Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

36 Át országgyűlés képviselőházának tak ki, de a gyakorlatban ezek az intézkedések még nagyon sok helyen nem vitettek keresztül. (Mozgás és* ellenmondások jobbfelöl.) Áttérek most a birtokpolitikára és itt azt kell megemlítenem, hogy hosszú időn keresztül két ellentétes felfogás ütközött össze egymással. Az egyik felfogás az volt, hogy a termelés folytonosságát nem lehet zavarni azzal, hogy bizonyos mélyebben járó birtokpolitikát vezetünk he. Ez az álláspont ma már idejét múlta, hála Istennek, van telepítési törvényünk, amely lehetőséget nyújt arra, hogy birtokpolitikai intézkedéseket foganatosítsunk. Kétségtelen, hogy ez így van, ma azonban már nem lehet azt mondani, hogy itt van a törvény és ezzel elvégeztük minden dolgunkat, hiszen a törvény végrehajtási rendelete nemrég jelent meg, nincs is tehát mód arra,, hogy kritika tárgyává tegyük ennek a, törvénynek végrehajtását. így tisztára csak arra vagyunk utalva, hogy magát a telepítési törvényt kritizáljuk bizonyos fokig, vájjon helyes-e, vájjon kielégíti-e azokat a kívánalmakat, amelyeket a helyes és okos birtokpolitikához fűzünki Kétségtelen,, hogy a telepítési törvény a. régi, nagymagyarországi viszonyokhoz képest nem alkalmas időben hozatott. Ezt azért mondom, _ mert amikor a régi Darányi-féle telepítési javaslat a képviselőház elé került, akkor egyrészről az egész Nagy-Magyarország vásárlóképessége állott mezőgazdaságunk mögött, másrészről pedig ott volt egész Ausztria, az egész Összmonarchia vásárlóképessége, benne voltunk egy általános nagy gazdasági fejlődésben, ezenkívül pedig még az is kétségtelen, hogy nemzetiségi szempontból is igen nagy és igen fontos célszerűsége lett volna akkor a telepítési törvény keresztülvitelének. Mindezek a viszonyok azonban ma már nincsenek meg. A jelen pillanatban nem lehet azt mondani, hogy alkalmas és helyes volna az idő intenzív, teljes és csak Önmagában való telepítési politika keresztülvitelére. Kétségtelen^ hogy a telepítés beruházást jelent, beruházásra pedig az egyes költségvetési tételekből nem lehet olyan összeget igénybevenni, amely hatását éreztetné. (Hertelendy Miklós: Szociális szempontok!) Szociális szempontok természetesen kívánják a telepítést és majd rámutatok^ hogy ennél sokkal helyesebb megoldási mód is volna. A telepítésre a költségvetésből most 2 millió pengőt tud a kormány fordítani. Ez az öszszeg természetesen nagyon kevés és szeretném. hogy lehetőleg többet fordítsunk erre a célra. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Van azonkívül az alap!) Mennyit tesz ki? (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Hét milliót!) Én erre a két millióra gondolok; természetesen ez nagyon kevés. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Hétmillió!) Ez mindenesetre már nagyobb összeg, amelyet figyelembe lehet venni. Ezt az összeget azonban a rendes adóbevételekből fedezzük, nem pedig belső kölcsönből, már pedig a nagyobb beruházásokat — mert ez a telepítés beruházásnak számít — mégis csak kölcsönből kellene fedeznünk. Megmondom, hogy miért. Jelenlegi adózási rendszerünk antiszociális. Ma az adózás nagyobb mértékben terheli a kisembert, éppen a falusi kisemberek tömegeit terhel' meg súlyosabban. Az a helyzet, hogy talán ezer, kétezer embert, vagy talán ennél is többet hozzá tudunk juttatni egy-egy ilyen telephelyhez, ez azonban kétségtelenül a többi százezer 221. ülése 1937 május Bl-én, hétfőn. kisember nagyobb adózási megterhelésével jár, olyanok megterhelésével, akiknek talán sonasem nyílik lehetőségük, arra, hogy ilyen telephelyhez hozzájussanak. Bátor vagyok utalni a felsőiregi telepítésre, amelyet 1930-ban eszközöltek, amely ugyan nem állami, hanem karitatív telepítés volt, de meg kell említenem ennek számszerű eredményeit és hatásait. Meg kell mondanom tudniillik, hogy itt 90 családot telepítettek mindössze és bár mondom, karitatív jellegű telepítés volt, a kincstárnak 300.000 pengőjébe került a dolog. Ha ezt átvetítjük nagyobb területre, azt mondhatjuk, hogy 10.000 család telepítése, ha csak ezt az egészen nyomorúságos anyagi helyzetben lévő telepítést vesszük tekintetbe^ akkor is 30 millióba kerülhet. Ez tehát azt jelenti, hogy telepítéssel szélesebbkörü, nagyobb birtokpolitikát folytatni alig lehet. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy csak ennyibe kerülne egy telepítés. Egy telepítés, ha azt az állam hosszabb időn keresztül kezébe veszi és nem akarja ezeket az embereket teljesen magukra hagyni, hanem istápolni akarja őket, még sokkal nagyobb összeget igényel a telepesek gondozása és azok istápolása miatt. Előttünk állanak a csanádmegyei kincstári telepítések, amelyeket még az 1820-as és 1830-as években indítottak meg. Ezek a telepítések száz éven keresztül foglalkoztatták a kormányzatokat és akárhányszor igénybevették a kincstár teherbírását, úgyhogy egyenesen ijesztő példa ez a csanádmegyei kincstári telepítés arranézve, hogy a mi mostani telepítésünkkel is rengeteg baj lesz és csak hosszú évtizedeken keresztül tudjuk majd valahogyan megerősíteni a telepeseket. Nem azt állítom tehát, hogy nincs szükség telepítésre. Telepítési. akcióra szükség van, csak azt akarom kifejteni, hogy jelenlegi viszonyaink között a telepítést ezzel a megoldási móddal és ezzel a birtokpolitikával egyedül nem tudjuk megoldani. Ennek a telepítésnek szociális vonatkozásban ikétségtelenül kevés eredménye lesz; azt hiszem, inkább karitatív irányban fog majd hatni a középbirtokokkal szemben, amelyektől a telepítéshez szükséges anyagot fogja a kincstár elvonni. Kétségtelen, hogy a középosztályt meg kell menteni, de éppen így meg kell menteni a középbirtokos osztályt is. (Úgy van! Ügy van!) Ezt én készséggel aláírom. Egy telepítési akció azonban nem lehet alkalom arra, hogy a középbirtokosokat szanáljuk. (Meskó Rudolf: Miért ne?) Tudom, hogy a minisztériumnak ninc& is ilyen törekvése, látok azonban egy-két olyan példát, amely ha talán nem is mutatja kifejezetten ezt a tendenciát, mégis ide konkludál. Tisztelettel megemlítem, hogy választókerületemben — ott lehetetlenség szemet hunyni o felett — 1936-ban az egyik középbirtokos próbaárverést rendezett a földjére, mert szeretett volna bizonyos mennyiséget értékesíteni, de 260 pengőnél nagyobb vételárat nem tudott elérni, úgyhogy el is állt az eladástól. Később felajánlotta a, minisztériumnak telepítés céljaira való igénybevételre. A felajánlás már sokkal nagyobb összegért törtónt és amint tudom, a megvétel 530 pengőért történt meg. (Hertelendy Miklós közbeszól.) Igen t. képviselőtársam abszolúte nem ismeri annak a földnek minőségét, azt sem tudja, melyik vidékén van hatalmas választókerületemnek, tehát ne méltóztassék ennyire járatlanul hozzászólni a kérdéshez. Hangsúlyozom, hogy 1936-ban 260 pengőnél drágábban nem tudták eladni ezeket