Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának 2. A bérlőszövetkezet tehát mint átmeneti forma állhatna fenn addig az ideig, amíg az illető földhözjutott annyira megerősödik, hogy instrukciót tud magának vásárolni és kellő tőkeereje van ahhoz, hogy a földet is meg tudja venni. (Helyeslés.) Ami a részmunka kérdését illeti, e tekintetben talán történtek visszaélések. Magam is hallottam tavaly ilyen esetről, de amint ez a Mezőgazdasági Kamara tudomására jutott, mi igyekeztünk megfelelő retorziókat életbeléptéim, amit meglehetősen könnyen meg is lehet tenni. Ma a mezőgazdaságban a nagybirtok jövedelmezősége főleg az exportkontingensből ered; az exportkontingens útján a szarvasmarhát, a sertést sokkal jobban tudja értékesíteni a nagybirtokos, középbirtokos, mintha a budapesti piacon, vagy belföldön értékesítené. Ha azután egy ilyen birtokos megteszi azt, hogy drágábban adja ki részért a földet, szóval nem harmadán, vagy negyedén adja ki a kukoricaföldet, hanem ötödén, hatodán, vagy az aratóés géprésznél fordul elő hasonló eset, akkor a Mezőgazdasági Kamarának igenis, ingerenciája lehet olyan irányban, hogy az illető ne kaphasson exportkontingenst s így az illetőt tényleg meg lehet fogni. Tavaly már volt erre precedens. Azt hiszem, hogy ha több ilyen precedens teremtődne, ha a gazdatársadalomban köztudattá válnék, hogy retorziókat lehet alkalmazni, akkor az illető gazdák, vagy bérlők nem fognak ilyen lépéseket tenni, hanem ugyanolyan részért fogják a kisembereknek a kukoricaföldet kiadni és az aratást végeztetni, mint másutt. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nálunk harmadán van minden kukoricaföld az egész vidéken!) Nálunk is többnyire harmadán van, de van olyan vidék, ahol negyedén; lehet kombinálni lókapálással, s akkor talán negyedes, de általánosítani nem lehet. Lehet, hogy az egyik helyen a trágyázott földet negyedén adják ki, másutt csak harmadán, az vidékenként változik. Ha földmívelésügyi tárca költségvetését nézem, akkor meg kell állapítanom azt, ami már a költségvetés általános indokolásában is bent foglaltatik, hogy a múlt évben a mezőgazdaság helyzetének javulása, a mezőgazdaság helyzetének jobbrafordulása az iparon, a kereskedelmen is segített. Ezzel tehát mintegy szakciót nyert a gazdáknak az a felfogása, hogy Magyarországon az összes társadalmi rétegek, az összes foglalkozási ágak jóléte a mezőgazdaság prosperitásától függ. (Helyeslés.) Azt lehet mondani, hogy az ország közgazdasági megerősödése függ attól, hogy a földdel kapcsolatos problémák — ' értem^ ezalatt úgy a termelési, mint az értékesítési problémákat — helyes irányban oldassanak meg. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt évben elég kedvező terméseredmény volt az országban; kétségtelen az is, hogy a világniaci helyzet úgy alakult, hogy a világpiaci készletek is apadtak, ami segített a magyar mezőgazdaságon, de meg kell állapítani ugyanakkor azt is, hogy a kormány is segítőkezet nyújtott a magyar gazdáknak részint a termelés színvonalának emelésével, részint pedig azzal, hogv a magyar agrárproduktumoknak megfelelő külföldi piacokat biztosított. Az a bizonyos fellendülés, gamely a múlt évben a mezőgazdaság terén tényleg bekövetkezett és amelyet egyesek túlzottan szeretnek kiszínezni, mert túlzottan hangoztatják, hogy ma jó sora van a mezőgazdaságnak, érvényéül, ülése 1937 május 31-én, hétfőn. 39 sült abban, hogy a föld ára emelkedett és érvényesült abban is, hogy az utóbbi évben az állatlétszám emelkedett. Itt a kettő között szoros összefüggés van. A föld ára ott emelkedett a legjobban, ahol a mezőgazdaságnak, a gazdatársadalomnak megfelelő állománya volt. Elsősorban áll ez Tolna megyére, másodsorban Baranya megyére, szóval a dunántúli vidéken konstatálható elsősorban ez a gazdasági javulás. A földmívelésügyi tárca most benyújtott költségvetése mutatja azt, hogy ez a tárca immár nem mostohagyermek, hanem az ország agrárjellegénél fogva a legfontosabb gazdasági tárcatárca, amely hivatva van az ország lakossága több mint felének jólétét előmozdítani, örömmel állapítom meg, a földmívelésügyi tárca egyes költségvetési tételeit nézve, hogy az idén körülbelül kétmillióval van a tárca jobban dotálva, mint a múlt évben volt s ugyanakkor örömmel látom, hogy a beruházási programmban is hatalmas összegek szerepelnek, amelyek a mezőgazdaság fejlesztését vannak hivatva előmozdítani. Ilyen például a vízi beruházásokra felvett 6'2 millió, a hűtőházakra felvett 300.000 pengő és a borkérdés megoldására felvett félmillió pengő. T. Ház! Mezőgazdasági termelésünkben, szerény véleményem szerint, legnagyobb jelentősége az állattenyésztésnek van. Belterjes gazdálkodás, sok munkáskezet foglalkoztató gazdálkodás megfelelő állattenyésztés nélkül lehetetlen, mert e nélkül a föld talajerejét, termőerejét nem lehet fenntartani. Agrárpolitikánknak tehát, véleményem szerint, oda kell irányulnia, hogy állattenyésztésünket fejesszük és fokozzuk. Meg kívánom jegyezni azt is, hogy hazánk szélsőséges klímája ellen a legbiztosabb védekezés a talajerő megfelelő szinten való tartása, ami különösen a Duna-Tisza közére és a tiszántúli vidékre nézve érvényes. [ Ha állatállományunkat figyeljük, akkor sajnosán kell tapasztalnunk azt, hogy állatállományunk 1885 óta állandóan csökkenő tendenciát mutat, ezzel szemben pedig a szántóterület állandóan növekedvén, az állatok eltartására hivatott rét- és legelőterület csökkent. így természetes, hegy most kevesebb trágyát tudunk a szántóföldekre kivinni, mint azelőtt. tehát kevesebb gondot fordítunk a talajerő fenntartására, mint régebben. De ezzel kapcsolatban meg kell állapítanom azt is, hogy igásjószágállományunk is csökkent, tehát a föld megmunkálását sem tudjuk a kellő mértékben előmozdtani^ előrevinni. Ez a depekoráció, amely az egész vonalon látható, ma a magyar mezőgazdaságnak a legnagyobb veszedelme. Népies állattenyésztésünk az elmúlt 50 esztendő alatt minőségileg javult, de számszerűleg — sajnos — óriási mértékben visszaesett. Ha csak az 1911-i adatokat hasonlítom össze a maiakkal, megállapíthatjuk azt. hogv szarvasmarhaállományunk 17%-kal, lóállományunk 10%-kai. sertésállományunk 4^%-kal, juhállományunk pláne 50%-kai csökkent. Ha vizsgálom a helyzetet, ha tanulmányozom, hogy mi lehet ennek az oka, ha nézem azt, hogy a mezőgazdaságot illetően a konjunkturális esztendőkben mi volt a helyzet, akkor árra a csórt álatos megállapításra kell jutnom, hogy ezekben az években is, tehát amikor a mezőgazdaságban az állattenyésztés jövedelmező volt. a legjobb esetben stagnált az állatlétszám, többnyire azonban ezekben az esztendőkben is csökkent.