Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-229
Az országgyűlés képviselőházó,nak 229. ülése 1937 június 10-én, csütörtökön. 431 van valahol egy üzlete, de az nem megy le a falura üzletet csinálni. (Egy hang a jobbolda Ion: Van általános Fogyasztási Szövet ke zet is!) T. képviselőtársam, én semmiféle fogyasztási szövetkezetnek nem vagyok a barátja. Nekem az a felfogásom, hogy ki-ki -a maga mesterségét folytassa. Az a felfogásom, hogy az állam, amely mindnyájunk adójából él, az adófizető polgárok kitűnő, értékes, szorgalmas, derék rétegének ne támasszon a saját pénzével konkurrenciát, mert az államnak ez a saját pénze, annak a kis t szabónak, t annak a kis suszternek, annak a kis ácsnak is a pénze, akivel szemben konkurrenciát csinálnak. T. Ház! A másik kérdés, amiről itt beszélni kell, -az, hogy ebben az országban mindenki részére van állami kedvezmény, mindenki részére vannak kölcsönlehetőségek, csak a magyar kisiparosok és a magyar kiskereskedőt részére nincsenek. Pedig éppen ez a réteg szorul rá leginkább a begyujtási kölesönökre, amelyek részére a kormány sem sajátmaga, sem pedig a bankok útján nem gondoskodik kölcsönről, (vitéz Martsekényi Imre: Vasárnap jelentette be a miniszter!) Kérem, t, képviselőtársam, ne vegye tőlem rossznéven, én először látni akarom ezt. Én a mai helyzetről, arról a helyzetről beszélek, amely ma az országban ténylegesen van, nem pedig arról a helyzetről, amely Darányi miniszterelnök úr beszéde után leend, mert én először azt szeretnéin látni, hogy a magyar kispolgári társadalmat tényleg nemcsak mint egy kiszivattyúzható alanyt, hanem végre mint nemzetfenntartó elemet is nézi a kormányzati politika, (vitéz Martsekényi Imre: Mi is ezt akarjuk!) Én nagyon boldog vagyok, ha a |. képviselőtársaimmal egyet akarunk. T. Ház! En nem beszélek itt senki ellen, én csak a jelenlegi helyzetet ecsetelem és azt mondom, hogy ha: így megy, lassanként vagy egy nagy haditerményszövetkezet lesz az egész Magyarország, vagy pedig ki lehet írni Magyarország kapujára, hogy: »Hangya, ezelőtt Magyarország«, (Ellenmondások a jobboldalon.) mert lassanként laz egész magyar élet az államilag: támogatott szövetkezeteknek a kezébe kerül. Nekem tehát az a kérésem, hogy méltóztassék abbahagyni a t. kormányzatnak azt 'a háborút, azt a harcot, amelyet 15 esztendő óta viselnek a kisipar és a kiskereskedelem ellen, de amely az utóbbi időben valósággal tankokkal és hajóágyúkkal zúzza össze a kisipar és a kiskereskedelem hadállásait. Én nem is kívánok támogatást, nem is kívánok külön kedvezményeket, hanem csak azt, hogy ne méltóztassanak a legnehezebb ágyúkkal bom báztatni a magyar kisipar és a magyar kiskereskedelem hadállásait. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy beszéljek ennek a javaslatnak úgynevezett rémhír szakaszáról. Valahányszor én egy törvényjavaslatban egy ilyen szakaszt látok, mindig azt gondolom, hogy no, hát itt ismét kevesebbet lehet majd a sajtónak írnia és kevesebbet lesz lehetséges népgyűléseken beszélni, mert hogy ez a szakasz nem azok ellen szól, akik ebben az országban a rémhíreket terjesztik, hogy ezt a szakaszt nem azok ellen fogják alkalmazni, akik ellen tudnák a törvényt alkalmazni abban az esetben, ha akarnák: ez az én meggyőződésem. Ez a szakasz megint azt jelenti, hogy kevesebb lea-yen a bátorsága ia sajtó munkásainak, (Viiéz Árpád; Azt hiszem, elég van!) Magyarországon közveszélyes üzemmé változott az újságírás. (Jüresek Béla: Ügy is van! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Az igazmondás nem!) T. miniszter úr, nekem az a felfogásom, hogy, sajnos, az igazmondással is úgy vagyunk egy régi magyar közmondás szerint, hogy: szólj igazat, betörik a fejed. T. miniszter úr, az utóbbi időben Magyarországon a kormányzati rendszer a magyar közmondásban megállapított tényállással szemben változott. Inkább lehetett itt az utóbbi időben fejbetörés veszedelme nélkül igazat írni a jelenben, mint a múltban%• Nem! Sajnos, ebben az országban kétféle irányzat van. (Rátz Kálmán: Van sokféle!) Hát én egyelőre megmaradok a kettéosztásnál. (Rátz Kálmán: Hát jó!) Az egyik rész tehet, cselekedhet, beszélhet akármit, a másik pedig semmit. Az egyik résznek szabadalomlevele van, hogy cselekedhessek mindent — sajnos, alá kell húznom: mindent — a nélkül, hogy a törvény sújtó keze hamar utóiérné. Elnök: Hogy érti ezt a képviselő úr? Fábián Béla: Majd mindjárt megmagyarázom. Ezt én akként értem, hogy olyan lassan jár nálunk a rendőrhatóság és olyan lassan jár sok esetben az igazságszolgáltatás sújtó keze, — majd mindjárt példát fogok szolgáltatni, t. miniszter úr — hogy ezen a téren rémhírszakasz nélkül is a fennálló törvények igénybevételével és a fennálló törvények alapján változtatásokat kellene eszközölnünk- Nem érdekel ebben a tekintetben, mint törvényhozót, az. hogy mi történik Hódmezővásárhelyen, de érdekel az, hogy tudomásom szerint órákkal a hódmezővásárhelyi események előtt az ottani rendőrhatóságot figyelmeztették arra, hogy odakint az utcákon tüntetések lesznek és itt ma Dulin Jenő képviselőtársam mutatott egy cikket, amelyet én magam napokkal ezelőtt láttam, amelyben a leghatározottabban benne van a gyilkosságra való felbujtás. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem adta át nekem!) Majd én át fogom adni. Sőt továbbmegyek. Valamelyik nap Bornemisza Géza kereskedelemügyi és iparügyi miniszter úr, az egyesített tárcák tulajdonosa, (Vitéz Árpád: Birtokosa!) birtokosa lent volt Makón és ezen az éjszakai táborozáson szegény miniszter úr egész éjszakán keresztül gyötrődött azon, hogy le tudja csillapítani a népszenvedelmet. (Vitéz Árpád: Hála Istennek!) T. miniszter úr, ezenkívül olvasunk itt különféle alvezérek szájából olyan nyilatkozatokat, hogy ha pedig az országban a helyzet nem fog változni, akkor itt is az fog történni, ami Spanyolországban történt, ki fogják húzni a kardot, mint ahogyan Franco kihúzta. (Vitéz Árpád: Nem kell komolyan venni!) Igen t. képviselőtársam, én nagyon örülnék annak, ha nem vehetnem ezeket a dolgokat komolyan, (Vitéz Árpád: Nem is kell!) de ezek a derék fiatalemberek, akik ilyen nyilatkozatokat tesznek az országban, hála Istennek, igen komoly rémhírterjesztő sajtóval rendelkeznek, azonkívül végigjárják az országot és a derék magyar vidékek lelkinyugalmát, ahol a r legnagyobb nyugalom, összetartás, békesség és nemzeti egység van, napokra és hetekre felkavarják, a, városokban turbulens jeleneteket rendeztetnek a nélkül, hogy egy grammnyi talajuk volna az ottani közönségben, mert örömmel állapíthatom meg... (Zaj a. baloldalon. — Csoór Lajos közbeszól.) Azt kérdi tőlem Csoór Lajos képviselő űr, hogy miért félünk tőlük 1 ? Én SL gyujtogatóktól js meg akarom védeni az orszá-
