Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. bárhol a világon. (Kun Béla: Kopáncspusztán szikes a talaj!) Hiába nagy ez a probléma, hiába sürgették az öntözés megoldását ebben az országban a legjobb emberek s hiába írták elő parancsolólag a körülmények, mégis azt kell látnunk, hogy .az öntözés nincs megfelelően előkészítve, ma sincs megfelelően kimunkálva, mert ha a kérdés, irodalmát nézzük, akkor kénytelenek vagyunk azt látni, hogy gyakorlati tapasztalatok alig-alig állnak rendelkezésére azoknak az önzetlen szakembereknek, akik most már a legkomolyabban akarnak ezzel a kérdéssel fogallkozni. (vitéz Várady László: Hát a bolgár kertészetek?) Általában a gyakorlati tapasztalatok hiányoznak, (vitéz Várady László: A magyar mérnöki kar nagyszerű!) t. képviselőtársam, nem lehet az egész országban bolgár kertészeteket létesíteni, ezzel legyünk egyszer tisztában. A mai bolgár kertészek sem tudnak már prosperálni, nem élnek meg és ha számukat még szaporítani akarjuk, ott is beáll a katasztrófa, ami természetesen nem kívánatos. Nem bolgár kertészetekre van szükség és nem azoknak a tapasztalatoknak hiányáról beszélek. E téren tényleg vannak komoly tapasztalatok, de nincsenek a gyümölcsösök öntözésénél komoly tapasztalataink, (vitéz Várady László: Az későbbi probléma!) és nincsenek a takarmányöntözéseknél komoly gyakorlati tapasztalatok. (Ellenmondások a középen,) De még inkább .hiányoznák ia gyakorlati szakemberek ennél a kérdésnél. Túlsókat foglalkoztak elméletileg ^szzel a problémával, a gyakorlati részt pedig nem igyekeztek kimunkálni. Nincsenek képzett munkások sem. (vitéz Várady László: A kubikosok jók lesznek!) Hiányoznak az öntözéshez képzett munkások. (vitéz Várady László: Bolgárok!) Igen nagy probléma lesz a megfelelő munkáslétszám kiképzése is. (vitéz Martsekényi Imre: Meghozza a gyakorlat!) En egy gyakorlati emberre hivatkozhatom, egy hódmezővásárhelyi gazdára, aki^ a saját erejéből ártézi-kuttal létesített öntözést, ahol nem bolgár kertészetet öntöz, hanem lóherét és egyéb termeivényeket, például kukoricát, és ő panaszkodott nekem, hogy nem hagyhatja el a birtokát egy pillanatra sem, mert nem talál megfelelő munkásokat. Nem a jószándék hiányzik a munkásoknál, hanem nincsenek tisztában azzal, hogy melyik növényt milyen mértékben szabad elárasztani, öntözni. Ezeknek a nehézségeknek leküzdése nem lesz olyan könnyű, amint azt egyesek gondolják. En Megay-Meissner t. képviselőtársamnak abban a felfogásában, hogy a magyar fölcU mívelőréteg tanulékony és akar újabb termelési ágakat és rendszereket bevezetni, teljes mértékben osztozom. Ha van benne valami tartózkodás az új dolgokkal szemben, akkor ez inkább talán onnan táplálkozik, hogy az új dolgokkal igen sokszor becsapták, megkárosították ezt a népet, és olyan dolgokat varrtak nyakába új dolgokként, amelyekből károsodás érte a mezőgazdákat. Innen származik talán valami tartózodás, de néhány esztendő ezt a tartózkodást le fogja majd küzdeni ési vissza ! fogja majd fejleszteni. Hiszem, hogy megfelelő : propagandával, céltudatos felvilágosító mun- j kával azokon a területeken, ahol az öntöző- I gazdálkodást bevezetni akarja a kormány, meg i lehet majd nyerni a birtokosokat az öntöző- I művek ama részének elkészítésére, amely két- j ségtelenül őket kell hogy terhelje. A gondolat népszerűsítése és az öntözés beKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XIV, ülése 1937 június 15-én, kedden. 473 vezetése lesz az egyik legnagyobb feladat és itt feltétlenül igen nagy szerepüknek kell lenniök a gazdasági egyesületeknek^ tehát a mezőgazdaság szervezeteinek, a mezőgazdasági bizottságoknak és a mezőgazdasági kamaráknak. Bár én úgy látom, igen nagy nehézségek tornyosulnak az öntöző-gazdálkodás bevezetése elé, — majd később az értékesítés kérdéséről is beszélek — azt tartom, hogy az öntözőműveket úgy kell méretezni, beleértve a két szivattyút, amelyet a Tiszán szándékoznak létesíteni, nemkülönben a duzzasztót, hogy necsak a tervezett 200.000 katasztrális hold legyen bevonható az öntözésbe, hanem mindazok a területek is, amelyek öntözés nélkül ma nem művelhetők megfelelően, (vitéz Várady László: Vízzel nem győzik! — Propper Sándor: Ha kevés a víz, majd vesznek a patikában!) Az Országos Mezőgazdasági Kamara legutóbbi jelentéséből olvashatjuk, hogy 900.000 katasztrális hold szikes föld van az országban. Ennek legnagyobb része az Alföldre esik s a javaslat szerint a kormány mindebből csak 200,000 holdat akar bevonni az öntözésbe, noha 900.000 katasztrális hold szikesből mintegy 600.000 holdat a Mezőgazdasági Kamara állítása szerint nyugodtan be lehet vonni az öntöző-gazdálkodásba. A kormány tehát csak e terület harmadrészének öntözésére gondol, pedig a kamara jelentéséből az is kicsendül, kihangzik, hogy ezek a szikesek öntözés nélkül egyáltalán nem művelhetők megfelelően, öntözéssel pedig egészen megfelelő és jó területekké változtathatók. (Kun Béla: A sok víz is baj^ a szikeseken, ha például vadvíz önti el!) Azért mondtam, hogy ezeket az öntözőműveket akként kell méretezni, hogy később ha az ország gazdasági helyzete megváltozik, vagy ha azt látjuk, hogy érdemes ezekkel a kérdésekkel nagyobb területeken is foglalkozni, mindazok a területek (bevonhatók legyenek, amelyek ott rendelkezésre állnak és amelyek ma nem művelhetők megfelelően éppen a vízhiány miatt. Az állatnevelés szempontjából roppant nagy jelentősége van ennek a kérdésnek. A legelőket feltörték az ország nagy részében: ahogy mondani szokták, a konyha küszöbéig felszántották a földeket azokban az időkben, amikor a szemtermelés kifizetődőnek látszott. Feltörtek szikes legelők közül is ^olyanokat, amelyek alkalmasak voltak mezőgazdasági művelésre, szemtermelésre, ezzel azonban nem járt együtt a szántóföldi takarmánytermő területek növelése, mert ha együtt járt volna, talán nem lett volna ebből olyan nagy katasztrófa, mint amilyen keletkezett. Az állatlétszám ' visszaesett. A háborúelőtti állapothoz viszonyítva, katasztrofálisan visszaesett, de ha a háború utáni éveket nézzük, akkor is azt látjuk, hogy állandóan csökkenő tendeciát mutat az^ állattenyésztésnek három legfontosabb területén, a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyésztésnél. Itt állandóan visszaesik az állatlétszám. A statisztika szerint 1911-ben volt a mai Magyarország területén 2,149.756 darab szarvasmarha, ma, tehát 1936-ban ugyanazon a területen vian 1,741.637. Sertés pedig volt 1911-ben 3,322.407, ma pedig 1936-ban 2,554.327, tehát majdnem egymilliós visszaesés van

% Még nagyobb visszaesés mutatkozik a juhállománynál, ahol 2,406.041 volt a létszám 1911-ben a mai Magyarország területén, ma pedig 1,350.442. Ez annyival inkább szomorú, mert ma külföldi anyagokat hoznak be és ma el lehetne adni, értékesteni lehetne a gyapjút. Szerintem 67