Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése 1937 június 15-én, kedden. 471 mai időkben r mindig arról van iszó, hogy az egyes autonómiákat igyekeznek megvédeni. Itt van egy eiset, egy állapot, amikor az autonómiák önként (kínálják ^fel ia maguk megszüntetését, azt, hogy működésüket az állam vegye át. Az öntözési probléma tárgyalásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az öntözés megváltoztatja a vidék egész mezőgazdasági struktúráját. Matolosy Mátyás igen t. képviselőtársam 100 boldban akarja megszabni azt a birtokmaximumot, amely az öntözési csatorna mellett megengedhető és bizonyos erőszakos rendszabályok életbeléptetését kívánja ebben a vonatkozásban. Magam részéről ezt szükségtelennek tartom, mert hiszen azt látjuk a külföldi államokban, hogy azokon a területeken, ahol az öntözés folyamatban van, úgy is bekövetkezik a birtokok bizonyos fokú elporlása, hiszen a nagy területek öntözése — nem szólva a legelők vagy rétek öntözéséről — úgy is , csak elméletben lehetséges, mert hiszen a számítások szerint az öntözés holdankint — szántóföld öntözéséről van szó — egy ember munkaerejét veszi igénybe s így egy 5000 holdas, gazdaság öntözése már olyan nagy tömeg munkás alkalmazását vonná maga után, ami a gyakorlatban, — legalább is a jelenlegi adottságok mellett — úgy sem vihető keresztül. Az öntözés jelentőségét elsősorban a legelőknél és a réteknél látom, éppen ezért örvendetes, hogy ez a csatorna a Tiszántúlnak elsősorban azon a részein megy keresztül, ahol ma olyan területek vannak, amelyek a mezőgazdasági művelésből úgyszólván, teljesen ki vannak zárva. Ha az öntözés új honfoglalást jelent a [mezőgazdasági míyelés számára, mert hiszen — amint a kellő időjárás megmutatta — ezek a sziktartalmú legelők és rétek megfelelő csapadék esetén jó termést hoznak. Ez tehát maga után fogja vonni, hogy ezeken a területeken az állattartás emelkedni fog, mert a szénahozam nagyobb lesz. Az állattartás emelkedése maga után vonja a trágyaerő emelkedését is és végeredményben ez a magasabb termásátlagokban is kifejezésre fog jutni. Külföldön azt látjuk, hogy az öntözés következtében ugyanazon a területen több emlber tud megélni, tehát necsak gazdasági, hanem (szociális, szempontból is egyenesen érdekünk és nagyon kívánatos az öntözés mielőbbi megvalósítása. Nem szabad figyelmen kívül hagyni különösen külkereskedelmi szempontból azt a körülményt sem, hogy az öntözés következtében a termelés már nem lesz olyan egyoldalú, {hanem változatosabb lesz. Különösen azt fogjuk tapasztalni. — ezt külföldön is látjuk —• hogy az öntözött területeken az egyirányú szemtermelésről inkább a takarmánytermelésre térnek át. Ez a mi : magyarországi külkereskedelmünk szempontjából is kívánatos, -mert hiszen a szem termelés elhelyezése nehézségekbe ütközik, míg a takarmányon keresztül olyan állati produktumot elő tudunk állítani, amelynek értékesítése külfödön könnyebb. Csak nézzük meg az egyes szomszéd államok külkereskedelmi forgalmát. Itt van a legnagyobb állam, amely Magyarország mezőgazdasági produktumának úgyszólván legnagyobb részét veszi át, Németország. Németország a szemtermelés tekintetében nem szorul nagy mértékben behozatalra, sőt azt mondhatnám, hogy önellátását ezen a téren talán bizonyos fokig rendezte. Gabonaszükségletét tengerentúli államokiból is be tudja szerezni, ezzel szemben határozott hiányok vannak ott vajban, zsírban, tejben, húsban, amelyeket éppen a legelőgazdálkodás követkéz bében tudunk olcsóbban, nagyobb mennyiségben előállítani. Az öntözés következtében tehát kereskedelmi mérlegünk előnyösebiben alakulhat. A tárgyalás során nem emlékeztünk meg azokról a mellékhaszonbevételekről, amelyek az öntözéssel kapcsolatban felmerülnek. Például a halászatból eredő hatalmas, jövedelmet, amely az öntözőcsatornák létesítésével kapcsolatban előállhat.. Hiszen nálunk Tiszántálon közmondás az, hogy az elmúlt korszakban a Tiszában több volt a hal, mint a víz, ma pedig azt mondhatjuk, hogy a tiszai halászat már egyáltalán nem jövedelmező mesterség. Pedig kevés olyan ország van, mint a mienk, ahol a ha.ltenyésztés annyira rentábilis- és jövedelmező lehetne, mint nálunk, miután a korai tavasz és késő ősz következtében a halak mesterséges tápláléka, azok a bizonyos^ planktonok nagymértékben rendelkezésre állanak, míg ezzel szemben olyan államokban, ahol ezek a kedvező éghajlati feltételek nincsenek meg, a haltenyésztés nem olyan rentábilis. Hiszen ennek a tápláléknak és a napfénynek a hiánya miatt nem' tudnak például Angliában, vagy az^ északi államokban olyan olcsón halat tenyészteni, mint Magyarországon, mert ott a hal kifejlődéséhez sokkal hosszabb idő szükséges, r tehát végeredményben sokkal drágább a tenyésztése. Ha megnézzük külkereskedelmi mérlegünket, abból is azt láthatjuk, hogy haltenyésztéssel igenis érdemes foglalkozni, mert olyan komoly összegeket vehetünk be ebből, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk. De nem szabad azt se elfelejteni, hogy megfelelő halállomány esetén a hazai halfogyasztás is nagymértékben emelkedik. Most ugyanis Magyarországon a halfogyasztás, fejadagja nem üti meg a fél kilogrammot, tehát ennek fokozására abban az esetben, ha olcsó és jóminőségű hallal tudjuk a piacot ellátni, megvan a lehetőség. Még egy nagyjelentőségű kérdésre kívánok rámutatni, ez pedig a tervezett csatornákon való hajózás kérdése. A tervezett csatorna, amely keresztülmenne Tiszalökön, Hajdúnánáson, Balmazújvároson, Kaiban, iSzoboszlón, Földes, Szeghalom irányában, tudomásom szerint, 35 méter széles és 3 méter mély lesz tehát hajózásra alkalmas. Ez pedig azt jelenti, hogy mi tiszántúliak mezőgazdasági terményeinket olcsóbban tudjuk szállítani, tehát mezőgazdaságunk rentabilitása is fokozódni fog az által, hogy az a nagy fuvarköltség, amely ma a tiszántúliak legtöbb termeivényét megterheli, a jövőben elminálódni fog. Felmerült a vita folyamán az az észrevétel is, hogy a mi gazdáink, nem fogják szívesen fogadni az öntözés gondolatát, mivel a ml népünk bizonyos vonatkozásban konzervatív és maradi s ezért nem fog ebbe a magasabb mezőgazdasági kultúrába belekapcsolódni. Ez ellen határozottan tiltakoznom kell. {Helyeslés a jobboldalán) Tiltakoznom kell ez, ellen a beállítás ellen azért is, mert aki ma a magyar gazdára azt mondja, hogy maradi, az legfeljebb csak egyes szórványos jelenségeket látott és ennek alapján mondhatja, — mint ahogy Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam is említett itt egy birtokot. A magyar gazdára ina nem lehet azt mondani, hogy konzervatív és maradi. Hiszen csak azt kell tekintetbe venni, hogy a rendkívül súlyos mezőgazdasági válság idején mindent megpróbált és mindent elköve-