Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

500 Az országgyűlés képviselőházának 282. ülése 1937 június 16-an, szerdán. (olvassa): »Én azt hiszem, hogy a Debrecen és Pest közötti vonatra nézve alig van valaki a karok és a rendek között, aki velem együtt, tekintve hazánk e részének geográfiai helyzetét, (utalva itt a Tisza áradásaira és a belvizekre), álomnak ne tartaná, hogy itt valaha vasút létezhessék«. Istennek hála, a haza bölcse item számolt a Tisza szabályozásával és nem számolt a technika előrehaladásával. A Tiszaszabályozás foganatosítása előtt ugyanis Hajdú, Szabolcs és Bihar vármegye nyugati részének többszázezer katasztrális holdját csaknem minden évben elöntötte a Tisza áradása, ahol sásés. kákatenger termett csak és amely csak arra volt jó, hogy az ellenség által üldözött lakosság ott találjon menedéket, ahová a víziutakat nem ismerő ellenség nem tudta őket követni. Hiszen történelmi tény az, hogy a hat hajduvárosba Boeskay által 1605-ben letelepített több mint .11.000 hajdú családfő száz esztendő multán, pontosan 1702-ben, a hivatalos összeszámlálás idején már 670 családfőre apadt le. így pusztíttatott ki a Felső-Tisza vidékének ez a színmagyar lakossága. T, Ház! Sok szó esett itt az árvízszabályozó társulatokról és mindkét oldalon hangok hallatszottak abban a tekintetben, hogy ezeknek a társulatoknak az államosítása kívánatos lenne. Legyen szabad ezek védelmére felhoznom azt, hogy a statisztikai kimutatás szerint az árvízszabályozó társulatok 2,904.490 katasztrális hold területű ingatlant ármentesítettek, hogy ezeknek katasztrális holdankénti értéknövekedése 300 pengő volt, hogy ezeknek az ingatlanoknak a kataszteri tiszta jövedelme 15 millió aranykoronáról 29 millió aranykoronára emeltetett fel, úgyhogy a királyi kincstár annak az államsegélynek az amortizációját, amelyet a Tiszaszabályozásra folyósított, lényegében ennek a kataszteri tiszta jövedelemnek felemelése folytán meg is kapta. Én az autonómia emlőin nőttem fel és nem szívesen válok meg egy olyan intézménytől sem, amelynek autonómiája van. Én azt hiszem, hogy ezek az árvízmentesítő társulatok, ha megfelelő szigorú és megfelelő jogi precizitással szerkesztett alapszabályokkal láttatnak el, ha a hatósági, illetve kormányzati felügyelet a legszigorúbban és legerélyesebben gyakoroltatik felettük, abban az esetben jobban és sikeresebben meg tudnak felelni hivatásuknak, mintha államosíttatnának, mert hiszen itt meg kell gondolnunk azt, hogy ezeknek az árvízmentesítő társulatoknak — gondolom — százmillió pengő körül még mindig fennáll az adósságuk. Államosítás esetén tehát ezt az adósságterhet az államnak kötelessége lenne átvenni, amire, azt hiszem, ezidőszerint pénzügyi fedezet sem kínálkozik. Az öntözésre áttérve, utalóik arra, hogy a közérdekű öntözőcsatornáik létesítésére vonatkozólag az előttem szólott igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem sikerült az 1930. évi XXX. te. Ez nem a törvényhozásnak volt ahibája, hanem a gazdák Özönség tőkeszegénységére és bizonyos mértékig a gazdaközönség konzervatív hajlamaira vezethető vissza, valamint arra, hogy az abban a törvényjavaslatban megállapított államsegély, amely eleinte évi 100.000 forintban és 1902-től kezdve évi 300.000 forintban kontempláltatott, oly csekély összeg volt, hogy ilyen nagymérvű feladatok elvégzésére kevésnek bizonyult. Az -bizonyos, hogy a műszaki tervek már régóta készen vannak, hiszen a Boros Frigyesféle a Felső-Tiszát az Ervölgyön át a HármasKőrössel összekötő műszaki terv, azután a Herrich-féle, lényegében, úgy gondolom, a jelenlegi műszaki tervekkel megegyező terv, .amely Tiszalöktől a Hortobágy medrének bekapcsolásával Gyomáig vezet, továbbá a szintén Borosféle terv, a Száraz Ér medrének felsőrészét a Marossal összekötő csatarnának műszakilag kidolgozott terve már évtizedek óta megvan. Úgyszintén szélesebb körben a Kuttkay Udo volt tiszteletbeli konzul vízmérnöki és öntözőniunkálataira vonatkozó költséges terv3zések is megvannak, amelyek eredetileg két duzzasztóművel akarták a Tisza medrét ellátni — az egyiket Tiszaszederkénynél, a másikat pedig Csongrád felett — és a Hortobágyon akartak nagy tárolókat létesíteni. Ezeknek az összköltsége azonban 754 millió volt, tehát olyan* horribilis összeg, amely nem számolt CsonkaMagyarország pénzügyi nehézségei vei és teljesítőképességének méreteivel. Ez a javaslat azonban határozottan a realitások terén mozog-, számol a fokozatos fejlődéssel, számol azzal, hogy a^ gazdaközönség látóköre és kulturális műveltsége a világháború óta is jelentékenyen fokozódott és most már egyenesen rá lesz utalva, hogy részint saját termésének biztosítása érdekében, amely a klimatikus, viszonyok miatt állandóan veszélyeztetve van, részint pedig a többtermelés érdekében rátérjen az öntözőgazdálkodásra.; Nem akarok most a dolog műszaki részével foglalkozni, atmi ellen bizonyos kifogások emeltettek. Ügy tudom, hogy Magyarországon Vásárhelyi Páltól és Kvassy Jenőtől kezdve^ a vízmérnöki kar nagyon kiváló és európai színvonalon álló műszaki testület, melynek a mérnökei által kiidolgozott tervek jóságában mindannyian megbizhatunk. Nem akarok foglalkozni ennek a dolognak a gazdasági szükségességével sem, csak röviden kívánok arra utalni, hogy különösen az Alföld szempontjából végtelen nagy jelentősége lesz a rét- és legelőöntözésnek, mert ezáltal például Hajdú vármegyéiben, Debrecen határában a Hortobágy 40.000 kat. hold területe gazdasági művelés alá lesz vonható. A magam részéről nem örülök annak, hogy a Hortobágy ma idegenforgalma attrakcióként szerepel, mert ez szomorú bizonysága a mi mezőgazdasági kultúránk elmaradottságának. Egy nyugateurópai nép fia, aki látja és tudja, hogy például Svájcban puttonnyal is felhordják a földet a sziklás hegyre, hogy ott termelni tudjanak, vagy például Hollandiában milyen erőfeszítéseket végeznek, nem tudja elképzelni, hogy 40.000 katasztrális, hold terület katasztrális holdanként 50 fillér ; jövedelmet hozzon tulajdonosának és kiaknázatlanul álljon., Ez az öntözési javaslat elsősorban hivatva lesz arra, hogy a Hortobágy hasznosítását a legelő- és. rétöntözés előmozdításával biztosítsa. Elgondolásom szerint az öntözőműtveletek elsősorban ezen a téren fogják előnyös hatásaikat éreztetni, mert hiszen a mezőgazdasági művelés terén már jóval drágább öntözőberendezések szükségesek és így a kezdeti stádiumban legalább itt kell, hogy megismerje a mi gazdaközönségünk az öntözőgazdálkodás előnyeit. Az idő rövidsége miatt még a javaslatnak inkább a jogi részével kívánok foglalkozni. Felemlíttetett itt az, hogy az árimentesítő társulatokra vár elsősorban a feladat, hogy ezek hatásköre az öntöző vizitársulati munkásságokra is kiterjesztessék. Az én elgondolásom