Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

442 Âz országgyűlés képviselőházának ÊÉÔ. bírálásánál a számottevő fontos külpolitikai és nemzetközi érdekek szempontjára is figyelemmel lehetnek. Méltóztattak e rövid és vázlatos ismertetésből látni, hogy milyen ellentétes felfogások uralkodnak mind az elméletben, mind a gyakorlatban a külföldi jogirodalomban, a külföldi törvényhozások állásfoglalásában a területenkívüliség és a személyes mentesség kérdésének elbírálásánál. Hogyan kívánhatnánk meg akkor mi azt, hogy az alsófokú magyar bírói vagy közigazgatási hatóságok ezekben a nagy és komplikált elvi és gyakorlati kérdésekben, amelyek tekintetében — ismétlem -~ a legnagyobb elméleti és gyakorlati divergenciák találhatók, állást foglalhassanak olyan kép, hogy állásfoglalásuk ne érintse az ezeknél a kérdéseknél minden körülmények között számbaveendő magasabb nemzeti és külpolitikai érdekeket? Ezért a magam részéről mintegy hálás is vagyok azért a jogvitáért, azért a jogi nézeteltérésért, amely jogvita, amely nézeteltérés volt információim szerint e törvényjavaslat benyújtásának egyik indító oka. Méltóztatnak ugyanis talán emlékezni arra a peres -jogesetre, amelynek során egy magyar hitelező beperelte a görög államot bizonyos tartozás fejében, a pert megnyerte és végrehajtást kért a görög állam itteni követségi palotája ellen. Az alsófokú bíróság elutasította a kérdéses hitelezőnek a görög állam ellen benyújtott e végrehajtási kérését, a másodfokú bíróság, a királyi törvényszék azonban ezt_ a végzést megváltoztatta, kimondván, hogy nincs olyan magyar jogszabály, amely tiltaná azt, hogy egy külföldi állam tulajdonában levő, belföldön fekvő és az illető külföldi állam diplomáciai képviseletének elhelyezésére szolgáló épület végrehajtás alá vonását tiltaná, mert a vérgehajtási mentesség csak a területenkívüliséget élvező személyt illeti meg és ennek következtében a görög királyi követségnek használatában levő s a görög állam tulajdonát képező ingatlant, a követségi székházat lefoglalta, illetőleg az épületre a végrehajtási zálogjogot bekebelezte. Nem akarok ennek a végzésnek jogi érvelésével foglalkozni, hiszen abban teljes mértékben igaza van, hogy nincs olyan magyar jogszabály, amely a végrehajtást külföldi állam belföldi ingatlana tekintetében tiltaná, de ha ezt a törvényjavaslatot meg fogjuk szavazni, annak 5. §-ában — nagyon helyesen — meg fogjuk találni a kérdéses tilalmat. De felfogásom szerint a bíróság annyiban tévedett, hogy e kérdéses ingatlannak végrehajtás alóli mentessége, ha nem is tételes jogszabályba, de a külföldi diplomácia^ személyeket megillető személyes mentességnek a magyar jogban kezdettől, a legrégebbi időtől, ha nem is kodifikáltan, de a

# szokásjogban érvényesülő szabályába ütközik, mert a külföldi diplomáciai személyt megillető személyes mentességnek egyik fontos korolláriuma a követségi palotát is megillető exterritorialitás, amely azért tiltja belföldi diplomáciai személyek használatában levő külföldi ingatlanok, külföldi épületek végrehajtás alá vonását, mert ezáltal meg akarja akadályozni azt, hogy a külföldi diplomáciai testületek itteni munkája zavartassék és akadá* lyoztassék, megint az előbb említett elv alapján: hogy tehát »ne impediatur legatio«. Ez a kérdés t. Ház a mi szempontunkból is releváns lehet, teíhát ennélfogva a viszonosság következtében reánk nézve is fontossággal bír, hogy a területenkívüliség kérdésében a ütése 1937 június 11-en, pénteken. magyar hatóság, a magyar törvényalkotó milyen álláspontot foglal el, mert hiszen nekünk is vannak külföldi tartozásaink, mi is juthatunk abba a helyzetbe, (hogy hasonló jogvédelemhez kell folyamodnunk más állam hatóságaival szemben. Jutottunk is ilyen helyzetbe. Hivatkozom a híres borházak esetére, amelyekből kifolyólag egy cseh hitelező javára Prágában lefoglalták a m. kir. követség / ottani ingatlanát és csak erőteljes — nagyjában az imént kifejtett jogi érvelésre hivatkozó — diplomáciai közbelépés folytán lehetett azt a végrehajtás alól felszabadítani. Ennél a témánál méltóztassanak megengedni, hogy egy mellékkérdésre is kitérjek, amelyre nekem okot és alkalmat Györki Imre képviselőtársamnak a bizottságban elhangzott egyik felszólalása adott. < Györki Imre igen t. képviselőtársam az előttünk fekvő törvényjavaslat bírálata kapcsán azt kívánta a kormánytól, hogy miért nem hozza a törvényhozás elé a mentelmi jog kodifikálására vonatkozó jogszabályokat is és ezt a fontos alkotmányjogi kérdést miért nem igyekszik a többi aktuális alkotmányjogi problémák kapcsán kodifikáció tárgyává tenni? Hát t. Képviselőház, én Györki Imre képviselő úrnak ezt az álláspontját annyira osztom, hogy — talán méltóztatnak, emlékezni — a költségvetési beszédemben a közel jövőben napirendre kerülő alkotmányjogi törvényjavaslatok után a mentelmi jog és az összeférhetlenségi jog kérdésének a kodifikálását is feltétlen/ül elintézendőnek és tető alá hozandónak tartottam, habár egyben teljesen igazat adtam az igazságügyminisztérium képviselői által a bizottságban kifejtett annak a felfogásnak, hogy a mentelmi jog kérdésének! kodifikálása a területenkívüliségre vonatkozó törvényjavaslat kapcsán időszerűnek talán még sem tekinthető. De ezzel szemben bizonyos ponton mégis kénytelen vagyok igazat adni t. képviselőtársam felfogásának, mert igenis nagyon sok nemzetközi jogi írónak a nézetét fejezem ki, midőn azt mondom, hogy a mentelmi jog több tekintetben jogi természetű rokonvonásokat tüntet fel a területenkívüliség és a személyes mentesség intézményével, amint van olyan magyar nemzetközi jogi író is, aki a magyar koronás királyt, az 1848 : III. te. 1. pontja alapján megillető szent- és sérthetetlenséget bizonyos szempontból, jogelméleti és jogfilozófiai néző szögből hasonlatosnak tekinti a területenkívüli személyeket megillető személyes privilégiummal. T. Képviselőház! Már most, miután kimutattam azt, hogy a területenkívüliség problémájának tárgyi része^ illetve e tárgyi rész kodifikálása milyen nehézségekbe ütköznék, talán méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval még foglalkozzam azzal a kérdéssel is, miért nem lehet eleget tenni azon igen t. képviselőtárs aim ama álláspontjának, hogy t. i. ha már a területenkívüliség tárgyi része nem vonható kodifikálás alá, akkor a területenkívüliségnek és a személyes mentességnek legalább a személyi terjedelme tekintetében lehetne jogszabályt alkotni?! Ezen a vonalon a nemzetközi jogi irodalom és a nemzetközi jogi praxis már szilárdabb talajon áll, mint a személyi mentesség tárgyi terjedelme tekintetében, mért hiszen úgy a külföldi, mint ta belföldi törvényhozásokban sokka^ több jogforrást találunk e kérdés rendezésére, mint a tárgyi terjedelem problémáját illetően. A bizottsági ülésen bátokodtam ismerI tetni az ezen a téren ismeretes magyar jogsza-