Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

456 Az országgyűlés képviselőházának 231 ennél hasznosabb és célszerűbb kiadást nemigen tndunk előirányozni. Ha megvizsgáljuk a költségvetésünket abból a szempontból, hogy milyen összegeket költött Magyarország vízügyeinek rendezésére, úgy azt találjuk, hogy ezek a költségvetésnek elenyésző kis százalékai. A régi Nagy-Magyarország költségvetése 1'03%-kai volt a vízügyi munkálatok részére megterhelve, míg CsonkaMagyarország 1920 óta csak 0'64%-ot irányzott erre elő. Az összköltség az 1846. évitől, a vízrendezések megkezdésétől 1.143,000.000 összegre rúg. S ha nézzük ezt az aránylag csekély öszszeget, úgy meg kell állaptíanunk, hogy azok a teljesítmények, amelyeket a vizek rendezésénél ezzel a kis összeggel elértünk, igen kedvezőek és az elismerés zászlaját meg kell hajtanunk a vízügyi szolgálat kitűnősége előtt. A külföldi költségvetések mind jelentősebb összegeket irányoznak elő erre a célra. Németország l'10%-o, de még a kis Ausztria is 1*59 százalékát használja fel költségvetésének a vízügyi szolgálat rendezésére. Minden reményünk megvan azonban arra, hogy amilyen kifogástalanul végezte a vízügyi szolgálat munkáját a vízügyek rendezése terén, éppen olyan sikerrel fogja elvégezni a vizek hasznosításának munkáiái-is. T. Ház! Rá kell még itt mutatnom az itt megvalósítandó terv egy olyan közvetet hasznára, amely az ország és az Alföld gazdasági életének szempontjából mint elsőrendű faktor fog jelentkezni. Ez az a hajózó út, amely a Tisza középső szakaszából kiindulva, Berettyóújfalu alatt torkollik a Berettyóba, majd innen ezen át a felduzzasztott Kőrösbe és itt jut a Tiszába vissza. Hogy közlekedési szempontból, de hadászati szempontból is, mit fog ezen a sivár vidéken jelenteni egy ilyen elsőrendű fontosságú, 230 kilométeres viziút, annak elképzeléséhez nem kell sok fantázia. Ha egyebet nem veszek számításba, csak azt» hogy az Alföld szívébe olcsó víziúton fog eljutni az Északi Felvidéknek a fája, szene, köve és kavicsa és hogy ennek a vidéknek mezőgazdasági termeivényei, amelyek értékesítésre kerülnek, rövidebb utat fognak megtehetni, így ezt a faktort nem lehet kellőképpen méltányolni., A viziút jelentőségét az Alföldön, valamint az utak fejlődésének kérdését az öntözés szempontjából már költségvetési beszédemben is részletesen tárgyaltam, így ezekre nem akarok újból kitérni. (Rátz Kálmán: Ez az ellenzéket mind nem érdekli!) T. Ház! E törvényjavaslat tárgyalására ki lévén mondva a sürgősség, a magam részéről is röviden kívántam ennek a jelentőségére rámutatni. Csak annyit akarok még kijelenteni, hogy ezt a törvényjavaslatot a magam részéről az Alföld gazdasági érdekében korszakalkotónak látom. Elindulunk ezzel azon az úton, amely a mezőgazdasági termelés legintenzívebb fokához vezet és én bizton hiszem és remélem, hogy a mezőgazdaság, amely az elmúlt századokban a száraz gazdálkodásban olyan kiválókat produkált, az öntözéses-gazdálkodás terén is rövidesen magához fogja ragadni a pálmát. A termelési szempontokon kívül azonban a törvényjavaslat legfőbb jelentőségét a szociális problémák levezetésében látom. Az Alföld ugyanis a maga szapora népességével, amely vitathatatlanul a legnagyobb, legjózanabb és legszorgalmasabb népe országunknak, a szárazgazdálkodásban már nem találta meg és a jövőben még kevésbbé fogja megtalálni azokat a '. ülése 1937 június 11-én, pénteken. lehetőségeket, amelyek életszínvonalának emelésére, fejlődésére és továbbvitelére elkerülhetetlenül szükségesek. Az ország jelenlegi megcsonkrtottságában pedig az Alföld és annak népe az egyik legjelentősebb tényező, amelynek megmentésére és felsegítésére mindent el kell követnünk. Ebben látom én, igen t. Ház, a kormánynak és legfőképpen Darányi Kálmán miniszterelnök úrnak érdemét, hogy az ország mostani súlyos körülményei között is megtalálta a módját annak, hogy ennek az ország életében új korszakol jelentő problémának a megoldására szükséges összegeket a költségvetésbe be tudta állítani. Az Alföld mezőgazdasággal foglalkozó népe örök hálával fog erre emlékezni, mint ahogy örök hálával tartozik a mezőgazdasági cselédség is Darányi Ignácnak, a mezőgazdasági cselédtörvény megalkotójának. T. Ház! A szőke Tisza sok századon át tartó rakoncátlankodásai után immár megfékezve, gátak között lomhán kanyarog az Alföldön át. Most elkövetkezett az idő, amidőn vizével és áldó iszapjával a magyar mezőgazdaság fejlődéséhez és az Alföld életének megmentéséhez egy újabb tényezővel fog hozzájárulni. Ez mindannyiunk szívében szorosabbra fogja fűzni a kapcsolatot vele, mindazoknak kapcsolatát, akik a partjain élünk. így el fog jönni az az idő, amidőn Széchenyi István szavai szerint tényleg »eszmei virágoskertté« fog az Alföld válni. Befejezésül újra Széchenyi szavait idézem: »Ha elpusztul az Alföld, vele pusztul a Dunántúl és az ország többi része.« Ennek a pusztulásnak megakadályozására szolgál ez a javaslat, ezért ezt örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik!) Elnök: Drozdy Győző képviselő úr következik. Drozdy Győző: T. Képviselőház! Lossonczy t. képviselőtársam fényes elokvenciával, nagy szaktudással teljes szavai után, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) őszintén szólva kissé zavarban vagyok, különösen akkor, amidőn az ellenzék oldaláról ezt a szörnyű részvétlenséget tapasztalom. (Rátz Kálmán: Egyetlen ember nincs itt!) Talán egy órán keresztül az ellenzéknek egyetlenegy tagját sem üdvözölhettem itt, mint olyant. akit ez a nagy alkotó törvényjavaslat érdekel. (Rátz Kálmán: Szociális törvényjavaslat, ez nem érdekli őket! — Lossonczy István: Ez nem érdekel közülük senkit sem!) El vagyunk ragadtatva az ellenzék részéről a Treuga Deinek ettől a szélsőséges mértékétől, (Rátz Kálmán: Paktálnak odakint!) amely már odáig megy, hogy már a tárgyalások sem érdeklik őket, nemhogy, mint ellenzékiek betöltenek a maguk kritizáló feladatát. (Rátz Kálmán: Arról szó sincs!) T. Képviselőház! Örülünk neki, ha az ellenzék egyhangú lelkesedéssel teszi magáévá a javaslatokat, amelyeket idehozunk, mint ezt is, de miután hónapok hosszú sora óta minduntalan szemére vetették a kormánynak és a kormányzati pártoknak, hogy nem csinálnak semmit, hogy abból a gyönyörű, fönséges 95 programmpontból, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök annakidején az ország közvéleménye elé terjesztett, nem valósítunk meg semmit. íme mégis azt kell tapasztalnunk, hogy most, amikor évtizedek óta egyik leghatalmasabb törvényjavaslat kerül ide, — amely 80 millió tőke és ennek szédületes következményeit hozza ide az Országház elé határozat-