Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-230
444 Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1937 június 11-én, pénteken. kívüliség? privilégiuma jogi 'személyeiket, tehát a külföldi államot, nem illeti meg. Itt azonban meg kell nekem (említenem, hogy a törvényjavaslat indokolásában felhozottakon kívül van még egy harmadik .felfogás is, amely nemi tudja ilyen egyszerűen elintézni ezt a proíblémát, amennyiben különbséglet tesz külföldi állam közjogi és magánjogi .személyisége között, tehát a között, ha a külföldi állam amint a felségjogok alanya, valamely közjogi funkcióban jelentkezik és különbséget tesz, ha a külföldi állam mint kincstár, mint magánjogi ügyleteket kötő fél jelentkezik a nemzetközi jogban, amely utóbbi esetben bizonyos határok között a külföldi nemzetközi jogi praxis is elismeri azt, hogy a külföldi állam a belföldi bíróságok kompetenciája alá tartozhatik. . . Be ebben a tekintetben a magyar jogi praxis is — ismétlem, nem teljes határozottsággal, de mégis több-kevesebb tendenciával — kifejlesztette már a maga gyakorlatát, mégpedig körülbelül úgy, hosry bizonyos körülmenyek között a külföldi állam is vonható belföldi hatóságok kompetenciája alá és pedig négy vagy Öt esetben. Először ha mint felperes jelentkezik, másodszor ha a külföldi államnak kereskedelmi, ipari vagy vasúti vállalata van belföldön, az ezekből keletkezett ügyekben, vagy harmadszor ha a külföldi államnak belföldön ingatlana van és e belföldi ingatlannal kapcsolatos dologi jogok alkotják a per tárgyát, negyedszer ha a külföldi állam aláveti magát a belföldi állam kompetenciájának és végül ötödször akkor, ha a külföldi állam valamely belföldi joghatóságnak alávetett örökség, vagy hagyomány jogosultja. Körülbelül így áll a helyzet ebben a vitás kérdésben, éppen ezért a magam részéről e kérdéssel kapcsolatban is azon a nézeten vagyok, hogy helyes volt a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy a külföldi államok peres, vitás jogi ügyeivel kapcsolatos kérdéseket is kiveszi az alsófokú bírói és közigazgatási hatóságok kompetenciája alól és ez ügyek eldöntését is lényegében a kormányzat kompetenciájába utalja, amely kormányzat a vitás kérdések elbírálásánál azokra a fontos nemzetközi és külpolitikai érdekekre is figye lemmel lehet, amelyekre az alsó fokú hatóságok a dolog természeténél fogva nem képesek figyelemmel lenni. A 3. Vsai kapcsolatban, amely arról rendelkezik, hogy a területenkívüliséggel és személyes mentességgel kapcsolatos ügyek eldöntésénél a főfelügyeleti hatóságot alkotó miniszter a külügyminiszterről egyetértőleg határtozi, én ia magiam' resizéről csak egyetlenegy megfontolandó szempontot tudnék a t. Képviselőház fi gyeimébe ajánlani, éspedig azt, hosry én semmi más vonatkozásban ezt a rendelkezést aggályosnak nem tartom, csak azon a vonalon, ahol a főfelügyeletet gyakorló hatóság maga az igazságügyminiszter, mert felfosrásam szerint ez esetben a bíróságok felett főfelügyeletet 'gyakorló igazságügyminiszternek valamilyen állásfoglalásába, amely kötelező a bíróságokra, egy reszortminiszter is beavatkozik, ami szerintem — tekintettel a bíróságok függetlenségére — előttem aggályosnak tűnik fel. Végül az 5. §-ról volna még néhány megjegyzésem, amely szakasz a külföldi államok tulajdonában levő s a diplomáciai kénviselet céljára szolgáló ingatlanok végrehaitasmentességét deklarálja. Megvallom őszintén, a bizottsági ülésen nekem az volt a felfogásom, hogy ez a szakasz megváltoztatja az eddig hatályban volt anyagi jogi rendelkezéseket, hiszen ez a szakasz foglalja magában — amint ezt a beszédem bevezető részében is mondottam — az egyetlen anyagi jogi jellegű jogszabályt ebben a törvényjavaslatban és szűkebbre vonja, illetve teljes egészében eliminálja az eddig a Pp. 9. §-ában adott lehetőségeket a külföldi állam tulajdonában lévő ingatlanok perelhetésére vonatkozóan. De ettől a felfogásomtól el kell, hogy álljak, mert hiszen a szakasz tüzetes megvizsgálásából kitűnik, hogy ez a szakasz nem.zárja ki a külföldi tulajdonban lévő diplomáciai ingatlanokra bizonyos esetekben lehetséges perek indítását és csnpán az ezekben a peres^ ügyekben hozott bírói ítéletek végrehajtását teszi lehetetlenné, illetve visizoínosiságtól függővé. Én ezzel elmondottam volt a törvényjavaslattal kiapesoliaitban kritükámiat és hálás köszönetet mondok igen t. képviselőtársaimnak — azért, hogy voltak szívesek ezekkel a meglehetősen száraz fejtegetésekkel kapcsolatban engemet meghallgatni. (Propper Sándor: örömmel, szívesen hallgattuk.) De méltóztassék elhinni, hogy nekem sokkal könnyebb lett volna a feladatom a költségvetési vita folyamai), vagy az appropriáeiós vita folyamán, vagy a 33-as bizottságra vonatkozó törvényjavaslat vitája folyamán, ahol az úgynevezett hódmezővásáhelyi problémáktól kezdve, a szövetkezeteken keresztül, a főispáni személyi ügyek fejtegetésével kapcsolatban bőséges alkalmam nyilt volna álláspontomat kifejteni. Ismétlem, nekem sokkai könnyebb lett volna a feladatom, ha ez utóbbi kérdések megvitatását tűztem volna ki célomul, mint az e törvényjavaslat által felvetett -rendkívül érdekes, rendkívül koiimplikáilt sízakíkérdéselket, iaanelyeknél t. Képviselőház, voltaképpen azt akartam dokumentálni, — s azt hiszem, nem jártam el helytelenül — hogy a mai időkben, amikor a nemzeti élet nagy kérdései, az alkotmányjog határproblémái, a legfontosabb gazdasági és szociális teendők uralják a t. Képviselőház figyelmét, olyan problémák, amelyek egytől-egyig tele vannak politikai vonatkozásokkal, a törvényhozás igen t. tagjai ilyen politikamentes, de sokszor mégis a nemzeti élet valamilyen részletproblémáját érintő 'Szakkérdés iránt is megfelelő és tiszteletreméltó figyelemmel méltóztatnak viseltetni. (Mjerozés és taps jobbfelől a középen és a balközépen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Senki feljegyezve nincsen. Elnök: Senki feliratkoizva nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólni'? {Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr megbízottja, Berezelly Jenő államtitkár úr kíván szólani. Berczelly Jenő igazságügyminisztériumi államtitkár: T. Képviselőház! Antal István képviselő úr nagyon érdekes fejtegetéseiben rámutatott arra, hogy tulajdonképpen miért nem kodifikáljuk a területenkívüliségnek azokat a kérdéseit, amelyek a. területenkívüli személyek körére és a területenkívüliséget élvező tárgyak körére vonatkoznak. TTgyainosiak a képviselő űr a maga részéről a legrészletesebben megfelelt arra, hogy miért nem volna célszerű ezeket kodifikálni, úgyhogy erre vonatkozólag további felvilágosításokkal szolgálnom nem kell. A képviselő úr említett egy bírói fórum előtt álló ügyet is. Erre sem fogok kitérni,
