Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-232
496 Az országgyűlés képviselőházénak i mert ezzel nem elégszem meg s ha azt mondanám, hogy igen, akkor nem mondanék igazai. — mind bátrabban és bátrabban kell pénzt előteremteni újra és újra ismételten, a továbbfejlesztés végett, azoknak a nagy tőkéknek és jövedelmeknek kellő megadóztatása révén, amelyek jelenleg még ezért, vagy azért nebántsvirágok a magyar közgazdasági életben. (Mozgás.) T. Képviselőház! Ha tudom azt, hogy a búzatermelés terén már csaknem mindent elértünk, amit el lehet érnünk, mert 30%-ban olyan kitűnő minőségi termelésünk van, amely a gyengébb minőség feljavítására teljesert alkalmas,^ 60%-ban önmagában is kitűnő sütési értékű és feljavításra nem szoruló termelésünk van és csak 10%<-ot kell más nemesebb maggal is keverni, tehát amikor a minőségi termelés terén ideértünk, akkor csak azt állapíthatom meg, hogy az öntözés van hivatva arra, hogy annak segítségével a mezőgazdasági termelést más ágazatokban is rentábilissá és belterjesebbé tegyük és fokozzuk azt az anyagi eredményt, melyet a mezőgazdasági termelés eddig kihozott a földből. Mivel rövid idő áll a rendelkezésemre a vitarendező urakkal való megegyezés folytán, ezért csak pár szóval kívánok rámutatni az ármentesítő társulatok munkájára. A KörösTisza—Marós ármentesítő társulatban már évtizedekkel ezelőtt küzdöttünk a túlhajtott és túlméretezett adminisztráció ellen, küzdöttünk az ármentesítő járulékok aránytalansága ellen, küzdöttünk az ellen, hogy amikor egy-egy ármentesítő társulati közgyűlés összeült, akkor ott az érdekeltségi tagokat, akik voltaképpen fizetik a terheket, ha nem is. kellemetlen idegeneknek, de nem is kellemes vendégeknek tekintették és küzdöttünk a bürokrácia ellen. Ami a bürokráciát illeti, elismerem, hogy az utóbbi években a nemes értelemben vett demokrácia irányában változott az adminisztráció szelleme és az eljárási mód, az ártéri terhek azonban még most is nagyon nagyok. Hódmezővásárhelyen körülbelül 300%-ra megy fel összesen az a pótadó, amelyet az állami adó után fizetni kell és ennek jelentős részét teszi ki a sok lapályos s így kelletén túl nagy kirovást szenvedő földterületen az ármentesítő járulék. Van olyan földterület, ahol például annyi ármentesítő járulékot fizetnek, mint amennyi a rendes adó összege. Lehetetlenség az, hogy ezek az állapotok megmaradjanak az országban, hiszen még sok ármentesítő társulat van, ahol az érdekeltek szintén ilyen hihetetlen nagy terhekkel küzdenek. Ezért szükséges az ármentesítő társulatok államosítása. Már tíz esztendővel ezelőtt rámutattam erre itt a képviselőházbatn. S-aj nos, akkor még süket fülekre találtam a túloldalon, de tegnap éppen a túloldalról Megay Meissner t. képviselőtársam, aki a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara titkári székében jelentős eredménnyel működött az elmúlt években, maga is az államosítás mellett foglalt állást. Ez érthető is, hiszen a folyók árvize ellen való védekezésen kívül a vadvizek levezetése is az ármentesítő társulatok hatáskörébe tartozik, már pedig ez állami feladat, hiszen nemzeti érdek az, hogy azok a, területek, amelyek elvégre általános mezőgazdasági szempontból is közkincset jelentenek, úgy az árvizektől, mint a vadvizektől meg legyenek szabadítva. Tudom, hogy mit jelent az ármentesítő társulatok autonómiája, de azt kérem, hogy az autonómia sohase tévedjen a diktatúra ösvé3 2. ülése 1937 június 16-án, szerdán. nyére. A t. földmívelésügyi minisztérium illetékes ügyosztálya ne csak sablónszerűleg vizsgálja felül azokat a felterjesztéseket, melyeket az ármentesítő társulatok közgyűlései hozzá intéznek és ne feszélyezze a t. ügyosztályt az, hogy az egyes ármentesítő társulatok élére olyan emberek kerülnek, — elismerem, nagyon kitűnő szaktudású emberek — akik azelőtt a földmívelésügyi minisztériumban fontos pozíciót töltöttek he, hanem mindig az anyagi, a lényegbeli igazságot nézzék, mindig azt, hogy az ármentesítő társulatok voltaképpen azokért a nagyrészt kisgazda- és törpebirtokos tömegekből összetevődött érdekeltségekért vannak, akik a terhek főrészét viselik: az adminisztráció érettük van és nem megfordítva. Ha ez r így lesz és az, öntözési munkálatok előkészítésével, népszerűsítésével szakelőadásokon az ármentesítő társulatok kitűnő mérnökei és egyéb szakemberei is foglalkozni fognak, akkor közelebb jutunk ahhoz a célhoz, amelyet a^ törvény javaslat voltaképpen eszmeileg magában foglal, hogy a mezőgazdasági többtermelés előmozdítása terén nemcsak az anyagi eszközök adása a fontos, hanem értelmileg való meggyőződése azoknak, akiknek karöltve való munkájától a törvényjavaslat sikere függ. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Végzem is felszólalásomat, csak reflektálni akarok még pár szóval arra, amit Drozdy Győző t. képviselőtársain a minap mondott, amikor azt említette: nem járja, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, az ellenzék tagjai nincsenek itt. Erre az elnök úr azt mondotta: nincs igaza a t. képviselő úrnak, mert a kormánypárt tagjai sincsenek itt. Ez az osztó igazság, amikor az elnök ^úr, nem mint pártpolitikus, hanem mint az egész képviselőház felett ott a pulpituson ülő, pártpolitikán felül álló közjogi személyiség konstatálja a valót. Tudom, hogy kevesen voltunk, mert a folyosón voltak kinn a többiek, közjogi kérdésekről lévén szó, de visszautasítom a t. képviselő úrnak azt a kijelentését, hogy abban az esetben, ha itt a. szennyvíz levezetéséről lenne szó, az ellenzéki képviselők itt lennének. Nem tudom, hogy hová adresszálta ezt, de emlékez tetem a t. képviselő urat arra, hogy volt idő, amikor o itt az ellenzéki padokban ült és azzal a kormányrendszerrel szemben, amely gróf Bethlen István vezetésével képviselte az omnipotenciát, mindig telt torokkal és kitárt mellel küzdött, (Ügy van! half elől. — Zaj.) Akkor egészen más mentalitásban beszélt t. képviselőtársunk, mint jelenleg beszél. De tegyük föl, hogy hirtelen haragjában megfeledkezve a régi — ma is ellenzéki — képviselőtársaihoz fűzőclő kalpcsólatokról, mondotta, amit nrondott, -hát: spongyát rá, törüljük le. (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Spongyát rá!) Egy azonban bizonyos, az, hogy amikor a mezőgazdasági érdekek megvédéséről, nagy ügyéről van szó, csakugyan többet kell foglalkoznunk ezekkel a kérdésekkel, nagyobb számarányban kell itt lennünk ezeknek a kérdéseknek tárgyalásakor, amelyek belevágnak annak a mezőgazdasági népességnek a húsába és vérébe* amelyet voltaképpen az országgyűlésen képviselünk. (Mozgás.) A minap, amikor itt villámütés történt egy (mellékhelyiségben, azt mondotta nekem egy pestszenterzsiébeti... Elnök: A 'képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy eltért a tárgytól. A villámütés nem tartozik az öntözési javaslathoz. (Élénk derültség.)
