Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-221
Az országgyűlés képviselőházának nemzet jövőjét biztosítja, úgy arra kell törekednünk, hogy a népnek minden lehetőséget és segítséget megadjunk arra, hogy gyermekeit szakszerűen, megfelelően táplálhassa és azok szervezetének ellentálló erejét fokozhassa. A cukorkérdés megnyugtató megoldása a mai kor legégetőbb problémáinak egyike, mert először is a mezőgazdasági munkanélküliség megszüntetésére irányuló intézkedés, másodszor a jövő nemzedék egészséges fejlődését eíó mozdító ténykedés, harmadszor külkereskedelmi mérlegünkben a nagymennyiségű f déligyümölcsbehozatal részbeni kiküszöbölését jelentő és a magyar gyümölcspiacon a fokozott belföldi fogyasztás előmozdítását felölelő kérdés. Nem lehet, de nem is szabad tehát ezt a kérdést a pillanatnyi rideg pénzügyi technika szempontjából nézni, mert ez olyan nemzeti érdekeket képvisel és érint, amelyek a rideg pénzügyi szempontnál sokkal fontosabbak éü amelyeknek kockáztatásáért a felelősséget igen nehéz lenne vállalni, vagy önmagunkról elhárítani. Kérem tehát a cukor kincstári haszonrészesedésének leszállítását, a cukor előállítási árának az Árvizsgáló Bizottság útján való meg állapítását, és a cukor árának olcsóbb átétsl ót, oly módon és oly mértékben, hogy ez ennek a nagyfontosságú szociális kérdésnek teljes megnyugvásra való megoldásához vezethessen. Minthogy pedig feltétlen bizalommal viseltetem a földmívelésügyi miniszter úr személye és működése iránt, a földmívelésügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps jobb felől és középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Meizler Károly! Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! A földmívelésügyi tárca költségvetési vitája kapcsán elsősorban a mezőgazdasági cselédek és munkások ügyét kívánom szóvátenni, azt a kérdést, amellyel ma olyan sokan foglalkoznak talán hívatlanok is és amely kérdés ma a hírlapirodalomban, azon kívül a falukutatók irodalmában is nap-nap után felosztásra kerül; nem lehet azt sem állítani, hogy a Házban sem foglalkoztak volna elég sokat ezekkel a kérdésekkel. Kétségtelenül körülbelül 870.000 családfenntartóról van sző, összesen ennyi van érdekelve a mezőgazdasági munkások és cselédek kérdésében. Maga a mi nisztérium is hatalmas anyagot gyűjtött össze, különféle jelentéseket dolgozott fel és az Országos Mezőgazdasági Kamara ezeket a jelentéseket maga is ismét és ismét feldolgozta, úgyhogy az egész problémakör ott áll már a mi nisztérium előtt és biztosra vesszük, hogy most amikor az utolsó pillanat elkövetkezett arra, hogy a cselédek és a mezőgazdasági munkások helyzete orvosoltassék, ez a'zi orvoslás nem iá fog sokáig késni. Elsősorban a munkabéreket kell szóvá tennem, amelyek kétségkívül nincsenek arányban az elvégzett munkával sem, de főleg nincsenek arányban a megélhetési viszonyokkal. Ezeknek a kérdéseknek rendezetlensége nemcsak gazdaságilag teszi ezeket a munkás- és cselédtömegeket lehetetlen helyzetnek, hanem már erkölcsileg is valósággal kikezdi az ellenállóképességüket. Sajnos, újabban már a gazdaságoknál is racionalizálni akarnak, és nemcsak a munkabérek leszállítását vezetik be, hanem a munkások számában is bizonyos 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn, 35 redukciókat visznek végbe, úgyhogy a munkásoknak és cselédeknek az a törekvése, hogy tisztességesen el tudják tartani családjukat, egyre kisebb és kisebb mértékben válhatik valóra. Tudok eseteket, amikor leventeköteles ifjút nem akartak felvenni cselédnek és nem akartak munkásnak alkalmazni azzal az indokolással, hogy a leventekötelest vasárnap nem lehet igénybe venni, ennélfogva nem jó munkaerő. Hallunk arról is, olyan panaszok is vannak, hogy a sommásoknál nem a naptár szerinti hónapra számítják a havi bért, hanem a ledolgozott napokból összeszámított hónapra és a szerint fizetik ki őket. A sajószögedi jelentés, amely* befutott a keresztényszocialista földmunkások és földmívesek szervezetéhez, szintén tartalmaz ilyen eseteket és ezt a jelentést a mezőgazdasági kamarán keresztül már a földmívelésügyi minisztériumhoz is elküldöttek. Ha azután a munkás, a cseléd, ebben a kétségtelenül súlyos helyzetben talán türelmét veszítve felszólal, abban az esetben oly gyakran és oly hamar kijár neki az a kijelentés, hogy kommunista, s az ilyen törekvései sem. járnak eredménnyel, hanem bele kell törődnie a sorsába. T. Ház! Amennyire tiszteletreméltók azok az egyéni akciók, amelyeket a közelmúltban tapasztaltunk, különösen a zirci, a hercegprímási, azután némely nagybirtokon, így az Esterházy-birtokon, annyira szükséges, hogy ezek a kérdések most már nemcsak egyes esetekben, egyes uradalmakra nézve oldassanak meg, hanem országosan is, minden uradalomra nézve egységesen rendeztessenek. Itt volna az utolsó pillanat arra, hogy az a régi patriarchális viszony, amely a cseléd és a munkaadó uraság között a múltban fennállott, valamiképpen rendeztessék, nehogy ez a viszony '. elromoljék és ennek folytán "bizonyos szélsőséges agitációk következzenek be, nehogy ez a rendezetlenség ilyen agitációk nak tápot nyújthasson. Évtizedek óta kijegecesedett szokássá vált már, hogy a munkások milyen arányban résesedjenek a munka természetbeni eredményéből. Sajnos, azt kell látnunk, hogy ez a részesedési százalék sok helyen csökkenőben van, a részes munkálatoknál csökkentik azt a részesedést, amelyet a - munkásnak adnak és volt olyan eset is, — bizonyára ez is ott fekszik már a minisztérium asztalán az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentése kapcsán — amikor az aratást^ tizennégyed részben^ akarták kiadni és elvégeztetni (Malasits Géza: A TÉBE is tizennegyedes részben arattat!) , és volt eset arra is, hogy az eddig negyedes részben müveit kukoricát hatodos részbe akarták kiadni. Szóvá kell tenni azt is, hogy az az eddigi évtizedes gyakorlat, amely e tekintetben kialakult, országszerte eléggé jól bevált, — bár különböző a részesedés az Alföldön és a Dunántúlon — olyan pontos, olyan helyes és jó megoldást tartalmazott,, hogy azt igazán törvényerőre kellene emelni, s ezt a kérdést országosan kellene rendezni, hogy az az egy-két uradalom amely az alól ki akarja vonni magát és bizonyos munkauzsorát akar bevezetni és folytatni, ettől elrekesztessék. Rendezni kellene a cselédbéreket, a sommás és az arató szerződéseket is éppúgy, mint a napszámbárek kérdését. (Mándy Sándor: Megtörtént mindenütt!) Jól tudom,, hogy erre rendeletet ad5*
