Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

466 Az országgyűlés képviselőházénak 2, böztetni az Alföld ezen vidékén, ahol az évi • átlagos csapadék 500—525—550 millimiétert tesz j kij ami azonban nyilvánvalókig kevesebb, mint a Dunántúl 600—800 milliméteres évi átlagos csapadéka. De e mellett még főleg az a hiba, hogy ha az ember a csapadék-diagrammokat megnézi, látja, hogy az év első szakában rendesen viszonylag nagyobb csapadékot kapunk és a június utáni hónapokban rendkívül alacsony csapadékkal állunk szemben, ami t azt eredményezi, hogy a júniuson túl élő növényzet fejlődése és termése sokkalta bizonytalanabb és ez az oka annak is, hogy az inkább csak gabona és kapásnövények termelésérc rendkívüli rizikót kell vállalnia e vidékgazdatársadalmának. A magyar öntözőgazdálkodás célja elsősorban tehát az, hogy ezt a bizonytalanságot, ezt az egyenlőtlen csapadékeloszlást kiküszöbölve, állandósítani sikerüljön ennek a vidéknek termésátlagait és főleg egy magasabb termelési színvonalat, amire annál inkább nagy szükség van, mert ez az a része az országnak» ahol a lakosság rendkívüli szegénységben és elesettségben él, úgyhogy ezen a ponton kapcsolódik az öntözőgazdálkodáshoz a szociális szükséglet kérdésé. T. Ház! Nagyon korai lenne ennek a javaslatnak műszaki kritikájába fogni, vagy leírását adni, de ez nem is 'lehet cél. Az bizonyos, hogy a kormány bőkezű, amikor évi 5 millió pengőt, 14 év alatt összesen 70 milliót és még külön 10 millió pengőt erre a célra előirányoz, mert ez 80 millió pengős összeg és ugyanakkor a magyar mérnöktársadalom kitűnő képzettsége és szaktudása garancia arra, hogy az öntözőgazdáikodás technikai lebonyolítása meggyőződésem szerint sikerülni fog. De e mellett legyen szabad mégis két fontos körülményre rátérnem. Az egész ömtözőgazdálkodás .nemzetgazdasági fontossága abban van, hogy a termelés volumen je emelkedjék és a termés volumen emelkedése mellett az évről-évre 'biztosíttassák, mert ez adja meg az öntözőgazdá'lkodás értelmét. De most vizsgálnunk kell azt, — és ezt nem teszi a törvényjavaslat, erre semmi direktívát nem ad, sőt az az előadás, amelyet hallani volt szerencsém, erre nem térki olyan részletességgel, mint ahogyan azt hallani szerettem, volna — hogy ezt a 'követelményt mi módon érhetjük el az öntözőgazdálkodás segítségével? És itt szeretnék rámutatni azokra a tapasztalatokra, amelyeket az európai, de a tengerentúli mesterséges öntözések is felmutatnak. Meggyőződésem az, látva az északolaszországi és, a délfranciaországi öntözoműveket, hogy az öntözőgazdálkodás sikere attól függ, hogy a víz kihasználása milyen módon sikerül és itt az a tapasztalás, hogy ez csak akkor van biztosítva, ha az öntözőgazdálkodáshoz szükséges intenzív kézimunka rendelkezésre áll, ez pedig az ottani tapasztalások szerint kizárólag kicsiny üzemekben lehetséges. Azt mindenki nagyon jól tudja, hogy az öntözőgazdá'lkodásnak még a legextenzívebb ágában is, akár a rétöntöző gazdálkodás esetén is, annak a területnek vagy gazdaságnak a kézimunkaszükséglete jóval nagyoibb, mint öntözés nélkül és ha különösen nemcsak rétöntözést, hanem egyéb gazdálkodást is kívánunk bevezetni, mint ami nagyon kívánatos lenne,— hiszen azzal indokoltuk a javaslatot és azzal érveltünk ennél a törvényjavaslatnál, hogy arra törekszünk, hogy a tengeritermés rendkívüli dilatációját ki lehessen kapcsolni, — akkor nyilvánvalóan ide sokkalta több kézimunka kell. Ha egy hold tengeri megműveléséhez 40 kézi munkanap szükséges egy évben, 1. ülésé 19$7 június 15-én, kedden. az öntözőgazdálkodáshoz nyilván legalább 30—40 százalékkal nagyobb kézimunka szükséges, úgyhogy nem kétséges, hogy ezt szigorúan csak a kisüzemek tudják ellátni, mégpedig azzal a szorgalmas és ragaszkodó szeretettel, ahogy a kisüzem a gazdaságát beállítani és vinni tudja. De ha például azon a vidéken, ahol ez a nagy csatorna fog haladni, egy 10.000 holdas birtok van, — hogy nevet is említsek, nem azért, mintha ez ott lenne, hanem azért, hogy egy típust említsek, például Prónay Dezső hitbizománya, e mellett mehet annyi csatorna, amennyi tetszik, de ez a nagybirtok, már a maga konzervativizmusánál fogva is, soha egy liter vizet kiemelni nem fog. (Mozgás.) Ugyanígy fel tudnék sorolni egy sereg más nagyibirtokot, amely egészen természetszerűen elzárkózik az öntözés elől azért is, mert a munkakérdés megoldása majdnem lehetetlen. Tessék elképzelni, hogy egy ilyen nagybirtokon az öntözés 'bevezetésével szükségessé válnék például ezer munkáskéz beállítása. Ez egyszerűen fizikailag lehetetlen, lesz e birtok számára, ezt soha meg nem szektáik, ez olyan óriási intenzivitást jelentene, amilyenre sem tőkeereje, sem hajlandósága nincs. Ismerek elgy másak nagybirtokot, — ez ugyan csak 8000 "hold, itt van a Tisza mellett, nem messze Ceglédtől — amelynek gazdálkodásában ma is 800 katasztrális hold ugao* van; ennek a tulajdonosa nem engedte be a keszthelyi gazdasági akadémia tanári karát és ifjúságát, akik meg akarták nézni ennek az extenzív üzemnek vezetését. Ilyeneikkel lépten-nyomon .találkozunk. Ha megépítünk egy ilyen nagy vízművet és mellette ilyen szándékú és ilyen vezetésű nagybirtokokat találunk, nagyon kétlem, hogy ezeknek termelésében komoly fellendülést és koímoly változást el lehessen érni. (Rajniss Ferenc: Rákényszerítjük ;a nagybirtokokra a kisbérieteket!) T. Ház! Azt, hogy ez mennyire így van, nem a saját tapasztalataim szerint általam látottak alapján állítom, hanem sokkal nagyobb, elismert ennbert állítok ide. Gubányi Károly megboldogult 'híres; miagyar mérnök taniulmányiairta hivatkozom, aki az angol kormány szolgálatában is hosszú időt töltött a tengerentúli országokban, az egész világot bejárta, nagy vállalkozásokat folytatott, és hazaérve, a földmívelésügyi minisztériumban is teljesített szolgálatot. Ha jól tudom, a minisztérium egyik kiadványában, a vízművekről szóló két vaskos kötetben ő írta meg az öntözőgazdálkodásfról szóló részeket. Ott azt lehet olvasni, hogy a kisbirtakosoik szorgos munkája ass, aimi^ >a\ roppant költséggel megépített vízművek jövedelmezőségét biztosítja és az egész mű gyakorlati értékétmegadja. Ö ibizonyitja és mutatja ki, hogy 'akármerre megy azi ember, azt látja, hogy a Nilus öntözőműveitől kezdve, az indiai nagy öntözőiművekig, mindenütt egykét^három-ötholdas parcellákban folyik az. öntözőgazdálkodás. Észak-Olaszországról és DélFtranciaországról pedig, iha jól emlékszem, azt írja, r hoigy ^Észak-Olaszországban az öntözés érdekében még a 200 holdas üzemnagyságot is — nem tulajdonjogi Ibirtokinagyságról van itt szó, toanem üzemnagyságról — 50 holdra csökkentették, éppen azért, mert ez a nagyság az, amelyen 'belül komoly, intenzív gazdálkodás létrejöhet. De erre mutat egy egészen újkeletű öntö'zőmű gyakorlata is. A Nílus felsőfolyásánál, Szudánban, amely angol gyarmialt, a Sudan