Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

34 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május Bl-én, hétfőn. a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a Sajó szabályozása már a békeidőben tervbe volt véve, sőt a gátőri lakások területét ki is sajátították és ezekre a lakásokat fel is építették. E munkálatok megvalósítását a háború gátolta meg. A Sajónak legnagyobb mellékfolyója a Hernád, amely szintén rendkívül nagy károkat okoz a tavaszi árvizek idején. Nálunk a tavaszi árvíz idején is a Hernád körülbelül 80%-át öntötte el a mellette fekvő falvak területének és csak egy-két hét óta tudnak kimenni az emberek a földjükre, úgyhogy a kipusztult őszi kalászosokat egyáltalában nem tudják tavasziakkal pótolni. Most már csak nagyon (rövid tenyészidejű kukoricával, vagy zöldtakarmánnyal lehet a földeket bevetni. Tüdőm nagyon jól, hogy a Hernád szabályozása nagy pénzbe kerül és óriási megterhelést jelent úgy az országnak, mint a partbirtokosoknak, azonban azt is tudom, hogy a Hernád szabályozása olyan vízienergiát adna, amely — azt hiszem — nagyrészben fedezné az építési és fenntartási költségeket, így nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, vegye mielőbb programmjába és tegye megfontolás tárgyává ezt a nagyon fontos kérdést. Az 1934. évi erdőtörvény tárgyalásakor, majd az 1935/36. évi költségvetés tárgyalása alkalmával szóvá tettem a vadkár által okozott súlyos panaszokat, amelyeknek orvoslására kértem az 1883 : XX. tc.-nek novelláris úton való módosítását. Engedje meg a földmívelésügyi miniszter tír, hogy újra felhívjam figyelmét erre a nagyon fontos szociális kérdésre és egyet-mást hozzáfűzhessek előbbi felszólalásaimhoz. A vadászati jog a föld tartozéka, tehát a vadászterületnek a vadászatból folyó jövedelme a föld tulajdonosáé. így a községi vadászterületek bérösszege nem a községet, mint erkölcsi testületet, sem a volt úrbéreseket, sem egyéb közületet nem illet, hanem egyenlő arányban volna felosztandó a földtulajdonosok között. Ez így volna igazságos és méltányos, — különben így törvényes is — mert ha a földtulajdonos kézhez kapja a vadászbér öszszegét, abban kvázi bennfoglal tátik a vadkár minimális megtérítése. A vadkárok megakadályozására talán még azt is meg lehetne tenni, hogy visszaállítanák a békeidőben érvényben volt vadászati időszakot. A legtöbb vadkár ugyanis ősszel fordul elő. a nagyvadak és a fácánok a kukoricában, a répában és a burgonyában ilyenkor okoznak nagy károkat és ha a vadászati idényt előbbre tennék, akkor talán jobban meg lehetne gá tolni ezt a károsodást. Az őszi vetésekben is sok helyen nagy kárt tesznek a nagyvadak, az őszi vetéseket egyes vidékeken, ahol erdők és hegyek vannak, sokszor annyira kipusztítják, hogy bizony sok szegény ember földje teljesen hasznavehetetlen lesz és azt tavasszal újra kellene vetni, ami azonban sokszor nem lehetséges mert nincs sem vetőmagjuk, sem pénzük a vetőmag beszerzésére. Ezeket a dolgokat sürgősen orvosolni kell, ezek nem maradhatnak így tovább, mert ez a vadászati káosz — hogy így fejezzem ki magamat — csak elégedetlenséget von maga után. Ezért »azt ajánlottam annakidején és most is azt gondolnám a leghelyesebbnek, ha ezeknek a vadkároknak a felbecsülését — mert a legtöbb panasz az, hogy nem jól becsülik fel a károkat, az emberek pedig nem akarnak a földbirtokossal vagy a vadászterületek tulajdonosával ujjat húzni — a gazdasági felügyelőkre bíznák, hiszen ezek a földmívelésügyi minisztérium hozzáértő közegei, akiik teljesen pártatlanul intéznék el az ügyeket; vagy pedig német mintára kellene rendezni a dolgot, hiszen a német vadászati törvény is nagyon ügyesen oldja meg a gyors és olcsó kárbecslést vadászati felügyelőségek szervezésével. A legfontosabb az volna, hogy a károkat azonnal megállapítanák ós a kártérítést haladéktalanul behajtanák, így azután nem húzódnék a dolog odáig, hogy esetleg bíróság elé menjenek; hiszen sok olyan szegény ember is van, aki nem is mer a bíróság elé menni. (Meizler Károly: Elvesztik a pereiket is! — Gr. Festetics Domonkos: Dehogy vesztik!) Fel kell említenem itt az új nyúlbetegséget, a tularemiát, amely Morvaországban, de most már Pozsony megyében is nagy kárt okoz a vadállományban és mivel nagyon ragályos, az emberekre is veszélyes ez. a betegség. A miniszter urat ezzel kapcsolatban csak arra akarom kérni, hogy tegyen meg minden óvintézkedést arra az esetre, ha ez a veszélyes betegség hozzánk is átterjedne. Végezetül még néhány szociális kérdéssel fordulok a földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakhoz. Azért teszem ezt ennek a tárcának keretében, mert elsősorban a földmívelésseJ foglalkozó falusi emberekről van szó. Falun az ősfoglalkozása lakosság elszaporodván és sok helyen terjeszkedési lehetőség nem lévén, kénytelen volt ipari pályát választani, gyári munkásnak menni; értem ez alatt a falun létesített kisebb gyártelepeket. Ezeknek az embereknek többnyire egy-két hold földjük is van, főjövedelmük azonban hivatalosan nem a mezőgazdasági termelésből ered. Csekély, földjükön termelt gabonájuk nem elegendő családjuk évi szükségletére és így az őrlési vámon kívül még a lisztforgalmi adót is meg kell fizetniök, ami a lisztet részükre tetemesen megdrágítja. Tekintettel arra. hogy ezeknek a falusi iparosoknak és gyári munkásoknak keresete ritkán haladja meg a mezőgazdasági munkások bérét, indokolt volna, hogy a kormány az Ő részükre is ugyanazt a kedvezményt juttassa, mint amit az őstermelőknek, illetőleg a mezőgazdasági munkásoknak nyújt. Arra kérem tehát a kormányt, hogy terjessze ki az őstermelőknek nyújtott kedvezményeket erre a néposztályra is. A falusi lakosságnak még egy nagy sérelme a .gabonaőrlési vám, amelyet annakidején, a 7—8 pengős Jbúza idejében tetemesen felemeltek. Ez annakidején indokolt volt, mert a búza ára akkor leesett, ez az indok azonban most már megszűnt, mert hiszen a gabonaárak felemelkedtek. A terményárak emelkedése folytán most már arra szeretném kérni a miniszter urat, hogy ezeket az őrlési vámokat necsak csökkentsék, — mint ahogyan most csökkentve vannak —hanem állítsák vissza a régi nívóra, mert ha akkor megtudtak élni a molnárok, — és sok meg is tudott gazdagodni — akkor ez most is lehetséges, hiszen a liszt ára sohasem követte lefelé aránylagosan a gabonaárakat. Azt kérném tehát, hogy a gabonaőrlési vámokat ismét a régi nívóra méltóztassék leszállítani. Csatlakozom továbbá Teleki Mihály t. képviselőtársam kéréséhez a cukorárak leszállítását illetőleg. Mind a csecsemőkorban, mind később a fejlődésben lévő gyermeknél nagyon fontos és majdnem nélkülözhetetlen táplálék a cukor, amely magas foszfortartalmával a csontképződést nagyban elősegíti. Ha erős, kifejlett ifjúságot akarunk nevelni, amely a