Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. bályokat is, a főud varnagyi bíróságot megszervező 1909. évi XVI. te. 3. $-ának miniszteri indokolásától kezdve, a csendőrségi utasítás 497. §-átn, a nemzetközii viszályok elintézésére az 1913. évi XLII. te. alapján alakult választott bíróság tagjainak személyes mentesséégéig; bátorkodtam hivatkozni a trianoni bé eszerződésre is, amely expressis verbis kimondja egyes általa létesített nemzetközi szerveknek, mint például a Népszövetség tisiztviselőinek, továbbá a jóvátételi bizottság tagjainak a nemzetközi választott bíróság tagjainak, valamint egyes más nemzetközi komiszszi óknak a területenkívüliségét és talán tudnék 'hivatkozni még az 1923-ban a Duna-bizottságra vonatkozóan alkotott törvényre is, amely viszont e bizottság tagjainak a területenkívüliségét kodifikálja. Mindezen példákkal és felsorolásokkal én azt akartam plauzibilissé tenni a t. Ház előtt, hogy, ha bár ilyen kodifikációk, amelyek a területenkívüliség személyi részére vonatkoznak, elvétve itt-ott találhatók is, a nemzetközi jogi élet fejlődése következtében állandóan abba a helyzetbe kerülhetnénk, hogy új nemzetközi jogi intézmények születnek, új bizottságok, új bíróságok, új nemzetközi szervek állandóan alakulnak, amelyekre vonatkozólag új jogszabályok kénytelenek volnának a területenkívüliség, és a személyes mentesség privilégiumát megadni e szervezetek tagjai számára is és ilyképpen végeredményben megint csak ott volnánk, hogy e kérdés tekintetében sem volnánk képesek egy állandó hatályra szóló és változás alá nem vetett kodifikáeiót teremteni. De itt figyelembe kell venni azt is, hogy e kérdések — területenkívüliség személyi része — tekintetében is vannak olyan vitás és nehéz kérdésiek napjainkban, amelyekre való tekintettel <a kodifikációs munka a legjobb szándék és elhatározás mellett is rendkívül nehéz és rendkívül komplikált feladat lenni. Hivatkozzam-e azokra a forradalmi eseményekre, azokra a nagy konvulziókra, amelyek Európa különböző részein tapasztalhatók s amelyek alkalmasak az érintett nemzetközi jog kodifikációnak e problémáit r közvetlenül befolyásolni? Vájjon milyen álláspontot kellene nekünk törvényhozóknak ma elfoglalnunk például az úgynevezett de f acto-kormányokkal szemben, a de iure és a de facto-kormányok követküldési jogával szemben'? Milyen álláspontot kellene elfoglalnunk a de facto trónjuktól megfosztott uralkodóknak r területenkívüliségével szemben? Milyen álláspontot kellene elfoglalnunk, — ami szintén rendkívül fontos problémája e kérdéskomplexusnak — a mai erőteljes diplomáciai mozgalmak és utazgatások következtében — a saját területünkön átutazó idegen diplomaták területenkívülisége és személyes mentessége tekintetében? Milyen álláspontot kellene elfoglalnunk abban az esetben, ha például az idegen állam diplomáciai képviselője magyar állampolgár? Ez a kérdés rendkívül aktuális lehet, aktuális volt a közelmúltban imént — mint méltóztatnak emlékezni — Angliában, ahol Abesszínia követe, egy Martin nevű professzor, nem abesszíniai, hanem angol állampolgár volt. De hivatkozhatom egy magyar példára is: itt volt az úgynevezett Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi követe, a megboldogult Karácsonyi Jenő gróf. Milyen területenkívülség és személyes mentesség illetné meg, ha ő ana is élne, s ha e rend önálló diplomáciai képviselete Magyarországon ma is léteznék? 'ilése 1937 június 11-én, pénteken. 443 Íme, ezek azok a nehéz és komplikált problémák, amelyekre provideálni alig lehetne, amint hogy azokra alig is tud provideálni a nemzetközi jogi praxis, amelynek az e kérdésekben elfoglalt álláspontja rendkívül divergáló. Méltóztassanak megengedni, hogy csak két ellentétes ilyen álláspontra hivatkozzam. Mind a kettő a francia nemzetközi gyakorlatban állott elő. Az egyik 1854-ben, amikor egy Saulé nevű úr, az Eszakamerikai Egyesült Államoknak Madridban akkreditált követe akart átutazni Franciaország területén, és valahogyan összeütközésbe került a francia hatóságokkal. A. francia hatóságok ez Összeütközésből kifolyólag, bár a megnevezett személy tudta igazolni azt, hogy diplomáciai küldetésben utazik megbízatásának helyére, nem akceptáltak az Észak amerikai Egyesült Államok

1 követének területenkívüliségét. Ezzel szemben 1900-ban már, — amidőn — és erre az esetre is hivatkoztam a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásán — ,a spanyol király követe, Veraga herceg a német trónörökös számára vitte Madridból Franciaországon keresztül az aranygyapjas rendjelet és hasonló incidens révén összeütközésbe került a francia hatóságokkal, akkor a francia hatóságok, a francia külügyminisztérium kifejezetten elfoglalt álláspontja értelmében e követ számára biztosították a területenkívüliséget. A kérdés tehát, t. Képviselőház, egyáltalán nem egyszerű e annak megoldása meglehetősen komplikált, nagy megfontolást és nagy körültekintést igjényel -és ezért a magam részéről, mivel a hasonló vitás kérdések egész sora nálunk is keletkezhetik, igenis, helyeslem a törvényjavaslatnak azt az álláspontját, bogy a területenkívüliség személyi terjedelmének körülhatárolásával isiem foglalkozik és erre a kérdére sem terjedve ki, annak eldöntését is a mindenkor hatályban lévő nemzetközi jogi gyakorlatra bízza. Mármost, t. Képviselőház, ezzel én voltaképpen be is fejeztem a törvényjavaslattal kapcsolatos általános fejtegetéseimet. Az, hogy mégis néhány részletkérdést is felvetek, illetve egyes részletkérdések vizsgálatába is belebocsátkozom, onnan van, hogy nem kívánok a részletes tárgyalás során felszólalni és nem kívánom a törvényjavaslat tárgyalásának idejét ezzel is meghosszabbítani. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy a törvényjavaslatnak csupán ihárom paragrafusára tegyek megjegyzéseket: az 1., a 3. és az 5. §-ra. Az 1. $-®al kepesolatban a bizottsági ülésen szóvátették, hogy helytelen rendszert, helytelen konstrukciót követ a kodifikáció', amikor a területenkívüliséggel és a személyes mentességgel kapcsolatban a külföldi államok ügyét is, a küföldi államokat megillető hasonló privilégiumok kérdését is beleszövi ebbe a javaslatba, mert felfogásuk szerint a külföldi államokkal kapcsolatos e jogi konstrukció nem illeszthető bele a javaslat egységes gondolatrendszerébe. Hogy ez miért történt így, azt a törvényjavaslat indokolása figyelemreméltó argumentációval igyekszik megindokolni, midőn azt mondja, hogy a ma uralkodó nemzetközi jogi felfogás szerint a külföldi állami a belföldi bíróságok, a belföldi hatóságok kompetenciája alá nem vonható, bár egyben megemlíti a javaslat indokolása azt is, (hogy van egy ellentétes felfogás is, amely szerint a területen-