Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

, Az országgyűlés képviselőházának 230. mert az, ami bírómig előtt van, ki van véve a politikai vitából. Egészen röviden csak arra kívánok általánosságban rámutatni, milyen körülmények tették szükségessé azt, hogy a polgári perrendtartás 9. $-ával szemben most egy új jogszabályt alkossunk. A polgári perrendtartás megalkotásakor Magyarországon diplomáciai képviseletek nem székeltek, ugyaniakkor r nem létezett r Népszövetség, következéskép Magyarország nem volt tagja a Népszövetségnek, ezenkívül Magyatr ország időközben csatlakozott az Állandó Nemzetközi Bíróság kötelező igénybevételét kimondó jegyzőkönyvhöz, amelynek értelmében viszonosság esetében bármely vitát, amely oda tartozik, Magyarország hozzájárulása nélkül is az Állandó Nemzetközi Bíróság elé lebet vinni. Már most általános magyar jogszabály volt eddig is, — ez a polgári perrendtartás 9. §-ából is kitűnik •— hogy a nemzetközi jog szabályai kötelezők Magyarországra is. Bátor vagyok ezzel kapcsolatban az Állandó Nemzetközi Bíróság szabályzatának egy szakaszát felolvasni, amely arról szól, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróság ítélkezéseinél milyen sza; bályokat alkalmaz. Ez a szakasz az 1926. évi I. te.-ben foglalt Szabályzat 38. cikke, amely a következőképpen iszol: Ä bíróság alkalmazza; 1. az általános vagy különös nemzetközi egyezményeket, amelyek a vitában álló államok részéről kifejezetten elismert szabályokat tartalmaznak; 2. a nemzetközi szokást, mint jog gyanánt elfogadott általános gyakorlat bizonyítékát; 3. a civilizált nemzetek részéről elismert általános jogi elveket, — ezeket általában véve a principes généraux név alatt ismerik a nemzetközi jogban; 4. az 59. cikk rendelkezésének érintetlenül hagyása mellett a^ bírósági határozatokat, valamint a legkiválóbb publicisták tanait, mint a jogszabályok megállapításának segédeszközeit. Ez a rendelkezés nem érinti a bíróságnak azt a jogát, hogy a felek megegyezése esetében ex aequo et bono ítélkezzék. Mint méltóztatnak látni, ezek a nemzetközi jog forrásai. Meg lehet-e kívánni azt, hogy Magyarországon mindazok a hatóságok, amelyeknek — annak következtében, hogy most nálunk is vannak diplomáciai külképviseletek f

— az ilyen nemzetközi kiváltságok fennállása, vagy fenn nem állása tárgyában határozniuk kell, ezeket a szabályokat mind ismerjék, követhessék és alkalmazhassák? Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a bíróságoknak szól, nemcsak a bíróságokkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozik, hanem az egész magyar közigazgatást átfogja, úgyhogy itt olyan kérdésekről lehet szó, amelyek a belügyminiszter úr alá, a pénzügyminiszter úr alá, a honvédelmi miniszter úr alá tartoznak. Ennélfogva majdnem lehetetlen azt kívánni, hogy az összes magyar hatóságok tájékozva legyenek ezekről a jogforrásokról, vagy pedig azt, hogy ezeket mintegy kodifikálva rendelkezésükre hocsássuk. Ennek következtében elengedhetetlennek tartom azt, hogy ezekben a kérdésekben a kormányhatóság nyilatkozzék és pedig kötelező módon. Ha pedig azt akarjuk, hogy a kormányhatóság kötelező módon nyilatkozzék, akkor lehetetlennek tartom azt, hogy ebből a kérdésből a külügyminiszter (kikaposoltassék és pedig olyan értelemben, hogy neki esetleg csak véleményező joga legyen. Antal képviselő úr már a részletes vitára tért rá, amikor BÍZ egyik szakasznak »azt a ülése 1937 június 11-én, pénteken. 445 rendelkezését tette szóvá, hogy miért kéli a külügyminiszterrel egyetértésben határoznia az igazságügyminiszternek. Azt hiszem, hogy erre a kérdésre önmagában megadja a választ az a körülmény, hogy a nemzetközi jogi kérdésekben a nemzetközi jog külföldi fejlődésével és Magyarországnak a külföldi államokkal létesített viszonossági szerződéseire nézve szakértelemmel bíró külügyminiszternek döntő súlya van. Ha pedig neki döntő súlya van, akkor szerintem neki legalább olyan hatáskört kell ebben a kérdésben biztosítani, mint^ az igazságügyininiszternek, aki a jogi kérdéseknek ugyan a legfőbb őre, de amikor nemzetközi jogi kérdésekről van szó, a határozathozatalban " a külügyminiszterrel osztoznia kell. Egyéb vonatkozásban azt hiszem, sohasem aggályos, hogy a többi szakminisztereknek is a külügyminiszterrel egyetértésben kell határozniuk. Ami azt a további kérdést illeti, hogy a külföldi képviseletek céljaira szolgáló épületek mentési ttetnek a végrehajtás alól, erre nézve tisztelettel vagyok bátor rámutatni arra, hogy szerintem tulajdonképpen az 5. ^ nem tartalmaz új jogszabályt, mert Magyarország igenis létesített viszonossági szerződéseket máris külföldi államokkal, amelyekben kötelezettséget vállalt arra, hogy ezek az épületek mentesek legyenek a végrehajtás alól. Ha pedig ^Magyar ország egyszer már nemzetközi megáll aüodást létesített, köteles gondoskodni arról, hogy ennek a nemzetközi megállapodásnak belföldi hatálya, is legyen, mert ha ezt nem tenné, máris egy olyan eset adódnék, amelyből kifolyólag Magyarországot az Állandó Nemzetközi Bíróság elé idézhetnék mint alperest és hogy ezek az esetek ne fordulhassanak elő, szükséiges egy ilyen kiragadott kérdést legalább is ebben a vonatkozásba.n olyan módon rendemi, hogy minden hatóság előtt tisztán álljon, hogy a külképviseletek céljaira szolgáló épületek mentesek a végrehajtás alól. A külügyminiszter meghallgatása, és az igazságügyminiszterrel egyetértésiben nyilatkozata azért szükséges, mert ezekben a kérdésekben ^lehetnek olyan árnyalatok, amelyeket a hatóságok önmaguk nehezen tudnának elbírálni. Mindezek alapján azt hiszem, hogy semmiféle, sem jogi. sem alkotmányjogi akadálya nincs annak, hogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban el méltóztassanak fogadni. {Èlénîc helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) , Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottság, szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) . . A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—8 §-ait, A Máz a törvényjavaslat címét és 1—8. §-aït hozzászólás nélkül elfogadja). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok -'a t. Háznak előterjesztést-tenni. I .... Napirend szerint következik az 1935 :JV. te.