Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

Az országgyűlés képviselőházának 231 fejlesztésére fordították volna. En jobban szeretném, ha a Hódmezővásárhelyen dolgozó textilgyár ezer munkása a mezőgazdasággal kapcsolatos iparban volna .elhelyezkedve, mert tökéletesen igaz, — ezt a felfogást én is magamévá teszem — hogy szükség van arra, hogy a mezőgazdaságiból kivonhassanak munkaerőket, mert a mezőgazdasági népesség szaporodik legjobban, de azokat, akik felesleges munkaerőkként mutatkoznak a mezőgazdaságban, a mezőgazdasági iparokban kellene elhelyezni, mint ahogy az más országokban történikA szállítás ügye^ szintén hozzátartozik az öntözőgazdálkodás kérdéséhez. Egységes vasúti tarifára és, egységes szállítási tarifára van szükség. Nem szabad, hogy egy ország területén belül — különösképpen az ijyen nehéz időkben — előnye legyen egy országrésznek abból, hogy közelebb van, mondjuk, a nyugati piacokhoz. Azonkívül szükség van a viziutak megfelelőbb, jdbb kihasználására is, továbbá rakodókat kell építeni ia Tiszán, rendbe kell hozni a tiszai viziutakat, a kisebb/ folyómedreket megfelelően át kell alakítani és újabb viziutakat kell létesíteni. Azokat a munkanélkül lévő munkásokat pedig, akik ma nem tudnak megfelelően táplálkozni, nem tudnak kellően ruházkodni, tisztességes munkabérekért — amint beszédem elején is mondottam — be kell állítani ebbe a nagy munkába; de nemcsak az öntözőgazdálkodással, kapcsolatos munkákba, hanem az utak építésének munkajálba is. Ez szintén összefügg az intenzívebb gazdálkodással. Be kell állítani őket a viziutak rendbehozatalába és általában — ahogy azt tetszetősen mondani szokták a túloldalon is, — az országépítő munkába. A propaganda és az oktatás, megfelelő munkásréteg kiképzése és öntözőgazdálkodással kapcsolatos munkákra, szintén hozzátartozik a kérdéshez, éppúgy a munkásság gazdasági helyzetének megjavítása is, mert csak az a munkás tud szeretettel foglalkozni egy más termelési ágban, más termelési rendszerben, akit megfelelően, jól meg is fizetnek. Mivel egyrészt a törvényjavaslatban, másrészt pedig a kormány általános politikájában nem látom megfelelően kidomborodni azokat a szempontokat, amelyek érvényesítése egy ilyen nagy kérdés elintézéséhez szükséges és mivel a kormány politikájával szemben bizalmatlan vagyok, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon-) Elnök: Szólásra következik^ vitéz Miskolczy Hugó jegyző: vitéz Martsekényi Imre! vitéz Martsekényi Imre: Mélyen t. Képviselőház! Nagy örömömre szolgál, hogy a magyar politikában ismét a magyar mérnöki tudásnak egy nagy és grandiózus alkotását üdvözölhetem, a kormánynak az öntözőgazdálkodás elő; mozdításához szükséges intézkedésekről ^szóló törvényjavaslatával kapcsolatban. Az előttem felszólalt igen t. képviselőtársam megállapításait részben elfogadom, részben pedig az azoktól eltérő, más véleményemet beszédem során fogom a mélyen t. Házzal ismertetni. Merem állítani, hogy az öntözőgazdálkodás előmozdításáról szóló törvényjavaslat szinte korszakalkotó, mert annyi lehetőséget, annyi fantáziát és a jövőre vonatkozólag annvi kimeríthető tervet tartalmaz, hogy ha a felállítandó öntözőhivatal azoknak csak egy részét fogja is megvalósítani, már akkor is tetemesen megszolgálja azokat a munkálatokat, amelyek az önülése 1937 június 15-én, kedden. 475 tözőhivatal előkészítésével kapcsolatosan történtek. Elöljáróban éppen az előttem felszólalt képviselőtársam beszédéből — hiszen aliír ketten szólaltak fel ellene — azt a merész megállapítást merem tenni, hogy ahol a tulajdonképpeni mérnöki alkotómunka kezdődik, — legyen az akár a politikában is — ott megszűnik a párttorzsalkodás, a pártoskodás, mert hiszen az alkotómunkával, a számokkal szemben nincsen semmiféle politikai argumentum. (Czirják Antal: Ügy van! Amint kenyérjavaslat jön, egyek vagyunk! — vitéz Várady László: Nagyon helyes!) Az előttem felszólalt egyik .igen t. képviselőtársam, aki a javaslat ellen foglalt állást, azt mondotta, hogy az nincs kellően előkészítve. Én bátor vagyok utalni arra, hogy több mint száz évvel ezelőtt nagy kartársam, néhai Vásárhelyi Pál, Széchenyi munkatársa, már régen foglalkozott az öntözőgazdálkodás problémáival; nem állhat meg tehát az az ellenvetés, hogy a javaslat nincs kellően előkészítve, hiszen ennek a törvényjavaslatnak legnagyobb előkészítője maga a szükségszerűség, amely idehozta a Ház elé. Nagy igazolás ez részemre és igen sok képviselőtársam részére is, akik a költségvetési vita kapcsán éppen a mezőgazdaság problémáivá] foglalkoztunk nemcsak ezidén, hanem az elmúlt években is, amikor a többtermelésről és a belterjes gazdálkodás szükségességéről szóltunk. Ez annak bizonyítéka, hogy a földet itt, e csonka határokon belül többé tenni, tovább osztani, még tovább parciálni nagyon nehéz, tőkénk, pénzünk igen kevés, marad tehát egy lehetőség és ez: a munka, amelyet a végtelenségig szaporíthatunk, ha szabad ezt a szót használnom. Az Öntözés előmozdításáról szóló törvényjavaslatnak szociális vonatkozásban talán éppen az a gyökere, hogy igen sok, tengernyi munkaalkalmat teremt ott, ahol jelenleg talán a legnagyobb munkanélküliség uralkodik, a mezőgazdasági munkások soraiban. (Ügy van! a középen ) Ez a törvénytervezet 200—400 ezer hold öntözéséről szól s ha hozzáveszem azt, hogy ez tulajdonképpen kerettervezet, akkor nem is merek ezekkel a nagy számokkal momentán dobálódzni. Egy francia mezőgazdász adatait kell idéznem. Franciaországban tudvalevően több mint 200.000 holdon gazdálkodnak öntözéssel kapcsolatban. Ez a francia mezőgazdász azt mondja, hogy belterjes gazdálkodás mellett, a konyhakertészetet tartva szem előtt, holdanként két állandó és négy-öt időszaki munkás lel egész éven keresztül kenyeret. Nem is merem ezt a kettőt, illetve négyet vagy ötöt megszorozni 200.000-rel és 400.000-rel, mert olyan horribilis szamot kapnék, amely azt mutatná, hogy munkáshiány állna itt elő és talán importálni is kellene munkásokat; csak visszatérek oda, amivel beszédemet kezdtem, hogy itt vannak azok az elképzelések, azok a lehetőségek, amelyek jelenleg csak a szukcesszív javulást szolgálják, de végeredményben a jövőt és a távolabbi perspektívát tekintve, ebben a javaslatban igen nagy horderejű lehetőségekként jelentkeznek. (Ügy van! a középen ) Tagadhatatlan, hogy ez a magyar mezőgazdaság jövője; ezen az úton kell hogy haladjon a magyar mezőgazdaság, ha szociális vonatkozásban, a munkanélküliség ellen is küzdeni akar. Ha a világ térképére nézünk és üres, néptelen foltokat találunk, akkor ez rendesen két ok miatt van; vagy nagyon sok a víz, a na67*