Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

50â Az országgyűlés képviselőházénak 23%. ütése 1937 június 16-án, szerdán. öntözésnek az előnyeit felhasználó gazdasági berendezkedéssel, másrészt pedig azzal a munkával, amelyet maga az öntözéses gazdálkodás megkíván. Túlzott reményeket táplálnunk nem szaibad; fokozatosan ikell előrehaladnunk, a piacoknak és az értékesítési lehetőségeknek egyidejűleg való hiztosításával. (Helyeslés.) Ami a Dunavölgy öntözésének kérdését illeti, amire t. képviselőtrásam rámutatott, ennek nagy fontosságát a kormány is teljes mértékben ismeri. A javaslat elfogadása nem jelenti azt, hogy a kormány nem tartja^ fontosnak és szükségesnek e kérdés rendezését és az ezzel viaió foglalkozásit. Ez is beilleszthető abba a kerettervbe, amely az egész Alföld öntözésének kérdésével foglalkozik ési amely tetszésszerint bővíthető a nélkül, hogy ez ia már meglevő létesítményekre bármiféle hátránnyá] járna. A víz tárolására vonatkozó kérdések tanulmányozását az öntözésügyi Hivatal már is, megkezdte. Ez természetesen tovább fog folytatódni, de ezekkel a kérdésekkel a legnagyobb körültekintéssel kell fogíalkozni, nehogy meggondolatlanul kockáztassuk az öntözések sikerét. Matolcsy Mátyás képviselőtársam szerint a javaslat nagy hiányt mutat fel, amint ő mondotta, különösen abban a tekintetben, hogy nem biztosítja az alacsony birtokhatárokat, illetőleg nem a tulajdoni határokat, hanem az öntözéses gazdálkodási üzemek egységének felső határát. Azt javasolja, hogy 100 holdban masimáltassék az ilyen öntözéses üzem. Másik kifogása pedig a vízdíjak ellen irányult. A javaslat egyáltalában nem tér ki arra, hogy mi legyen az* öntözéses gazdálkodási üzemek felső határa. Nem tették ezt a javaslat készítői azért, mert azt gondoljuk, hogy az élet és a gyakorlat fogja majd kialakítani azokat a határokat, lamelyek között rentábilis és helyes az öntözőgazdálkodás. Kár volna előre megmerevíteni ezeket a határokat és ez az elgondolás egyáltalában nem is volna reális. (Ügy van! Ügy van! a joboldalon.) Ami a vízdíjak kérdését illeti, osztozom t. képviselőtársamnak a felfogásában, amidőn a 10 pengőre céloz, azonban tévedésben van, mert a javaslat és az indokolás itt sem akarja megmerevíteni a vízdíjmagasságokat, hiszen ez csak egy átlagszám, a gyakorlatban pedig aszerint fog alakulni a vízdíj, hogy mennyi vizet vesz az illető igénybe és attól is függ, hogy milyen területen, milyen talajon használja fel a vizet. Megay-Meissner képviselőtársam a telepítéssel kívánja az öntözést összekapcsolni. Igen sok meggondolandó van abban, amit t. képviselőtársam mondott és a földmívelésügyi minisztérium foglalkozik is ezzel a kérdéssel. Amíg azonban az öntözőcsatornák végleges vonala nincs meghatározva és az öntözőgazdálkodás alapelvei nincsenek százszázalékig helyesen megállapítva, addig nem volna célszérű a két kérdést máris lösszekapcsolni, hanem meg kell várnunk, amíg ez a két előfeltétel teljesülni fog. Takács Ferenc t. képviselőtársam az Öntözéssel kapcsolatban kiemelte annak rendkívül nagy fontosságát.^ hogy a megfelelő propaganda és a munkások tanításának lehetősége meglegyen. Figyelmeztetem t. képviselőtársamat és az egész Házat arra, hogy erre a célra egymillió pengőt vettünk fel és szándékozunk fordítani és ez teljes egészében meg fogja oldani azt a kérdést, amelyet t. képviselőtársam felvetett. vitéz Martsekényi Imre t. képviselőtársam igen érdekesen fejtegette az öntözőgazdálkodás műszaki vonatkozásait és megemlítette azt is, hogy a családtagokat is beleértve körülbelül 10—15.000 egyént lehet majd foglalkoztatni f a javaslatban foglalt munkák végrehajtásánál. Azonkívül rámutatott arra is, hogy nézete szerint * rendkívül nagy fontossága volna annak, hogy a szövetkezeti eszme megfelelő gyökeret verjen azokban, akik az öntözőgazdálkodással foglalkoznak. Én is azt hiszem, hogy teljesen igaza van t. képviselőtársamnak és a dolgoknak egészen természetes fejlődés lesz az, ha a szövetkezeti eszme alapján a gazdák megfelelő társulással tudják saját értékesítési helyzetüket megjavítani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A különböző területmértékek egyeségesítésének gondolatát is felvetette t. képviselőtársam. Erre nézve azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban ezt a meglehetősen nehéz és bonyolult kérdést nem tartom lehetségesnek rendezni, megnyugtatásul azonban annyit már mondok, amit talán már tudni is méltóztatik, hogy az új kataszteri mérések végrehajtása métermértékben határoztatott el. Balogh István képviselőtársam szintén rámutatott a szakoktatásnak az öntözéssel párhuzamos irányban való megfelelő javításának fontosságára. Óvatosságot ajánl a termelésben és kifejti azt, hogy vigyáznunk kell arra, hogy ne létesüljön túlságosan sok kertészet. Ebben teljesen igaza van, mert hiszen ezt én is többször voltam bátor már kifejteni és most is különösen aláhúzom, hogy az Alföldön legelsősorbani ia itaikiarmánytermelés szempontjából tartjuk fontosnak az öntözést, ha azonban a városok és nagyobb községek körül a megfelelő piacok kialakulnak, akkor a kertészeti öntözések elterjedése is indokolt és a kertészeti öntözőtelepek létesítése magától is ibe fog következni. Hunyadi-Vas Gergely t. képviselőtársam felszólalására azt kívánom megjegyezni, hogy a kormáuy kellő megfontolás alapján minősítette az öntözést állami feladatnak, noha előzőleg az ármentesítés és a lecsapolás nagy munkáját az állam tulajdonképpen csak részben támogatta. Ennek oka a mezőgazdaság: nehéz helyzetén kívül még az is, hogy az öntözőgazdálkodás különösen kezdetben megfelelő vezetés és irányítás mellett terjedhet csak el helyes módon. Az. öntözésügyi hivatal gondoskodni fog az egységes irányításról is és azok a társulatok, amelyek az ármentesítésen kívül még az Öntözéssel is kívánnak foglalkozni, a földmívelésügyi minisztérium felügyelete alatt álló hivataltól szintén megkaphatják ugyanazokat az irányelveket, amelyek az általuk berendezendő öntözések helyes gyakorlásánál szükségesek. Gyömörey Sándor t. képviselőtársam mint egy dunántúli kerület képviselője megállapította, hogy a Dunántúl népe is örömmel hozza mog ezt a kétségkívül nagyon jelentékeny^ és nagy áldozatot az Alföld népének megsegítésére. Azt hiszem és úgy vettem észre» hogy a Ház minden oldaláról helyesléssel méltóztattak fogadni ezt a megállapítást. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán. — Egy hang a baloldalon: Nemzeti érdek!) Hangsúlyozta t. képviselőtársam azt is, hogy a 10 millióból, ame-