Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

Áz országgyűlés képviselöházámak 23 l. ülése 1937 június 15-én, kedden. 48Í rom iaD net nüvelyk, szorozva hat lábhal mennyi stb. Szolgabíró legyen az, aki ki fogja számítani, hogy hány kvadrátöl, hány kvadrátláb és kvadráthüvely és mindez visszafelé átszámítva hány hektár és ez azután tovább számítva hány kvadrátméter vagy kilométer. Már többször hangoztattam úgy városházi felszólalásaimban, mint itt is, hogy végre műszakilag egy egységes mérőeszközben állapodjunk meg és szakítsunk teljesen az öl-, a hold-, a hüvely-, a láb- és egyéb méretekkel és térjünk át — elvégre a tíze» számrendszer uralkodik Európában — mi is a hektárra és a méterre és akkor nem lesznek számítási differenciák és nem kell minden egyes átszámításhoz egy mérnököt lehozatni, hogy a számítás precíz, pontos legyen. En a magam részéről befejezem felszólalásomat és csak azt mondom, amit Mussolini mondott, amikor elkezdte a leesapolási munkálatokat: javítsuk meg a földet, a földdel az embert, az emberrel pedig a nemzetet, (Buchinger Manó: Már rég megvolt az„ amikor ő jött.). Mivel pedig ez a javaslat ezt a célt szolgálja, a magyar földet javítja, a magyar föld javításán keresztül a magyar ember létfenntartását segíti elő, teszi jobbá s ezzel nemzetünk sorsát javítja és jobb jövendőjét segíti elő, a magam részéről a javaslatot bizalommal elfogadom. (Éljenzés és taps' a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik. Elnök: Szólásra következik ifj. Balogh István képviselő úr. Ifj. Balogh István: T. Képviselőház ! Örömmel kapcsolódom be vitéz Martsekényi képviselőtársam beszédébe és ezt a kerek és szép beszédet csak némely gondolatában kívánom a magam szempontjából bírálni. Katonai kioktatást kíván Martsekényi képviselőtársam, ami az öntözéssel kapcsolatos jártasságot jelentené a magyar földmívesség, a magyar parasztság számára. Felfogásom szerint a katonai oktatást, a honvédelmet nem lehet felhasználni arra, hogy a fiatal katonát az, öntözésre kioktassák. Igaz, hogy katonai szemszögből, amint azt egy vitéz megítélheti,, talán imponál iaz, amikor szaktudással gazdagabban megy haza a kiszolgált fiatalember, tekintélye is van és elmondja, hogy az öntözésre vonatkozólag mit mondtak neki és ez oktatólag hat az otthoniakra, csakhogy ha az öntözést elméletileg meg is lehet tanulni, a katonát nem lehet kézzelfogható öntözési gazdálkodásra f kioktatni, mert hiszen nem azért ment katonának, hogy ott meglocsoltassák vele akár a burgonyát, akár a tengerit, akár nem tudom még mi m4st. Nincs idő rá fizikailag sem, hogy azt a fiatalembert kioktassák arra, hogy az. otthoniakat megfelelően maga is oktassa és átplántálja azt a tudást,, amelyet ő a katonaságnál megkapott. Ügy látom, hogy mélyen t. képviselőtársam ebben a vonatkozásban a paraszt mentalitását nem ismeri, mert aki így fogja fel a dolgot, az eleve bizonyságot adott arról, hogy maga az Öntözési művelet sokszor olyan iga-; zán hajszálon múló szaktudást igényel, amit ma is lehet látni a hevesi dinnyéseknek a Tiszántúl bármelyik részére elkerült egyedeinél, hogy milyen körültekintéssel, milyen szaktudással intézik a maguk locsolási műveleteit,, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. egy liter vizet, öntöz a növényre, de aki Szabolcs déli részén kertészkedik, az feltétlenül másfél, vagy majdnem két liter vizet öntöz rá, mert ha vagy kevesebbet, vagy csak egy pár decivel is többet öntene rá naponta, az már biztos pusztulás lenne a növény számára, annyira^ változó a különböző növények vízszükséglete. A. paradicsom ismét más vízmennyiséget kíván. En tehát nem tartom lehetségesnek, hogy a katonaságnál egy pár hónap alatt kioktatható lenne a legénység ezekre a dolgokra, ellenben indokolt az,, amit én a földniívelésügyi és a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál voltam bátor előhozni, hogy a magyar parasztságot igenis meg kell tanítani a gazdálkodásra. Nem lehet az, hogy egy olyan agrárországban, mint amilyen mi vagyunk, minden latin iskola elsőrendű legyen, csak éppen a mi szakiskolánk, a magyar parasztság szakiskolája maradjon le és minden más efölé legyen helyezhető. Teljes mértékben helybenhagyom Martsekényi igen t. képviselőtársamnak a szikjavítással kapcsolatban felvetett gondolatát. A képviselő úr talán az egyedüli volt igen nagy szakértelmű emberek között, akik azt mondják, hogy nem kizárólag a vízzel való ellátás eredményezi a szikjavítást, hanem sok minden más,, savak, trágyaérték hozzáadása is. En ezt azzal bátorkodom megerősíteni, hogy a sziknek kizárólag vízzel való javítása nemhogy javítást eredményezne, hanem még csak rontja és annyira tönkreteszi a földet, hogy annak még az egyetlen fűszála, népies nyelven mondva a tippan is elpusztul a szikiben., A Hortobágyon Debrecen szabad királyi város több mint húsz esztendős szerződéssel halastavat létesített azzal a céllal, hogy kilugoztassa a sziket a talajból, feltételezve, hogy ezen a területen a mezőgazdasági mürvelés alá vétel hozza meg majd annak idején azt a kamatot, amelyet kiszállítottak, elgondoltak a jóakaratú, de végeredményben naiv mezőgazdák. Nem sikerült ez az, elgondolás! Előfordul ugyanis, hogy kiszárad a Hortobágy, és bizony próbáltak már a kilúgozottnak gondolt talajban mezőgazdasági kultúrát folytatni, de kijelenthetem, hogy ez egyáltalán nem sikerült. A víz tehát a sziket nem javítja, a sziksót nem lúgozza ki és nem közömbösíti, hanem igenis intenzívvé teszi s, talán sokkal használhatóbbá válnék az a sziksó ipari célra, mint amennyit jelentene az, hogy azt a talajt mezőgazdasági müvelés alá vehessék. Széchenyi Istvánnak, az első nagy magyarnak, aki a magyar vizi ügyekkel foglalkozott, a fejtegetés élbe annyira belebocsátkozott Martsekényi képviselőtásam, hogy ez majdnem lebecsülés számba ment Széchenyi munkájával szemben. Száz évig tartó ^munkát végzett Széchenyi, ahogyan Martsekényi t. képviselőtársam mondja, (vitéz Várady László: Rosszul értette! Nem lebecsülés!) de ma sincs befejezve a magyar vizek lecsapolása és szabályozása... (vitéz Várady László: Arról nem Széchenyi tehet!) Ha rosszul értettem, természetesen már előre is ibocsánatot kérek. Széchenyi István megindította munkájával a magyar vízlecsapolást, víz (szabályozást és én úgy látom, hogy az utóbbi időben, amikoris társulatok kezébe került ez a kérdés, csúszott az egész olyan kei68