Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

Az országgyűlés képviselőházának 231, sák el a föld termőképességét. A régi metódus az, hogy a földet meszeléssel javítják, de tekintettel arra, hogy egy katasztrális hold földhöz körülbelül 150 mázsa ilyen anyag szükségeltetik, ez igen drága mulatság volna és nem mindig válik be. Ellenben a szikes területeknek az öntözése — hangsúlyozva és kifejezetten aláhúzva, hogy kizárólagosan az öntözés oldja ugyan ezeket a sókat, de nem mindig segít — és pedig a megfelelő tárágyázással kombinált öntözés az a bizonyos eszköz, amellyel a szikes területeket termékeny földekké lehet varázsolni. Nem áll az, amit igen sokan megállapítottak, — nem itt a Házban, hanem az öntözéssel kapcsolatban megjelent cikkekben — hogy talán a leesapolással kapcsolatban, amelyet a múltban végeztek, .szaporodtak a szikes területek. Ezt elsősorban is nem lehet így megállapítani, mert hogy mi volt azelőtt a víz alatt, azt ma megállapítani, amikor a vizet elvezették, azt hiszem nem. igen lehetne. ÍAz elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) T. Ház! Tény az, hogy az öntözéssel kapcsolatban területeket nyerünk a magyar mezőgazdaság részére és ez tulajdonképpen, összefoglalva, egy nagy belső kolonizáeiós munkálatnak az első lépése. Mindenféle munkát, amelyet előbb említettem, jgy a szikes területek termőfölddé változtatását is az öntözéssel kapcsolatban természetesen csak megfelelő állati trágyázással és szakszerű vezetéssel lehet elvégezni . Széchenyi István gróf 1830-ban, mint előbb mondottam, Vásárhelyi Pál mérnökkel egyetemben kezdett már foglalkozni az öntözés tervezetével. Akkor legelőször is láz ármentesítés volt a probléma, mert hiszen elsősorban a ve szedelmet kellett elhárítani. Ez a munka majdnem száz évet vett ignéybe. 1830 óta állandóan ármentesítünk. Állandóan folyik ez a munka és még ma sem mondhatjuk, hogy százszázalékig befejeződöttt. Mo,st, mielőtt még bármit is csináltunk volna, tudjuk, hogy 15 évre van kontemplálva az öntözés, de merem állítani, hogy az öntözési probléma még 50 év múlva is magyar probléma lesz, mert 15 év alatt — különösen ilven mostoha anyagi viszonyok között — nem lehet mindent elintézni. Nem lelhet tehát egy öntözési javaslattal kapcsolatban, amely csak kerettörvényjavaslat, azt a konzekvenciát levonni és azt a vádat felhozni, hogy nem tartalmaz minden célra és minden elgondolásra vonatkozóan precízen megfogalmazott törvényszakaszokat, Megay-Meissner Károly igen it, képviselőtársam helyesen mutatott rá arra, hogy ezeket a, problémákat, iha nem is most jelenleg, de a jövőben talán egy közös nevezőre lehetne hozni bizonyos racionálisabb vízgazdálkodással. Meg kell itt említenem, hogy Magyarországon éppen az ármentesítés terén Európában, vagy talán az egész világon első helyen állunk, mert Széchenyi megkezdett munkája óta 6'5 millió katasztrális holdon folytak ezek a lecsapolások. Ha hozzáteszem, hogy a rangsorban utánunk következő Hollandiában csak 3 millió holdon folytak lecsapolások, akkor azt hiszem, nem érdemelhet rosszakaratú kritikát az előbbi és különösképpen a mai kormánynak ez a munkája, amelyet minduntalan folytatnak. Beszélhetnék ezen a téren a magam megyéjéről, Délülése 1937 június 15-én, kedden. . 4.77.Borsodról, ahol igen nagy áldozatokat hoznak évről-évre az ármentesítés céljából. T. Ház! A vízszabályozás, az ármentesítés és az öntözés rokonproblémák. Nálunk a vízszabályozás Széchenyivel, Vásárhelyivel kezdődött. Igen nagy harcok folytak e kérdés körül és régi magyar szokás szerint a magyar szakember véleményére nem adtak annyit, amennyit a külföldiére adtak és így történt, hogy hosszas huzavonába került, amíg a Tisza vízszabályozási munkálatai megkezdődhettek., Olaszországból elhozatták Palaeoeapát, a Pó völgyének vízszabályozó mérnökét, aki vá.Uveregetve kezelte az összes magyar mérnököket, aki Vásárhelyi Pállal szemben foglalt állást a Tiszaszabályozást illetőleg s akiről később megállapíttatott, hogy iá Tiszát olyan kategóriába sorolta, mint a Pót, jóllehet tudvalevően a Tisza középszakasz jellegű folyó, míg a Pó alsószakasz jellegű folyó. Kár a Háznak magyaráznom, hogy egy alsószakaszú folyónál az iszapolódás és egyéb más ilyen jellegzetességek^ mennyiben befolyásolják a szabályozást a középszakasz jellegű folyóval szemben. De hát magyarok vagyunk s a vége az lett, (Rajniss Ferenc: Hogy az idegen eszme győzött!) hogy az idegen eszme győzött, aminek az eredménye éppen Vásárhelyi Pálnak 1846-ban bekövetkezett tragikus halála. Azután jött a szabadságharc, s a, szabályozás megint megakadt Es itt utalok arra, amire Megay-Meissner képviselőtársam Matolcsy es Takács képviselőtársaim felszólalásával kapcsolatban utalt, hogy nem lehet azt mondani, hogy az illetékesek elaludtak az időt, mert annak, hogy a szabadságharc jött, annak, hogy az elnyomatás korszaka következett, amikor osztrák mérnökök keveset mondok, ha azt mondom immehámmal, jól-rosszul folytatták >ezeket a munkálatokat... (Propper Sándor: 1867-től—1937-ig lehetett volna valamit csinálni!) T. Képviselőtársaim ihat és félmillió hold lecsapolt terület éppen elég smagy ehhez a kis területű Magyarországhoz és annak lehetőségeihez ^ viszonyítva

1

. Végeredményben mégis csak belátták az illetékeseik, hoigy Vásárhelyi tervei nyomán Ikell a vizeket szabályozná, s az ármentesítést végezni, ahogyan azt a mai napig is folytatják. (Buchinger Manó: Külföldön már 100 evvel ezelőtt Vásárhelyi tervei szerint csinálták!) Csak 1879-ben alakult meg a kultúrmérnöki intézmény és 50 egynéhány év alatt 1918-ig — hogy a jelen időbe visszatérjek mélyen t. képviselő úr — ez a kultúrmérnöki intézmény 1,400.000 katasztrális holdat csapolt le. s 45.000 katasztrális 'holdon létesített öntözést, de, sajnos, az öntözött területek nagysága, illetőleg az itt- folyó gazdálkodás úgy, ahogyan Matolcsy képviselőtársam említette, tényleg 11—16.000 holdra esett vissza. Ennek kizárólagos oka nem az, amit Matolcsy igen t. képviselőtársaim említett, hogy tudniillik az öntözött területeken nagyobb birtokok is voltak. Ismerve Magyarország mezőgazdasági struktúráját, a falu összetételét éppen az öntözőgazdálkodás megkezdésénél, egyenesen szerencse volt az, hogy a nagyobb birtokosok — példát adva — rátértek az öntöző gazdálkodásra,. Az öntözött területek nagysága megcsappanásának okául ezt hozni fel, nem találom egészen helyénvalónak. Ká tudnék mutatni az. igazi okra. Az, igazi ok az volt, hogy a kultúrmérnöki hivatalok szsrény keretek: között alakulva nem tudtak százszázialékig ezzel a problémával foglalkozni. Nem szaksze-