Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. 1 biztosítva lesz. Ezek a fehérjedús takarmá- ; ! nyak. Elsősorban a lucerna, az ebből előállít­ható komprimált készítmények, a lucernaliszt, stb., A másik a cellulózé. Ez is előállítható a lu­cernából és a tengeri szárából. Mindkettő a vi­lággazdaság nélkülözhetetlen terméke. A hadi­készülődések állandó fokozódása, a papiros­fogyasztás állandó emelkedése, ezt a két cikket nélkülözhetetlenné fogja tenni a világgazda­ságban. Az öntözéses gazdálkodás lehetővé fogja tenni a kettős termések rendszerét is. Ha a mi éghajlatunk alatt az állandó termelés nem is lehetséges, saját tapasztalataim alapján állí­tom, hogy még a multévi rendkívül kedvezőt­len időjárási viszonyok között is sikerült egy jó búzatermés után egy igen jó takarmány­mennyiséget, adókaszálást levenni. Éppen így a különböző tenyészetű rövid tenyészidejű nö­vények kipróbálásáig sikeresen lesz nevelhető tengeri és például a téli káposzta is, mint ma­so dtermény. Az öntözés azonban nemcsak mo­mentán, hanem még utólag is érvényesíti ha­tását a mezőgazdasági termelésben. Saját ta­pasztalataimra hivatkozom, amikor megállapí­tom, hogy azok a táblák, amelyek a múlt esz­tendőben a kettős termelés révén öntözést kap­tak, az idén sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint azok a táblák, amelyek nem voltak ön­tözve éppen azáltal, hogy önimagukban na­gyobb mennyiségű vizet raktároztak el. Még arra is rá kell mutatnom, hogy külföl­dön, egyes országokban egyre inkább terjed a különféle konzervek felhasználása. Gyümöl­cseink vitamindússága közismert és ehhez já­rul még azoknak semmihez nem hasonlítható íze. Ezért nagy lehetőséget látok a konzervipar fejlődésére s konzerveink biztosan meg fogják találni az utat a külföldi fogyasztópiaeokra, amint már eddig is megtalálták. Csak egy pél­dára hivatkozom. Paradicsomlékivitelünk 1930­ban 3909 métermázsát tett ki, és az elmúlt 193(i. évben 55.657 métermázsára emelkedett. Tág tere lesz^ tehát a mezőgazdasági feldogozóipar fejlő­désének. Általában ha az öntözés gazdálkodásra való áttérést nézem, ennek főszempontját abban lá­tom, hogy a munkalehetőség és a munkaalka­lom meg fog szaporodni. Azt kell mondanom, hogy ebben a vonatkozásban úgyszólván kor­látlan lehetőség van éppen a legszegényebb néprétegeknek, a kétkezi munkásoknak mun­kával való ellátása terén. Saját tapasztalataim­ból állapítom meg ismételten, hogy az egyszerű szántóföldi öntözés éppen a tízszeresét követeli meg katasztrális holdanként annak a munka­mennyiségnek, amelyet az egyszerű »száraz gazdálkodás« megkíván. Nem is említem itt a kertészeti és gyümölcsészeti üzemeket, amelyek jelentékeny munkatöbbletet jelentenek, ame­lyek rendkívül spk gyermek és női munkát igényelnek, és ahol így alkalom nyílik arra is, hogy a csekélyebb munkaképességű egyéneket állandó biztos és testi erejüknek megfelelő munkaalkalmakhoz juttassuk. T. Ház! A legteljesebb megelégedéssel kell fogadnom a törvényjavaslatnak azt a rendel­kezését, amely a víznek, mint állandó termelési tényezőnek a gazdálkodásba való bevezetését állami feladattá teszi és a gazdát csak a víz felhasználásának költségei ' terhelik. Egyedül átfogó és a közösség érdekeit szem előtt tartó gazdálkodás és irányítás tudhatja esak^ ezt a nagy munkát teljes megelégedésre elvégezni, annál is inkább, miután nálunk az öntözésnek nincsenek hagyományai. Külföldön. Dél-Fran­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. Uése 1937 június 11-én, pénteken. 455 ciaországban, Spanyolországban. Olaszország­ban évszázadokra is menő hagyományai van­nak az öntözőtársulatoknak. A provencei ön­tözőtársulatok a XII. században alakultak, a legrégibbnek, a St. Julien-i társulatnak alap­szabályai 1171-ben készültek és az első nagyobb provencei öntözőcsatorna 1575-ben létesült. Nálunk a föltételeknek még ki kell akakulniok és erre csak hosszú évek tapasztalatai lesznek alkalmasak. A vízszolgáltatás legmegfelelőbb módja, ha azt — mint azt említettem — teljes egészé­ben az állam végzi el. Itt akarok reflektálni Dinnyés igen t. kép­viselőtársamnak — aki, sajnos, nincs jelen — azon megállapítására, hogy a vízdíj drágasága lehetetlenné fogja tenni az öntözést. En végig­jártam az elmúlt években az Alföld összes na­gyobb és kisebb f öntözéseit és tényleg a víz­díjakban a legszédületesebb különbségek van­nak. A legalacsonyabb vízdíjat 7 fillérrel talál­tam, de találtam olyan helyet is, ahol 98 fillér egy köbméter víz díja és ez az ember mégsem tett le az öntözésről, hanem tovább öntözött. Amidőn azt kérdeztem tőle, nem lenne-e jobb az ócska motort kicserélni, hogy olcsóbban jut­hasson a vízhez, tiltakozott ellene és azt mon­dotta; úgy is kifizeti magát az öntözés. Tény­leg, az ő kis öntözött gazdasága viruló oázis volt, míg a körülötte elterülő nagybirtok lesült, száraz, silány, vigasztalan képet mutatott. Dinnyés igen t. képviselőtársam kifogá­solta a javaslattal kapcsolatban, hogy nincse­nek meg az előmunkálatok. A minisztériumi igen t. képviselője meg fogja tudni nyugtatni a képviselő urat, a magam részéről csak any­uyit óhajtok megemlíteni, hogy hosszú évek óta folynak az Alföldön a geológiai — agro­geológiai és agrobiológiai — felvételek éppen a víz szempontjaira is kiterjeszkedve. E mun­kákat még néhai Böck Hugó, a Földtani Inté­zet nagyérdemű elnöke indította el és azt mondhatjuk, hogy ezek a kérdések ma már teljesen tisztán állnak a szemünk előtt. Ugyan­ezt mondhatjuk el a Tisza vízjárásaira is, amelyek 50 esztendőre visszamenőleg a leg­exaktabbul vannak feldolgozva. Elismerem a képviselő úr aggályait, aki egy parciális helyi esetből indult ki, de nem gondolom célszerű­nek, célravezetőnek, ha ilyen parciális példá­ból indulva ki vitatjuk meg azokat a kérdése­ket, amelyek az Alföld életében olyan hihetet­len jelentőséggel fognak a jövendőre nézve bírni. A törvényjavaslat indokolása és az előadó úr is rámutatott részletesen azokra a munka­mennyiségekre, amelyek az elkészítéshez szük­ségesek. Csak néhány adatot akarok belőle kiragadni. 23 millió köbméter föld megmozdí­tása van előirányozva s ehhez kereken 5'5 millió kubikos napszámra van szükség. Az összes költségekből, amelyek 70 millióra vannak ter­vezve, körülbelül 50% jut közvetett vagy köz­vetlen formában a helyszíni munkásoknak és a gyáriparnak, mint munkabér, kifizetésre s ebből a helyszíni munka — kubikos és nap­szám, szakmunkás stb, részére — körülbelül 20 millió pengőre tehető. Hatalmas összegek ezek, amelyek az állam jelenlegi pénzügyi le­romlottsága mellett az állam költségvetését terhelik, de ha számításba veszem, hogy ezek az összegeik, mint munkiaibérek éppen azon né­pességnek, a legszegényebb mezőgazdasági népességnek körében kerülnek kifizetésre, és így újból visszajutnak a gazdasági élet kör­forgalmába, e tekintetben megállapítom, hogy C4

Next

/
Thumbnails
Contents