Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

476 Az országgyűlés képviselőházának 231, ülése 1937 június 15-én, kedden. gyón mocsaras terület, vagy nagyon kevés a víz és az emberi kultúra nem tud kifejlődni. iia végignézzük a történelmet, akkor látjuk, hogy önálló kultúrák, de különösképpen önálló mezőgazdasági kultúrák kizárólagosan és; állandóan csakis öntözött gazdálkodásom területeken fejlődtek és képződtek. Krisztus előtt 5000 évvel Mezopotámiában már öntözőgazdálkodást vezettek be és a mai bulgár öntözőkereket majdnem száz százalékig, még formájában is egyezően megtaláljuk az ottmaradt emlékekben. líerodotos azt mondja, hogy Egyiptom a Nílus ajándéka. Ott szintén öntözőgazdálkodás volt. Nem lehet tehát azt mondani, amit a javaslat ellen felszólalt egyik igen t. képviselőtársam mondott, hogy nincs elég tapasztalat és gyakorlat egy ilyen nagy terv keresztülvitelére. Én nem tudok messzebb visisziamecruni tapasztalatokért, mint Krisztus előtt 5000 évre, mert hiányoznak a feljegyzések; azt hiszem azonban, hogy éppen elég tapasztalattal rendelkezett a kormány, amikor ezt

1 az öntözési törvényjavaslatot igen nagy megalapozottsággal és körültekintéssel a Ház elé hozta. Ott vannak a punok, akik a maguk hadseregét szintén Öntözött területeken nyert terményekkel látták el, tartották fenn. Most, amikor a katonai egyenjogúságról beszélünk, — itt nem a hadsereg táplálására akarok kitérni, hanem csak egy közbevető gondolatot akarok itt a Ház elé terjeszteni, — felvetem a kérdést, hogy éppen a magyar katonaságnál és a katonai egyenjogúsítással, a hadsereg létszámának felemelésével kapcsolatban talán lehetne a kiképzésben egyegy órát arra fordítani, hogy a magyar faluról feljött katona, aki katonai éveit leszolgálván majd újra a falura kerül, az öntözőgazdálkodással megismerkedhessek. (Czirják Antal: Nagyon jó gondolat!) Hogy csak a történelemnél maradjak, azóta is állandóan mindenütt fejlődik az öntözőgazdálkodás. Az angolok Indiában, mégpedig Elő-India egyik részén 400.000 hektáron, a másik részén 500.000 hektáron vezették be az ön íözőgazdálkódási Kínában, Arábiában, Perzsiában majdnem, annyi mezőgazdasági terület van, mimt amennyi az öntözött terület. Amerikában iá' .hJataltmais -mérettdket ölt aiz öintözőigazdálikodás. Olais&ország 1,200.000 hektáiroin öntöz, Franciaország pedig — mint az előbb emditettiem; — 200.000 hektáron. Ezek mind-mind bevált példák, ezeket csáb követni kell, mert megvan az alapozottsága. így viani em ia'z egész világom, főképpen ott, ahol az a földrész a szavanna-típushoz tartozik. Tudvalevőleg négy ilyen típusról beszélhetünk : az egyik a sivatag, a puszta, — ez a magyar; nyelvjárásiban igen ismerete», mert víz nincs rajta — a másik a steppe, a harmadik a szavanna, ahol már a csapadékmennyiség a szántóföldi gazdálkodáshoz elegendő — nem számítva azokat az eltolódásokat, amelyek, sajnos, nálunk megvannak és amelyeket éppen az öntözőgazdálkodással kapcsolatban momentán olyan módon kell pótolni, ahogyan előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim említették. Ez után jönnek a nagycsapadékú vidékek, amelyeken már az erdő jelentkezik. Nálunk, a mi mérsékelt égövi szavannánk alatt — amint előttem felszólalt t. képviselőtársam ismertette — -az áBrilistól augusztusig terjedő időben a csapadékpótlás havonta átlagban körülbelül 60 millimétert tesz ki.^Ezt a mennyiséget elsősorban az öntözés szolgáltatja. Nem azt »akarom mondani, hogy ezzel az egész probléma el van intézve, mert hiszen tagadhatatlan, hogy egész vízgazdálkodásunkban igen sok hiány van még és hogy a magyar mezőgazdaság és vízgazdálkodás igen sok feladat előtt áll. Hogy csak egyet említsek, itt van igen sok helyen az ivóvíz hiánya. A magam kerületéből hozok fel példát. Igen sok olyan községem volt, ahol egyáltalában nem volt víz, de ma már, hála Istennek, a kormány jóvoltából segítettünk ezen. Igaza van egyik cikkírónak az egyik újságban megjelent cikkében, amelyben az ivóvízzel kapcsolatban azt írta, hogy ná; lünk is igen sok olyan vidék van, ahol követni lehetne a kínai példát. Ott tudvalevőleg 425 millió ember lakik, mégpedig igen sűrűn és még sincs epidémia, tífusz és más betegség, annál az egyszerű oknál fogva, hogy bár rossz vizük van, de nyers vizet sohasem isznak, hanem állandóan forralt vizet, teával ízesítve. Ezt csak kuriózumképpen említettem meg, utalván arra, hogy a vízgazdálkodás terén nemcsak az öntözéssel, hanem más problémákkal kapcsolatban is még igen sok tennivalója van az országnak, elsősorban a képviselőháznak. A magyar nyelvhasználatban, — mint az előbb mondottam — nagy szerepet játszik a »puszta« szó. Ha az alföldi földbirtokos kimegy a tanyájára, rendesen azt mondja, hogy a pusztára megy. Nyilván akkor kezdték ezt a szót használni, amikor a különböző, tatár-törökdnlás alatti és utáni rablógazdálkodás folytán erdeinket letarolták és mindenütt futóhomok keletkezvén, az vándorolt ide-oda, a szik pedig évtizedek múlva felvirágzott közel egymillió katasztrális hold területen. Igaza van előttem felszólalt igen t. Takács képviselőtársamnak, aki azt mondotta, hogy a legnehezebb viszonyok között gazdálkodik a nép a szikes területek környékén. Én ezt megtoldhatnám talán azzal, hogy tényleg le a kalapot a magyar földmíves előtt, azért, hogy^ ezeken a puszta, iszükes területeken — Cegléd, Kecskemét, Hódmezővásárhely. Nagykörös, Szeged környékén — olyan gazdálkodást tud folytatni, hogy azzal a megélhetést, ha rossz sorban is, ha sok szenvedés árán is, de mégis többé-kevésbbé biztosítja. Ez bizonyítja legjobban a magyar alföldi gazdának az életrevalóságát és talán ez ad gyökeret és reménységet arra, hogy az ember a magyar sors felett ne essék kétségbe. Ha hirtelen képet akarnék festeni a mélyen t. Ház előtt a szikes területekről, akkor meg kellene állaptíanom, ihoigy a Tisza ibalpartján a Tisza medre mellett Tiszapolgártól Püspökladányig majdnem egynegyedmillió hold szikes terület van még ma is; ugyanez^áll Békésre és Csongrádra, a Tisza jobbpartján Borsod és Heves vármegye alsó részére, Jásznagykunszolnok és Pest vármegye egyes részeire; a Duna-Tisza közén egészen Kiskörösig beszélhetünk ilyen területekről, a Tisza jobbpartján pedig majdnem Szegedig. Ez természetesen váltakozik szelíd és vad szikes területekkel, a szerint, hogy milyen ártó só van bennük. Ezt csak ászért említem meg, hogy az öntözéssel kapcsolatban nemcsak egy-két probléma oldódik meg, hanem megoldódnak mindazok a problémák, amelyek itt a javaslatban, hacsak keret-tervezet formájában is, de érintenek, hiszen ma pontos felmérések és helyszíni megállapítások nincsenek s így komoly mérnöki részletterveket nem is dolgozhatunk ki. A szikes talaj igen sok nátron-, glaulber-, konyha-, keserűsót és egyéb sókat tartalmaz, ezen valami módon segíteni kell, hogy ne ront-