Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-231
474 Az országgyűlés képviselőházénak 231. ülése 1937 június 15-én, kedden. a osökkenée túlnyomó része azért állt elő, mert felszántották legelőterületeinket és nem gondoskodtak egyidejűleg arról, hogy legalább a szántóföldeken termeljenek takarmányt. A tejhozam kérdése is nagyon megszívlelendő szempont. Általában az a tévhit, — nekem legalább azzá kell minősítenem — tévhitnek kell mondanom azt, hogy a tehéntartás nem fizetődik ki. Természetetsen nem fizetődik ki alacsony tejhozam mellett. Alacsony tejhozamok mellett nem lehet még csak gondolni sem arra, hogy a tehéntartás rentábilis legyen. Általában az; a helyzet, hogy olyan alacsony a tejhozam, hogy azt az ország érdekében is emelni kellene, ez pedig csak megfelelő takarmányozás következtében lehetséges. Takarmányhiány van az Alföldön, az Alf öld 1 ! legnagyobb részében és így természetesen alig lehet beszélni megfelelő takarmányozásról. Az öntözés ezen a területen is, gondolom, igen nagy léptekkel viszi majd előre a kérdést. Az állomány minőségi feljavítására is nagy szükség van. Még mindig nagy zűrzavar tapasztalható a szarvasmarhaállománynál minőség tekintetében. Ha azokat a területeket nézzük meg, ahol nagy tömegekben hajtják föl vásárokra a szarvasmarhákat, akkor azt látjuk, hogy ezen a területen még igen sok tennivaló van, habár az utóbbi időkben a gazdák, túlnyomó részben saját erejükből, igen szép haladást értek el ezen a téren is. A magasabb állatlétszám elősegíti a talajerő jobb fenntartását is és ebből a szempontból szintén szükséges, hogy ha már a kormányzat elhatározta magát az öntöző gazdálkodás megvalósítására, akkor ne 14 vagy 20 esztendőről és nem tudom, milyen hosszú időkről álmodozzanak, hanem tegyék a megvalósítást ütemesebbé, mert ha én más területekre nézek, akkor azt látom, hogy bőségesen állanak rendelkezésre a milliók olyan területeken is, amelyeken nem volna szabad pénzeket felhasználni és akkor itt is nagyobb összegnek kell lennie, mint évi 5 millió pengőnek. Nagyon fontos és gondolkozásra késztető az a körülmény, hogy a mezőgazdasági művelt terület bővülése mellett az állatlétszám állandóan • csökken Magyarországon A csökkenő állatlétszám és a trágyahiány az oka annak, hogy Magyarországon évtizedek óta nem emelkedett a terméshozam. Míg más országokban, sokkal hitványabb és rosszabb talajon gazdálkodó országokban a mezőgazdaság terméshozama emelkedett a szemesterményeknél, addig Magyarországon nemcsak hogy nem emelkedett," hanem mondhatom, hogy egyes vidékeken és területeken csökkent a terméshozam. A talaj megmunkáló gépek jobb elterjedése ellenére is csökkent tehát a terméshozam. A műtrágya kérdése is hozzátartozik az öntözéshez. Kétségtelen, hogy az öntözött területeken sokkal több trágyára, műtrágyára is van szükség, ha tehát a kormány komolyan foglalkozik ezzel a dologgal, az öntözés kérdésével, akkor nem szabad, hogy a műtrágyaárusítást továbbra is magánosok kezén hagyja és szabad préda legyen a műtrágyával való gazdálkodás. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Olyan fontos része a mezőgazdaságnak a mű; trágyával való ellátás, hogy ezt ki kell venni a magánkapitalisták kezéből és nem szabad tűrni, hogy Magyarországon ilyen magasak legyenek a műtrágya árak, amilyen magas műtrágya árak mellett egyáltalán nincsen meg annak a lehetősége, hogy műtrágyát alkalmazzanak a termelők. Nagyon nagy probléma a termésnek, az öntözés következtében produkált terményeknek az értékesítése. E téren talán jogosak az aggodalmak, de ha a belső fogyasztást vizsgáljuk meg, a fogyasztás akármelyik területén, még a kenyérfogyasztás, a húsfogyasztás és a zsírfogyasztás területén is, akkor azt látjuk, hogy más államok népéhez képest a magyar nép nagyon rosszul táplálkozik, nagyon keveset fogyaszt, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) illetőleg nagyon keveset fogyaszthat, mert nem tudja megvásárolni a terményeket. A belső fogyasztásnak Magyarországon hatalmas lehetőségei vannak. (Rupert Rezső: Elfogyna itt minden, ha az emberek többet ehetnének. Nem volna itt kivinni való!) Csak egyetlenegy példát hozok fel. Míg Dániában 82 kg a fejenkénti vajfogyasztás, addig Magyarországon az Országos Mezőgazdasági Kamara legfrissebb számításai szerint 3 millió kilogramm vajat fogyasztanak el, ami körülbelül 30—33 deka fejenkénti vajfogyasztásnak felelne meg. Ez amellett bizonyít, hogy óriási lehetőségei vannak a belső fogyasztásnak, (vitéz Martsekényi Imre: Ezt nem lehet így megállapítani! Disznózsír is van a világon! — Meskó Rudolf: A statisztika az egész vajmennyiséget nem tünteti fel! — Mozgás.) csak a magyar nép életnívóját, kereseti lehetőségeit kell emelni az iparban, a mezőgazdaságban, a kisiparban, a kereskedelemben és mindenhol. Egyes képviselőtársaim azt mondják, hogy nem lehet pontosan megállapítani, mennyit fogyasztanak el a háztartásokban, mert erről nem szerez tudomást a Mezőgazdasági Kamara, de ez más országokban is így van; máshol sem, Dániában sem tudják felbecsülni azt, hogy a mezőgazdaságból élők odahaza mennyit fogyasztanak, hanem a fogyasztásnak csak azt a részét tudják felmérni, amely a piacon keresztül megy. A termények feldolgozása olyan elhanyagolt terület ebben az országban, hogy ez egyenesen elszomorító. Mezőgazdasággal kapcsolatos üzemek létesítésére nem sok gondot fordítottak. Minden pénzt megadtak a textilgyárak fejlesztésére, minden erővel és minden eszközzel támogatták ezeket az üvegházi iparokat, ezek támogatásából pedig óriási vesztesége van az ország mezőgazdaságának. Ezt látjuk különösen :a mai időkben, amikor az export lehetősége már minimumra zsugorodott össze annak folytán, hogy Magyarország nem vesz külföldről árut és így természetszerűleg külföldön sem akarnak tőlünk mezőgazdasági terményeket venni. A mezőgazdasággal kapcsolatos üzemek létesítése is rendkívül fontos. Hatalmas, r nagy területek vannak, ahol nincsen semmiféle komolyabb tejfeldolgozó üzem. Éppen a napokban olvashattuk, hogy Gyulán építettek tejporgyártó üzemet, ahol napi 30.000 liter tejmennyiséget dolgoznak fel. Máshol is megvolna ennek a lehetősége, mert azt mondják, hogy- ebből akármilyen mennyiséget el lehet helyezni, sajnos azonban, az a (helyzet, hogy a tej összegyűjtése olyan nagykiterjedésű határrészeken, mint amilyennel Hódmezővásárhely is rendelkezik, megfelelő utak hiányában nagyon nehéz. Azokat az összegeket, amelyeket a magyar gyáripar fejlesztésére fordítottak az ország, különösen a mezőgazdaság kárára, sokkal helyesebb lett volna, ha a mezőgazdasági iparok
