Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-232

Az országgyűlés képviselőházának 23 2 dezve, a föld jövedelmezősége nincs biztosítva, a gazdaadósságok terén sem történtek kellő intézkedések és ha állattenyésztésünket nézzük, azt a rendkívül szomorú dolgot látjuk, amit a statisztikai adatok is bizonyítanak, hogy az utóbbi években nagyon lehanyatlott, mert nem volt kellő takarmány s a gazda tavaly és már azelőtt kénytelen volt megválni legkedvesebb jószágától is csak azért, hogy adóját kifizethesse, hogy a végrehajtástól, az árveréstől mentesüljön. Azt a mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslatot, amelyről tegnap a mezőgazdasági kamarában beszéltek, minél hamarább elő kellene terjeszteni, a földmívelésügyi minisztériumnak bensőbb, melegebb összeköttetést kellene teremteni nemcsak az Országos Mezőgazdasági Kamarával, de a vidéken működő mezőgazdasági kamarákkal is. Minthogy látom, hogy ennek a szerves összeköttetésnek első hírnöke, mondhatnám prológusmondója ez az öntözési javaslat, azt örömmel üdvözlöm, ha nem is tartom elegendőnek. Szóvá ikell itt még tennem azt is, hogy én •nem értemi, miért mondotta Csanád megye közigazgatási bizottságának ülésén Purgly Emil t. volt földmívelésügyi miniszter úr azt, hogy ennek az öntözési törvényjavaslatnak az előkészítése nem megfelelő. Amikor laírról beszélt, hogy ia Németországba való munkáskivitelt helyteleníti, vagy legalább

1 is meggondolandónak, illetőleg ellenőrzendőnek tartja, hogy mit csinálnak ott ezek a munkások, (miféle tanokat szívnak (magukba, milyen lesz ia kenyérkereseti lehetőségük, Íriszen a táplálkozásuk is egészen más lesz, mint idehaza, még, 'ha szűkösen kapják is itthon «kenyerüket, s aimiilkor nemzetiségi statisztikát kívánt róluk;, ezt mind helyeslem, de nem értem miért mondotta, amint azt egyik szegedi laplban olvastam, hogy ennek az öntözési törvény javaslatnak a munkálatait a kellő meggondolás, előkészítés és előzetes megfontolás hiánya jellemzi és diszkreditálja. A csanádmegyei alispán erre azt felelte, hogy semmi előzetes felhívást nem kaptak, nem tudtak a dologról, 'áriról tájékoztatva nem voltak. Hogyan mondhatja ezt éppen Purgly Emil t. volt iföldmívelésügyi miniszter úr, a DunaTiszaközi Mezőgazdasági Kamara volt elnöke, aki éveken keresztül együtt dolgozott Geszthelyi Nagy László kiamarai igazgatóval, aki az alföldi vízgazdálkodás mikénti megszervezésének megteremtése terem országos, vonatkozásban is nagyon jeles (mimikát fejtett ki! Az ő inspirációjára jött össze 1936-íban Kecskeméten az a vízigazdálkodási értekezlet, ahol Tlrummer Árpád t. miniszteri osztálytanácsos úr is: jelen volt és szakszempontból igen értékes, buzdító előadást tartott. Miikép mondhatja ezt ő, akinek munkatársa és jobbkeze volt az a Geszthelyi Nagy László, akivel hasonló széip párhuzamos működést fejtett (ki a vízgazdálkodás propagálásának terén — ezt elismerem — a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöki székében ülő Lossonczy István t. képviselőtáirsunk. Végtelenül örvendek, hogy Purgly Emil t. felsőházi tag úr újra az ellenzék padjaiba jött. Kérem azonlban, íhogy a felsőházban holnap-holnapután meginduló vitában fejtse ki ellenzéki álláspontját azokkal a nagytőkés kartelalakulatokkal szemben is, amelyeket a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kannára elnöki székében mindig támadott, valósággal megrohamozott, amelyekkel szenihsn azonlbian, — nem tudóim, milyen kényszerű ibehatások folytait — amikor földmívelésügyi miniszter volt '. ülése 1937 június 16-án, szerdán. 495 minden nemes jószándéka ellenére sem tudott kellő eréllyel fellépni. De neki sem lehet ezt a törvényjavaslatot bántani azzal, hogy nem kellő előkészítés után hozták volna ide a. Ház elé. Lehet keveselni, de hántani és kárhoztatni az előkészítést nem lehet. (Ügy van! a középen.) Végighallgattam azt a szakelőadást, amelyet a delegációs teremben pár nappal ezelőtt Trumimer Árpád t. osztálytanácsos, úr tartott. Láttam, meggyőződtem róla, hogy át van hatva annak a nagy nemzeti érdeknek inspirációjától,, amely ehhez a törvényjavaslathoz és annak megszavazásához fűződik, át van hatva attól a kötelességtől, melyet mindnyájunknak teljesítenünk kell, nemcsak földes gazdáink többtermelése, hanem a mi nagyon szegény alföldi munkásnépünk sorsának előmozdítása érdekében is. Olyan előadást tartott, amelyben mindegyikünknek csak gyönyörűsége telt. Tudom, hogy ezt az előadást nemcsak a szakértelem, hanem tai magyar föld népmillióihoz való ragaszkodás, rajongásig menő szeretet is sugallta. Lehetnek a javaslaton tatarozni valók, kiegészíteni valók, de nem lehet azt mondani, hogy ez a törvényjavaslat nem nemes elgondolásból fakadt, nem a kellő statisztikai és szakadatoknak igénybevételével készült. {Ügy van! Ügy van!) T. Ház! En tudom, hogy a törvényjavaslat milyen fontos gazdasági érdeket van • hivatva előmozdítani. Az alföldi vízgazdálkodásról azt mondta Gesztelyi Nagy László kamarai igazgató, hogy az tényleg új honfoglalást jelent. Ereky Károly t. volt képviselőtársunk és nyugalmazott miniszter a,zt mondotta, hogy Európa gyümölcsöskertjévé lehet tenni a Nagy Magyar Alföldet, (vitéz Várady László: Már Széchenyi mondta!) Továbbmenve, nem is hivatkozom. Széchenyi Istvánra, akinek nagy elgondolása a vadvizek lecsapolásával, az ármentesítéssel együtt az öntözés bevezetését is magában foglalta. Arra sem hivatkozom bővebben, amiről imént Esterházy Móric igen t. képviselőtársammal, 20 esztendővel ezelőtt Nagy-Magyarország utolsóelőtti miniszterelnökével beszéltem, ki azt mondta szintén hogy az ármentesítő társulatok kötelességévé kell tenni, hogy a belvizek lecsapolásával együtt ők maguk gondoskodjanak az öntözés munkálatainak népszerűsítésével arról is, — hiszen kitűnő szakembereik vannak — hogy összehangolódjék ez a két teendő, hogy az egyik ne kontrakarirozza a másikat, hanem szerves egészben forrjon össze, — hanem rátérek arra, amit a tövényjavaslattal ikaposoliattl

ban még el kell mondanom., Ha a törvényjavaslat csakugyan törvényerőre emelkedik és az öntözési teendők élére olyan jeles szakférfiút fognak állítani, mint Kállay Miklós t. képviselőtársam, aki földmívelésügyi miniszter korából tudja, hogy mi a teendő, — csak, sajnos, kévéseidéig ülhetett a földmívelésügyi miniszteri bársonyszékben — s ha éhhez hozzávesszük, hogy itt az állattenyésztés fellendítéséről, a rétek, a legelők javításáról, a takarmánytöbblet előmozdíásáról van szó, — hiszen lehetetlenség nekünk elkeseredéssel nem látnunk azt a fogyatkozást, amely állatállományunk terén mutatkozik már 1922-től kezdve, akkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy ez a törvényjavaslat az első láncszem a mezőgazdasági többtermelés nagy munkáját előmozdító törvényjavaslatok között, hogy ez egy kezdő lépés s ezután következnie kell a többinek, —