Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

Az országgyűlés képviselőházénak 232. Kun Béla: Azt mondotta egy nyilaskodó régi ismerősöm: nem az ülésterembe ütött be az Isten haragja, ide ügyeljenek a képviselő urak, mert még oda is üthet, ha így csinálják. En ezt természetesen visszautasítottam, azonban — ez idetartozik t. elnök úr — azt mondonni: nekünk viszont ügyelnünk kell arra, hogy jól teljesítsük kötelességünket, hogy bennünket ss a nép haragja, se az Isten haragja elő ne vegyen és méltóképpen ne f sújthasson. Nekünk nem a technika alkalmazása révén kell villámhárítóról gondoskodnunk, amely levezeti a sujtoló erőt, amikor ütni akar bennünket, nekünk más villámlhárító kell : annak a nagy munkának mindenkori teljesítménye,- amelyet a sok adótehertől sújtott,^ temérdek szenvedéstől meglátogatott agrárnépességünk és általában a kisexisztenciák érdekében 'becsületté] végeznünk kell. Ezt akartam, elmondani. (Élénk helyeslés a báloldalon. — Taps a bal- és a jobboldalon.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot tisztelettel 'beterjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását és előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a társadalompolitikai, valamint a közgazdasági és közlekedésügyi (bizottságoknak való kiadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és a miniszter úr által javasolt .bizottságoknak adja ki előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából. Szólásra következik vitéz Várady László képviselő úr! . vitéz Várady László: T. Ház! Az előttem szólott Kun Béla t. képviselő úr elgondolásaival sóikban megegyezem, azonbain nem egyezeim meg azzal, hogy Ő a Körös-Tisza-Maros ármentesítő társulatról, amely a magyarországi társulatok közül nemcsak a legnagyobb, de a legjobban vezetett is, ^úgy nyilatkozott, hogy ő ezen társulat vezetéséhez az államosítást gondolja szükségesnek. (Kun Béla: -Minden társulatra!) En éppen azért, mert ezek a társulatok önként alakultak és mert állami felügyelet alatt állanak, azt az autonómiát féltem, amely autonómia közvetlen kapcsolatban van a kisbirtokosokkal és amely a 'belvizek bizonytalan leszaladása és megjelenése miatt kell olyan kontaktusban, állandó összeköttetésben álljon á tagokkal, aimiely (kontaktus az autonómiát sokkal jdbhan biztosítja, imánt állami szerv, amely esetleg a bürokráciájával fékezi a gyors intézkedéseket és megoldásokat. Ezek után rátérek az előttünk fekvő törvényjavaslatra, amely az öntözőgazdálkodás előmozdítására szükséges intézkedésekről szól. Nagy örömmel hallottam Gyömörey Sándor igen t. képviselőtársamtól, hogy a Dunántúl ezt a kérdést nagy magyar kérdésnek, nagy magyar ' igazságnak tartja, annak ellenére, hogy az állam nyújt itt segítőkezet a Tiszántúl érdekeinek megvédésére s hogy ők örömmel hozzák meg fezt az áldozatot, mint dunántúliak. Méltóztassék elhinni, hogy mi tiszántúliak nem azért panaszkodunk, mert ez így talán érdekesebb, hanem azért, mert ha van az országnak része, amely megérdemli a támogatást, ahol a színmagyar lakosság mezítláb és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. ülése 1937 június 16-án, szerdán. 497 koldusbottal jár s ha van az országnak olyan népe, amely magyarságában megújulva, hatalmas feltámadását elhozhatja, ez a Tiszántúl. Hálásan köszönöm még az ellenzéki képviselő uraknak is, — akik ha nem is. fogadták el a javaslatot, ezt csak pártpolitikámból tették — hogy ők is megérezték és tudták, hogy a kormány ezzel a cselekvő intézkedéssel a

; legnagyobb fekélyhez és a legmélyebb sebhez nyúlt és a legnagyobb osztó igazsággal hozta ezeket az intézkedéseket, hogy elsősorban a Tiszántúl problémáját óhajtja megoldani. Megboldogult gróf Klebelsberg Kuno mondotta annakidején az ő szentesi beszédében, az Alföldi Bizottságban, hogy, ha nagy tetteket nem tudunk végezni, végezzünk közepeseket és ha közepeseket nem, úgy kisebbeket, de tegyünk mindig valamit, mert a semmittevés pusztulást jelent. A kormánynak ez a tevékenysége olyan nagy megmozdulás, olyan grandiózus terv, amely a legnagyobb tette lesz ezeknek az évtizedeknek, mert olyan magyar Lombardiát teremt, olyan intézkedések vannak benne, amelyek fejlődést jelentenek s amelyek első alapjai a Tiszántúl jövendőbeli boldogulásának. Az 1900. évi XXX. te, vagyis az öntözési törvény nem sikerült. Nem sikerült, bár az állam kölcsönt is biztosított az öntözőknek, de olyan bonyolult és komplikált volt, hogy végeredményben az egész ^megsemmisült, mivel nehézkesek voltak az állami kedvezmények. Ennek a mostani törvénynek talán az a legnagyobb titka, hogy rövid, világos, érthető és nem megy 'bonyolultságba. Hogy mennyire szükséges a Tiszántúl vizi gazdálkodása, erre nézve boldogult Sajó Elemér kiváló szakemberünk megállapítása az, hogy a trianoni békekötés folytán hazánkban a vízügyek fontossága a háború előtti helyzettel szemben igen jelentékenyen emelkedett és hogy a jövő vízjogi programmjának egyik alappillére az öntözés. Az ármentesítő társulatok az egész országban e célt már régen kitűzték maguk elé. Eddigi feladatukat ugyan az öntözés kikapcsolásával is megoldották, de ez programmjában volt például már 18€l-ben a Marcalvölgyi Vizi társulatnak, 1863-ban pedig a Nádorcsatorna Társulat már úgy alakult meg, hogy az öntöző vizitársulat a Sárvízcsatornán nyolc öntözési zsilipet állított fel. 1879-ben Kvassay Jenő megszervezte az első kultúrmérnökséget s Trümmer Árpád megállapítása szerint 1820—1883-ig 27 vármegyében, illetve annak 74 községében 18.475 holdon létesült 83 öntözőberendezés. A Tiszántúl aszályáról már több képviselőtársam szólt és igenis szomorú tény az, hogy a legutóbbi száz évben csak 17 év volt olyan, amikor a csapadék elegendő és arányos elosztású volt, 51 év nagyon aszályos, 32 túl bővizű, tehát a termés tulajdonképpen csak 17 évre volt biztosítva. Az 1935. évi aszálynál takarmányból 110 millió, kapásnövényeknél 112 millió, tehát összesen 222 millió pengő nemzeti jövedelemkiesés volt. Ez mutatja, hogy menynyire fontos ez az öntözőmű nemcsak azért, mert a vizet állandóan biztosítja, hanem arról is gondoskodik, hogy az elosztása megfelelő lesz. yilágos előttünk, hogy ez a csapadékmennyiség, amely az Alföldön van, elegendő a búzatermelésünknek, de mit érek a januári 200 milliméteres csapadékkal, amikor májasban 30 vagy 40 milliméter többet érne. Ennek a vízitársulatnak nagyszerű műszaki elgondo• 70