Abban a tekintetben, hogy vájjon helyes és szükséges volt-e a törvényjavaslat meg-, alkotása és benyújtása, egyáltalában sehol semmiféle ellentétes nézetre nem találtam. Egyes felszólalók kifejezésre juttatták némely kérdésekben bizonyos aggályaikat, kifejezésre juttatták azt a felfogásukat is, hogy talán némelyik részletkérdésben nem értenek teljes mértékben egyet magával a javaslattal, de a javaslat célkitűzéseit, benyújtásának szükségszerűségét, fontosságát és sürgősségét senki ebben a Házban kifogás tárgyává nem. tette. (Ügy van! Úgy van!) Méltóztassanak tehát megengedni, hogy magam, se hozzak fel érveket ezeknek alátámasztására. Ez teljesen felesleges, mivel nemcsak a képviselőháznak, hanem merem állítani, az egész magyar nemzetnek a köztudatába is átment már e kérdés megoldásának szükségessége. (Ügy van! Úgy van!) így tehát most rövid felszólalásomban inkább az egyes itt elhangzott észrevételekre kívánom válaszomat megadni. (Halljuk! Halljuk!) Dinnyés Lajos t. képviselőtársam kifogásolta az előzetes tanulmányok és tervek hiányát. T. képviselőtársam nincs tájékoztatva arról, hogy a földmívelséügyi minisztériumban már körülbelül 1930 óta folytak a különböző tanulmányok, amelyek '. résziben _ alapját képezik a most előttünk fekvő törvényjavaslatnak is, de alapját képezik másrészt azoknak az elgondolásoknak és terveiknek ^is^ -amelyekre az öntöziőgazdálikodási megvalósítását célzó törekvésünk; a jövőben támaszkodni fog. Szóvátette t. képviselőtársam a pestvármegyei Dunavölgylecsapoló és Öntöző r Társulat ügyét is. Amint ő is volt szíves énre rámutatni. nagyon jól ismerem ennek a csatornának kérdését és szomorú helyzetét, s merem azt is állítani; hogy a nagy csalódásnak, amely ezzel a csatornával kapcsolatban a gazdaközönség leikéiben életre kelt, nem kicsiny részben az is az oka, hogy a gazdaközönség annakidején soktkal többet várt ennek a csatornának létesítésétől, (Ügy van! Ügy van!) mint amnenyi tulajdoniképpen helyesen várható lett volna. Igen sokan azt gondolták, hogy jóformán máról-hölnapra meg fogja változtatni az eddigi szűkes területek termőképességét az,, ha ez a csatorna létrejön s ebben bizony erős csalódás érte a gazdákat. Felhasználom ezt. az lalkalmat, hogy most is. .amikor ez a törvényjavaslat tárgyalás alatt van, felhívj'am a gazdaközönség figyelmét arra, hogy az, öntözőgazdálkodás leliietővétételéhez sem szabad túlzott reményeket fűzni, (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen ahhoz, hogy ez az öntözőgazdálkodás sikerrel járhasson, szükség van arra, hogy rendkívül kemény, kitartó hangyaszorgalommal és kellő hozzáértéssel foglalkozzék a gazdaközönség egyrészt magának az