Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. \ akiken segíteni akarunk, nem tudják márólholnapra megtanulni az öntözés hasznosítási módját, nem tudják, hogyan kell ezt a dolgot kezelni, mikor keli vizet ereszteni, mikor kell a vizet leereszteni., Uj generációt kell nevelnünk, de arról is keÜ gondoskodnunk, _— mivel ez a generáció a saját tapasztalatai alapján nem valósíthatja meg ezt az öntözést — hogy addig is megfelelő szaktanácsadók álljanak rendelkezésre, továbbá megfelelő mintatelepeket kell beállítanunk, mert ha rosszul öntözünk, az annyi, mintha semmit sem csinálnánk. En ezt a törvényjavaslatot bizonyos fokig elhamarkodottnak találom és nem helyeslem, hogy így egyszerre idejöttünk vele a Képviselőház elé. Attól félek, hogy ez kerettörvény lesz. Egy ilyen törvénynek, amely ilyen fontos nemzetgazdasági célokat van hivatva 'megvalósítani, nem kerettörvénynek kell lennie, 'hanem abban mindent expressis verbis le kell fektetnünk. Végezetül foglalkozni kívánok még a bizottságnak azzal az álláspontjával, amellyel az Öntözőbizottság elnöki állását a képviselőséggel összeférhetlennek minősítette. j Ez nagyon helyes, mért hiszen egy ÖntÖzőtársulatnak az elnöke: egy nemzetgazdasági érdekképviseletnek feje, tehát kívánatos, hogy itt a napi politika ne játszék közre. Méltóztassanak működésükből a napi politikát egyszersmindenkorra kikapcsolni. Lehetetlenség ez, mert az Öntözőtársulatot az egyetemesség pénzéből, hozzájárulásából tartják fenn és fizetik. Szomorúan kell látnunk, hogy az ilyen elnökök, főmérnökök, csatornamérnökök, előmunkások, felügyelők a választásokon mindenkor egy leltári társaságot alkotnak, amely gondolkodás nélkül leszavaz a mindenkori kormánypárti jelöltre, de az mindenkor irelevans előtte és nem érdekli őt, hogy milyen az a kormánypárt. A nemzeti közérdeket kell képviselnie^ ennek a társaságnak, ennek a hivatalnak s ezért nagyon helyes volt a képviselőház bizottságának ez a döntése, hogy összeférhetlennek tartotta ezt av állást a képviselői állással. (Az f.luöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Az a kérésem, hogy méltóztassék ezeket az öntözőtársulatokat is politikamentessé tenni, mert csak így tudnak megfelelni hivatásuknak. Nem itt fog eldőlni, 'hogy ez a törvényjavaslat jó vagy rossz-e, hanem ezt az események fogják igazolni., Abban a reményben, hogy ez nagyjelentőségű törvényjavaslat, szándéka jó, nemes és segíteni akar, különösen a Tiszántúl csapadékszegény vidékén és ,a nemzetgazdaság jövedelmezőségét akarja elősegíteni, valamint, hogv az előadó úrnak azok a szavai, amelyekkel rózsaszínű, szebb jövőt festett le előttünk, valóra válnak, a javaslatot üdvözlöm és elfogadom, (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Lossonczy István képviselő úr! Lossonczy István: T. Ház! »Sine aqua omnis est agricultura miserabilis« — ezt a jelmondatot választotta Kvassay Jenő, a magyar kultúrmérnöki intézmény megalapítója 1879-ben akadémiai pályadíjat^ nyert Mezőgazdasági Vízműtanánaik jeligéjéül. Ezen ai nyomoníságon van hivatva segíteni az ország legrászorultabb részében az előttünk fekvő törvényjavaslat. Ezért azt a legnagyobb örömmel üdvözlöm és alapvető fontosságúnak tartom mezőgazdasági életünkben. Ez a törvényilése 1937 június 11-én, pénteken. 45a javaslat hivatva van arra, hogy mezőgazdasági termelésünk színvonalát emelje és kiegyenlítse azokat a kedvezőtlen körülményeket, amelyek főleg az Alföld szeszélyes, változó, ingadozó klímájából erednek. Az öntözés ősrégi tudomány, megtaláljuk a nyomait mindenütt, ahol a kultúra bölcsője ringott. Ázsiának, Afrikának esőben szegény forró vidékein már akkor is virágzott ez a tudományág s ma is virágzik és ma is állandóan újabb öntözőművek létesülnek. Jelenleg például Iránban, a Turkoman sivatagban, a Gurghan folyónak olyan szabályozása folyik, amilyent Széchenyi István képzelt el a Tiszáról, ahol az ármentesítés és az öntözésre való berendezkedés egyidejűleg folyik s ilyen módon óhajtják a nomád lakosságot letelepíteni és rendes földmívelőkké változtatni. Európába a rómaiak hozzák az öntözést. Ök terjesztik dl Dél-Franciaországban, Itáliában. Spanyolországban a phoeniciaiak és az arabok tanítják meg a lakosságot az ön-, tözésre. Az öntözés a legfejlettebb mezőgazdasági kultúra. Mindenütt éltek vele, ahol sűrű volt a népesség és kevés volt a népesség számához viszonyított termő terület. Hazánkban a. trianoni megszállás előtt a népesség szaporodása és a mezőgazdasági termelésnek görbéje egyenlő, párhuzamosan emelkedő irányzatot mutatott. A trianoni békeparancs óta a görbe változást mutat, amennyiben a nép szaporodása még mindig, hála Istennek, felfelé törő tendenciát mutat, ellenben a mezőgazdasági termeivények, mennyisége — azt mondhatjuk — egy egyenesben marad és ettől az állandóan felfelé menő szaporodási görbétől eltér. Sajnos, mezőgazdasági «művelésre alkalmas területünket rajtunk kívül álló okokból szaporítani nem lehet és nem is tudjuk, elleniben az ország lakosságának eltartása, mezőgazdasági exportunknak legalább is a jelenlegi színvonalon való megtartása feltétlen szükségessége nemzeti életünknek. Feltétlenül szükséges tehát, hogy rátérjünk a mezőgazdasági művelésnek olyan irányára, amelynek révén biztosítani tudjuk népességünk ellátását és biztosíthatjuk a lakosság részére azokat a munkamennyiségeket, amelyek exisztenciájának biztosítására, életszínvonalának emelésére feltétlenül szükségesek. Véleményem .szerint a magyar mezőgazdasági munkásság megerősítése, életszínvonalának emelése, szaporodásának előmozdítása legnagyobb nemzeti feladataink közé tartozik. A telepítési törvényjavaslat, az Ofb.-földek vételárának és a házhelykérdésnek rendezése újabb lépés volt ezen az úton. Most egy újabb lépés történik az Alföld öntözésének előkészítésével, amely alkalmas arra, hogy az egész Alföld öntözését egy irányban megindítsa és annak további kiépítését lehetővé tegye. így indul el. a megvalósulás útjára a legnagyobb magyar,^ Széchenyi István nagy vízügyi programmjának utolsó része száz és egynéhány évvel születése után. Remélem, hogy ezúttal ez a megvalósulás nem fog megállni, de követni fogja azt az egyre emelkedő, s egyre tökéletesülő irányzatot, amelyet a Programm első részének megvalósítása, a vizek rendezésének ideje alatt követett. Alföldünk öntözésének Széchenyi által felvetett kérdése állandó megvitatás tárgya volt az elmúlt században. Főképpen az 1863. rendkívül aszályos esztendő után foglalkoztak ezzel a mérnökök, Beszédes József, Török Ferenc, akik 1866-ban már mind hangsúlyozták a