Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-230
Az országgyűlés képviselőházának 230. 1 biztosítva lesz. Ezek a fehérjedús takarmá- ; ! nyak. Elsősorban a lucerna, az ebből előállítható komprimált készítmények, a lucernaliszt, stb., A másik a cellulózé. Ez is előállítható a lucernából és a tengeri szárából. Mindkettő a világgazdaság nélkülözhetetlen terméke. A hadikészülődések állandó fokozódása, a papirosfogyasztás állandó emelkedése, ezt a két cikket nélkülözhetetlenné fogja tenni a világgazdaságban. Az öntözéses gazdálkodás lehetővé fogja tenni a kettős termések rendszerét is. Ha a mi éghajlatunk alatt az állandó termelés nem is lehetséges, saját tapasztalataim alapján állítom, hogy még a multévi rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok között is sikerült egy jó búzatermés után egy igen jó takarmánymennyiséget, adókaszálást levenni. Éppen így a különböző tenyészetű rövid tenyészidejű növények kipróbálásáig sikeresen lesz nevelhető tengeri és például a téli káposzta is, mint maso dtermény. Az öntözés azonban nemcsak momentán, hanem még utólag is érvényesíti hatását a mezőgazdasági termelésben. Saját tapasztalataimra hivatkozom, amikor megállapítom, hogy azok a táblák, amelyek a múlt esztendőben a kettős termelés révén öntözést kaptak, az idén sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint azok a táblák, amelyek nem voltak öntözve éppen azáltal, hogy önimagukban nagyobb mennyiségű vizet raktároztak el. Még arra is rá kell mutatnom, hogy külföldön, egyes országokban egyre inkább terjed a különféle konzervek felhasználása. Gyümölcseink vitamindússága közismert és ehhez járul még azoknak semmihez nem hasonlítható íze. Ezért nagy lehetőséget látok a konzervipar fejlődésére s konzerveink biztosan meg fogják találni az utat a külföldi fogyasztópiaeokra, amint már eddig is megtalálták. Csak egy példára hivatkozom. Paradicsomlékivitelünk 1930ban 3909 métermázsát tett ki, és az elmúlt 193(i. évben 55.657 métermázsára emelkedett. Tág tere lesz^ tehát a mezőgazdasági feldogozóipar fejlődésének. Általában ha az öntözés gazdálkodásra való áttérést nézem, ennek főszempontját abban látom, hogy a munkalehetőség és a munkaalkalom meg fog szaporodni. Azt kell mondanom, hogy ebben a vonatkozásban úgyszólván korlátlan lehetőség van éppen a legszegényebb néprétegeknek, a kétkezi munkásoknak munkával való ellátása terén. Saját tapasztalataimból állapítom meg ismételten, hogy az egyszerű szántóföldi öntözés éppen a tízszeresét követeli meg katasztrális holdanként annak a munkamennyiségnek, amelyet az egyszerű »száraz gazdálkodás« megkíván. Nem is említem itt a kertészeti és gyümölcsészeti üzemeket, amelyek jelentékeny munkatöbbletet jelentenek, amelyek rendkívül spk gyermek és női munkát igényelnek, és ahol így alkalom nyílik arra is, hogy a csekélyebb munkaképességű egyéneket állandó biztos és testi erejüknek megfelelő munkaalkalmakhoz juttassuk. T. Ház! A legteljesebb megelégedéssel kell fogadnom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely a víznek, mint állandó termelési tényezőnek a gazdálkodásba való bevezetését állami feladattá teszi és a gazdát csak a víz felhasználásának költségei ' terhelik. Egyedül átfogó és a közösség érdekeit szem előtt tartó gazdálkodás és irányítás tudhatja esak^ ezt a nagy munkát teljes megelégedésre elvégezni, annál is inkább, miután nálunk az öntözésnek nincsenek hagyományai. Külföldön. Dél-FranKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. Uése 1937 június 11-én, pénteken. 455 ciaországban, Spanyolországban. Olaszországban évszázadokra is menő hagyományai vannak az öntözőtársulatoknak. A provencei öntözőtársulatok a XII. században alakultak, a legrégibbnek, a St. Julien-i társulatnak alapszabályai 1171-ben készültek és az első nagyobb provencei öntözőcsatorna 1575-ben létesült. Nálunk a föltételeknek még ki kell akakulniok és erre csak hosszú évek tapasztalatai lesznek alkalmasak. A vízszolgáltatás legmegfelelőbb módja, ha azt — mint azt említettem — teljes egészében az állam végzi el. Itt akarok reflektálni Dinnyés igen t. képviselőtársamnak — aki, sajnos, nincs jelen — azon megállapítására, hogy a vízdíj drágasága lehetetlenné fogja tenni az öntözést. En végigjártam az elmúlt években az Alföld összes nagyobb és kisebb f öntözéseit és tényleg a vízdíjakban a legszédületesebb különbségek vannak. A legalacsonyabb vízdíjat 7 fillérrel találtam, de találtam olyan helyet is, ahol 98 fillér egy köbméter víz díja és ez az ember mégsem tett le az öntözésről, hanem tovább öntözött. Amidőn azt kérdeztem tőle, nem lenne-e jobb az ócska motort kicserélni, hogy olcsóbban juthasson a vízhez, tiltakozott ellene és azt mondotta; úgy is kifizeti magát az öntözés. Tényleg, az ő kis öntözött gazdasága viruló oázis volt, míg a körülötte elterülő nagybirtok lesült, száraz, silány, vigasztalan képet mutatott. Dinnyés igen t. képviselőtársam kifogásolta a javaslattal kapcsolatban, hogy nincsenek meg az előmunkálatok. A minisztériumi igen t. képviselője meg fogja tudni nyugtatni a képviselő urat, a magam részéről csak anyuyit óhajtok megemlíteni, hogy hosszú évek óta folynak az Alföldön a geológiai — agrogeológiai és agrobiológiai — felvételek éppen a víz szempontjaira is kiterjeszkedve. E munkákat még néhai Böck Hugó, a Földtani Intézet nagyérdemű elnöke indította el és azt mondhatjuk, hogy ezek a kérdések ma már teljesen tisztán állnak a szemünk előtt. Ugyanezt mondhatjuk el a Tisza vízjárásaira is, amelyek 50 esztendőre visszamenőleg a legexaktabbul vannak feldolgozva. Elismerem a képviselő úr aggályait, aki egy parciális helyi esetből indult ki, de nem gondolom célszerűnek, célravezetőnek, ha ilyen parciális példából indulva ki vitatjuk meg azokat a kérdéseket, amelyek az Alföld életében olyan hihetetlen jelentőséggel fognak a jövendőre nézve bírni. A törvényjavaslat indokolása és az előadó úr is rámutatott részletesen azokra a munkamennyiségekre, amelyek az elkészítéshez szükségesek. Csak néhány adatot akarok belőle kiragadni. 23 millió köbméter föld megmozdítása van előirányozva s ehhez kereken 5'5 millió kubikos napszámra van szükség. Az összes költségekből, amelyek 70 millióra vannak tervezve, körülbelül 50% jut közvetett vagy közvetlen formában a helyszíni munkásoknak és a gyáriparnak, mint munkabér, kifizetésre s ebből a helyszíni munka — kubikos és napszám, szakmunkás stb, részére — körülbelül 20 millió pengőre tehető. Hatalmas összegek ezek, amelyek az állam jelenlegi pénzügyi leromlottsága mellett az állam költségvetését terhelik, de ha számításba veszem, hogy ezek az összegeik, mint munkiaibérek éppen azon népességnek, a legszegényebb mezőgazdasági népességnek körében kerülnek kifizetésre, és így újból visszajutnak a gazdasági élet körforgalmába, e tekintetben megállapítom, hogy C4