Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

454 Áz országgyűlés képviselőházának 23C víznek a termelésben való elsőrendű szerepét. Az Alföld aszályosságának megszüntetésére az egyedüli módot az öntözéses gazdálkodás bevezetésében látták. Később a helytartótanács megbízta Herrich Károly és Boros Frigyes mérnököket, hogy a Hortobágy öntözésére terveket készítsenek és ezeket a terveket egy angol szakértővel,, James Albernathy-vel felül is vizsgáltatták. E tervezetből azonban semmisem lett, s e tekintetben maguk az egykori írók állapítják meg, hogy amint elmúltak az aszályos évek és megeredtek az ég csatornái, senki sem törődött többé velük. Az 1910-es években gróf Serényi akkori földmívelésügyi miniszter úr két bolgár rendszerű^ öntözést létesített az ország két különböző részén, amely telepítéssel volt kapcsolatos. Ezek. a területek jelenleg [megszállás alatt vannak, A csonkítatlan Magyarországban a népesség számához képest aránylag bőven állott termőterület rendelkezésre, nem volt az öntözés olyan nagyjelentőségű kérdés, mkiit ina, amikor az ország területének fele a szeszélyes szárazságra hajló Alföld extenzív búza- és kukoricatermelésével, folyton fogyó állatállományával és trágyatermelésével s egyre szaporodó népességével. Az Alföldnek az öntözéssel kapcsolatos problémája egyre sűrűbben merült fel, egyre többen foglalkoztak vele és egyre többen sürgették az öntözés megvalósítását. 1929-ben Bethlen István gróf akkori miniszterelnök úr megbízta Buttkay Udó tiszteletbeli barcelonai főkonaulunKat, aki a spanyol öntözőraűvek modernizálása körül sok tapasztalatot szerzett és jelentékeny munkát végzett, a magyar Alföld öntözési lehetőségeinek tanulmányozásával. Buttkay Udó széles alapokon inr dítja meg a munkát, amelynek alapját azok a mintaszerű felvételek képezték, ^amelyeket régebben a földmívelési minisztérium vízrajzi osztálya és a m. kir. Földtani Intézetnek ezzel foglalkozó osztálya, legmintaszerűbben végeztek el. Buttkay Udó munkájába külföldi szakembereket is belevont és elkészítette az Alföld öntözésének gigantikus tervét, amely 754*5 millió pengő befektetéssel 1,400.000 kat. holdat akart öntözni a Tisza vízéből s 2 és fél millió kw. óra viltamosáramot szolgáltató telepet óhajtott berendezni. Az időközben beállott gazdasági válság^ lehetetlenné tette^ ennek a tervnek megvalósítását, amely egyébként is a hozzáfűzött chimärikus jövedelmezőségi számításoknál fogva magában hordta a bukás csíráját. A terv sok támadásban részesült, de meg kell állapítanom, hogy ha vannak is hibái, mégis vannak olyan alapvető fejezetei, amelyek ma is használhatók és kitűnőek. Buttkay működésében elvitathatatlan az az élénk propagandisztikus tevékenység, amellyel az Alföld öntözésének kérdését állandóan ébren tartotta és iránta a külföld érdeklődését is felajzotta. Ezért őt méltán számíthatjuk az Alföld öntözésének úttörői és mondhatnám, mártírjai közé. Ezekután a földmívelésügyi minisztérium Mayer János földmívelésügyi miniszter úr minisztersége idején adta ki az öntözésről szóló tanulmányok első kötetét, amelyet később 1933-ban Kállay Miklós minisztersége alatt a második kötet követett. Ezekben a tanulmányokban oroszlánrésze van néhai Sajó Elemérnek, a vízügyi osztály korán elhalt főnökének, aki már 1930-ban részletes programmol adott a vizek hasznosítására. Ilyen előzmények után kerül a megvalósu'. ülése 1937 június 11-én, pénteken, lás stádiumába az Alföld Öntözésének első lépcsője, az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján, amely bölcs mérséklettel körülbelül 250.000 katasztrális holdra korlátozza a 15 év alatt megvalósítandó tervet, szem előtt tartva azt az elvet, hogy a nagy öntözésekhez szükséges óriási összeget csak akkor lehet nyugodt lélekkel beruházni és a gazdát az intenzív öntöző gazdálkodás sok sikerrel biztató, de rögös és nehéz útján elindítani, amely eleinte csalódásokkal is jár, ha a jövedelmező öntözés feltételeit a legkülönbözőbb talajokon és növényzeteken kísérletezések segítségével megállapítják. Ezt a célt szolgálja a megvalósítandó terv első két lépcsőjeképpen kialakítandó két tiszai szivattyútelep, ahol az öntözést mégis nagyobbarányú egységben fogják majd kipróbálni. Ma az a helyzet, hogy a Tiszántúlon körülbelül 4000 katasztrális holdat öntöznek rengeteg sok elszórt, apróbb parcellákban; a legnagyobb részük rétöntözés, ezek a nagyobb öntözések, míg a kisebbek majdnem mind bolgár és kertészeti öntözések. Szántóföldöntözést alig találunk. Itt lesz alkalom az Alföld gazdálkodóit és munkásságát a víz észszerű használatára ránevelni és lehetővé tenni részükre az átmenetet a száraz gazdálkodásról a vizes gazdálkodásra. Népünk előtt ez ma még úgyszólván teljesen ismeretlen. Amíg a keleti forró égtájak lakója, ha gazdálkodásról beszélünk vele, földjének értékét a, rendelkezésére álló víz mennyiségében fejezi ki, mert a vizet tartja a termelés elsőrendű és fő faktorának, a magyar nép a föld értékét vagy a terület egységében fejezi ki, vagy mint régebben, a bevethető vetőmag mennyiségében. Elég nagy feladat lesz tehát a népességet az okszerű vízigazdálkodásra ránevelni. De ismerve a magyar munkásság intelligenciáját, munkaképességét, munkaszeretetét, hihetetlen alkalmazkodó képességét és szorgalmát, ebben semmi nehézséget nem látok, annál Ikevésbbé, mert mind a jó magyar közmondás tartja, a jó példa ragad: ha látni fogja a magyar ember, hogy szomszédja boldogul, akkor ő is követni fogja ezen az úton. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy ahol az öntözésre kedvező körülmények vannak, mint például Hódmezővásárhely, Szentes, Szeged vidékén, ott a magyar nép nemcsak megtanulta alz öntözőgazdálkodást, hanem aiz

! ottlévő bolgárokat is kiszorította, sőt ő maga megy át öntözőgazdálkodást f oly tani az ország más részeibe. Éppúgy nem látok nehézséget az öntözőgazdálkodás által termelt nagyobb mennyiségek értékesítése szempontjából sem. Amint már említettem, az öntöző-gazdálkodásra való áttérést leginkább az teszi szükségessé, hogy a népességszaporodásával nem járt együtt a mezőgazdasági termények szaporodása, így tehát termésértékesítésünknek első etappe-ja annak a fogyasztási többletnek, az értékesítése, amely az öntözés révén előáll. Az öntöző-gazdálkodás által megkívánt munkatöbblet, amely nemcsak az öntözőművek létesítésénél jelentkezik, de jelentkezni fog a jövőben is és állandóan meg is marad, — erősen remélhető — a népesség életszínvonalát és fogyasztóképességét növelni fogja. Az öntözés által előállított és kétségtelenül jobbminőségű termeivények meg fogják találni az utat exportpiacainkra is. Ezenfelül úgy vélem, hogy az Öntözéses gazdálkodásnak van két olyan terménye, amelyek jelenleg mindenkor elhelyezhetők és ezek részére az elhelyezési lehetőség a jövőben is