Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-231
472 Az országgyűlés képviselőházénak £ tett a magyar gazda, ' hogy a (mezőgazdaság rentabilitását, gazdaságosságát növelje. (Ügy van! Ügy van!) Ezt mutatják különben a gyakorlati eredmények is, hiszen meg kell néznünk a gyulai élővízcsatornát, ami azt bizonyítja. hogy ahol megvan a lehetőség az öntözésre, ott minden kényszer és minden különösebb állami támogatás nélkül meg is valósították a gazdák az öntözést. Ma, ha jól tudom, 90 ilyen öntözőgazdaság van, annak ellenére, hogy most még sokkal magasabbak az öntözés költségei, mint lesznek akkor, ha ez az öntözési törvényjavaslat életbe lép, illetve törvényerőre emelkedik. T. Ház! Meggyőződésem és, megítelesem szerint állítom, — mint aki ismeri az Alföld problémáit és foglalkozom azzal — hogy a szóbanforgó törvényjavaslat korszakalkotó, mert az Alföld gazdasági, kulturális és szociális kérdéseit gyökeresen meg fogja oldani. Hogy pedig ez mennyire szükséges, azt nem kell fejtegetnem, hiszen ezen a vidéken él a magyarság legértékesebb része; ez a magyarságnak, hogy úgy mondjam a rezervoárja. Egészen bizonyos, hogy ennek az öntözési törvényjavaslatnak a következtében magasabb mezőgazdasági kultúra és szociális fejlődés fog következni. Éppen ezért ezt a szóbanforgó törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául nagy örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Huszár Mihály jegyző: Takács Ferenc! Takács Ferenc: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársamnak az ármentesítő társulatokkal kapcsolatosan elmondott fejtegetéseivel teljesen egyetértek. Az ármentesítő társulatok feladata bizonyos mértékben már véget ért akkor, amikor az ármentesítési munkálatokat elvégezték. Ma már inkább csak az a feladatuk, hogy ezekre a csatornahálózatokra felügyeljenek (Propper Sándor: És beszedjék az ármentesítési díjakat!) és beszedjék az ármentesítési díjakat. Nagyon okos és helyes lenne, ha az ármentesítő társulatokat bevonnák az öntözési munkálatokba, mint ahogyan gondolom, eredetileg is az volt a szándék, hogy az ármentesítéssel kapcsolatban az öntözést is megvalósítsák. Nem tudok lazonban egyetértem a t. képviselőtársam beszédének azzal a részével, ahol a munkabérekről és általában a munkásokról volt szó. Képviselőtársam többek között azt is mondotta, hogy az ínségmunkákat is be lehetne vonni ezeknek iá munkáknak elvégzésébe. (Megay-Meissner Károly: Csak az összeget!) Kétségtelen, hogy be lehet vonni, be is kell vonni ezeket a munkásokat, akik ma úgynevezett ínségmunkáisokként dolgoznak, — én szégyenteljesnek tartom egy ország életében, hogy ínségbéreket és ínségmunkákat ad a munkásoknak (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — be kell vonni ezeket a munkásrétegeket is, (Propper Sándor: Mint szabad munkásokat!) de rendes bérek mellett. (Propper Sándor: Szabad munkások gyanánt, rendes munkabérek mellett! — Megay-Meissner Károly: Én, az összeget gondoltam, a fedezetet!) Visszautasítom képviselőtársamnak a munkatáborokra vonatkozó elgondolását. Ne érje az a szégyen Magyarországot, hogy munkatáborokba terelje a munkásokat és azokat, akik dolgozni akarnak, bírói ítélet nélkül fegyházba küldjék, (Propper Sándor: Bírói ítélet és crimen nélkül!) mint ahogyan teszik ezt a diktatúrás államok. A magyar munkás31. ülése 1937 június 15-én, kedden. s ág elég fegyelmezett, fegyelmezettebb, mint bármely más társadalmi réteg, mindenesetre fegyelmezettebb, mint az arisztokraták és nem érdemelné meg, hogy ilyen módon, munka táborok útján fegyelmezzék. (Propper Sándor: Ingyen munka: modern rabszolgaság!) Nincs erre semmi szükség. Ez csak szégyen volna az országra nézve, különösképpen szégyen volna azokra a munkásokra nézve, (Propper Sándor: Viajjon kinek van szüksége ingyen munkásokra?) akik semmikép sem érdemlik meg a munkatábort. (Propper Sándor: Kinek van szüksége ingyen munkásokra 1 ? — vitéz Várady László: Hogy dobálják a kesztyűt és senki sem veszi fel! — Zaj. — Kun Béla: Mi nem vagyunk arisztokraták!) T. Képviselőház! Ami az öntözés kérdését illeti, erről a törvényjavaslatról is el lehel mondani, hogy elkésett. Erre is áll ez, mint általában mindenféle dologra, hogy elkésnek és nem akkor valósítják meg, (Kun Béla: Jobb későn, mint soha!) amikor arra a legnagyobb szükség volna, (vitéz Várady László: Ez a leghelytelenebb kritika! — Kun Béla: Késett! A kincstári feleslegek idején kellett volna hozni! — vitéz Várady László: A képviselő úr itt volt! — Kun Béla: A túloldalon sokan ülnek, akik akkor tapsoltak!) Ez a törvényjavaslat elkésett. Várady képviselőtársam nagyon harcias, (vitéz Várady László: Nem! —Kun Béla: Amikor a kincstári feleslegek elfolytak és nem volt semmi eredmény, akkor • kellett volna! De jobb későn, mint soha! — yitéz Várady László: Hála Istennek, hogy eljött!) Egyáltalában nem akarom azt mondani, hogy miután ez -a törvényjavaslat elkésett, most már ne foglalkozzunk vele, (Kun Béla: Jobb későn, mint soha!) sőt inkább beszédem folyamán arra akarom ösztönözni a kormányzatot, hogy ha már későn jött ezzel a javaslattal, akkor viszont -a végrehajtás legyen egy kicsit ütemesebb, (vitéz Várady László: Nagyon helyes! - Kun Béla: És többet fordítsanak öntözésre!) De későn jött a javaslat, ez kétségtelen. Későn jött Széchenyi István intelmei ellenére, _ aki már ezelőtt száz esztendővel, sőt több mint száz esztendővel ezelőtt (vitéz Várady László: 1846-ban kezdték Szentes határaoan!) sürgette nemcsak az ármentesítési, hanem az öntözést is. (vitéz Várady László: Ez volt a harmadik programm!) Az ' illetékes tényezők elaludtak ezt a száz esztendőt. Ezt mindenesetre kénytelen vagyok megállapítani. Hiába követelték a klimatikus gazdasági és népesedési szempontok egyaránt az öntözés megvalósítását a magyar Alföldön, mégis csak tanácskozások folytak e körül a kérdés körül. Ha hoztak is törvényt, mint ahogy 1900ban hoztak egy törvényt, akkor is ezt nem hajlottak végre és nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel olyan szeretettel, mint amilyen nagy szeretet megérdemel. A nép szegénységének azokon á vidékeken nem az az oka, mintha talán a népben nem volna meg a szorgalom és igyekezet. Ellenkezőleg, éppen a legszegényebb talajokon élő emberek a legszorgalmasabbak. Szinte osodá""-latos az a szívósság, ahogyan ezek a szegény emberek küzdenek ezeken a szikeseken, (vitéz Várady László: Igaz magyarok!) ahogyan próbáknak a talaj pogányságával, keménységével és rosszaságával küzdeni. Nálunk például szállóige az, hogy aki a vásárhelyi határban a legszegényebb talajokon, mint az úgynevezett kopáncsi részen megél, az már megél
