Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

432 Az országgyűlés képviselőházának 2i got. (Béldi Béla: Ezek nem gyújtogatok!) Csak néhány gyújtogató van az országban, de azért mégsem akarom, hogy szél idején elmenjenek a faluba és az első nádas házra tüzet vethessenek (Vitéz Árpád: Széll idején nincs baj! — Derültség.) T. Képviselőház! Igenis ebben az országban nem a rémhírterjesztés elleni törvényi rendelkezésekre van szükség, hanem a törvények uralmának biztosítására. (Csoór Lajos: Ez igaz!) Arra van szükség, amint nagyon helyesen mondotta Csoór Lajos képviselőtársam beszédének bevezető részében, hogy ebben az országban minden ember tudja, hogy a törvény mindenkit véd és a törvény mindenkire egyenlően lesújt. Ne legyenek tehát ebben a

z országban emberek, akik magukról azt hiszik, hogv ők szabadalomlevéllel gyújtogatnának és tüzes csóvákkal járhatnak végig ezen «az országon. T. Képviselőház! Miniszteri nyilatkozatokban nem. vagyunk mi szegények. (Farkas István: No nem!) A belügyminiszter úr olyan szép beszédet mondott bemutatkozása alkalmával és olyan igazán minden tapsot, helyeslést es fejbolintást megérdemlő gyönyörű beszédet mondott Salgótarjánban, hogy valamennyien boldogok voltunk, hogy egy ilyen elhatározott, nyilatkozataiban ilyen kemény ember ült bele a magyar belügyminiszteri székbe. De mit csináljunk, ha csak mi vesszük tudomásul a miniszter úr nyilatkozatait, azok pedig, akik eddig sem vették tudomásul a belügyminiszterek nyilatkozatait, hanem magukat a törvények felett állóknak tekintették, (Zaj jobbfelöl.) olyanoknak, akikre a törvény hatalma nem sújt le, a belügyminiszter úr nyilatkozatára a következő napon rácáfoltak a hódmezővásárhelyi események során. (Csikvándi Ernő: Mi volt ott Hódmezővásárhelyen?) Rögtön elmondom, t. képviselőtársam. Valahányszor az or1 szág

< valamelyik városában vagy községében megjelenik az utazó garnitúra, az izgatók utazó garnitúrája, az illető községben mindig megtörténik néhány üzletajtóbeverés, néhány ablakbeverés. néhány embert megvernek, a község nyugalmát, mint Hódmezővásárhelyen is, néhány napra, néhány hétre felzaklatják és azután az izgató trupp átteszi helyét az országnak egy másik községébe azért, hogy megint keserves kínok között sikerüljön a felbolygatott... (Farkas István: Ezután ezt nem szabad megírni, mert beleütközik ebbe a törvénybe! — Vitéz Árpád: Ennek örülnek az ablakos tótok! — Haám Artúr: Ellenben .a liberális lapok állandóan izgatnak! A liberális lapok minden száma ilyén izgatással foglalkozik! Minden szám! — Zaj.) T. képviselőtársaim, engedjék meg, hogy feleljek erre. Méltóztatik ez alatt a liberális napilapokra gondolni? (Felkiáltások a jobboldalon: Hogyne!) Ki ezeknek a liberális la/ooknak a patrónusa? Talán a kormány? (Haám Artúr: Nem a kormány, de miért izgatnak?) Gondolja a képviselő úr, hogy ha^ a liberális napilapok Magyarországon izgatnának és a törvénnyel szembehelyezkednének, abban az esetben a királyi ügyészség nem indítana eljárást? (Csoór Laios: Ügyesebben csinálják! Sokkal ügyesebben h Méltóztatik elképzelni, hogy a magyar liberális lapoknak ebben az országban ezalatt a kormányzati rendszer alatt szabadalomlevelük van? A liberális lapok nem izgatnak, nem lázítanak, hanem nagyon óvatosan közlik az eseményeket, (Farkas István: Nagyon is óvatosan!) még rémhíreket sem terjesztenek, mert nem emlékszem arra, hogy az utóbbi idö, ülése 1937 június 10-én, csütörtökön. ben akármelyik liberális lapban olyan hírek láttak volna napvilágot, amelyeket -azután a kormánysajtó nagyon cáfolt volna, kivéve, ha a kormány adta le azokat a megcáfolt híreket. Ez történt például legutóbb, amikor Bornemisza miniszter úr Kaposvárott mondott egy beszédet. A kormánysajtó ezt leadta, a liberális lapok átvették és erre délután a hivatalos Táirati Iroda megcáfolta a hivatalos Távirati Iroda által leadott tudósítást. (Bánó Iván: Akik ott voltak, egészen másként mondták!) Én ezt elhiszem t. képviselőtársamnak, de a lapok a tudósítást a kaposvári Bornemisza-nyilatkozatról a hivatalos Távirati Irodától kapták. Ha ilyen rémhírekre méltóztatnak gondolni vagy például azokra la rémhírekre, amelyek a makói Turul-táborozással kapcsolatosan jelentek meg a lapokban, akkor rendben van. De attól félek, nem erre méltóztatnak gondolni. Ezekkel a jövőben sem lesz semmi baj, azért, mert — ismételten hangsúlyozom — vannak az országban olyan orgánumok, akik azt hiszik, hogy nekik szabadalomlevelük van ebben az országban. Méltóztatnak tudni, hová vezetnek ezek iá rémhírszakaszok? Végignéztem a cári rezsim és a bolsevizmus első idejében az orosz sajtó helyzetét. Azt láttam, hogy a komoly napilapok elhallgattak, a pornográf lapok felébredtek. Abban az országban, amelyben nincs sajtószabadság, amelyben a sajtó nem írhat, a keze meg van kötve, szája le van lakatolva, feltámadnak a hetilapok, azok, amelyek talán csak kérészéletűek szoktak lenni és a közönségnek a politikai szenzációk iránt való éhségét nem tudván csillapítani, társadalmi, — és mondjuk úgy — politikai pornográfiával törekszenek a közönséget szórakoztatni. Ha fel akarunk támadni, akkor szerény véleményem szerint a kispolgári társadalmat erősítenünk kell, nem pedig elnyomnunk. A szövetkezetek sohasem fogják visszaszerezni a megszállott területeket. Mindig csak a kisemberekre, az önálló exisztenciákra lehet ennek az országnak támaszkodnia. Ez az ország sohasem fog tudni magának szimpátiákat szerezni, ha Magyarországon elnyomás lesz, hanem akkor tud magának szimpátiákat szerezni, ha itt több szabadság, több jog és több kenyér lesz, mint amennyi a megszállott területeken van. ha ebben az országban az egyéniség jobban érvényesülhet, ha Magyarországon az egyéni jogot nem nyomják el és ha szabad a sajtó, szabad a politikai véleménynyilvánítás. Hová vezet az elnyomás? Nem tudom, t. képviselőtársaim figyelemmel kísérték-e azt a sajtót, amely híreket közöl az európai diktatúra országaiból? Ahol elnyomatás van, ott a föld alá kényszerített elemek a földialatti politika eszközeivel törekesznek a felszínre. Ahol elnyomatás van. ott az elnyomatás következményeként jelentkezik a robbanás. Abban az esetben, ha ez az elnyomatás azt jelenti, hogy az állam népének egyik részével nyomást gyakorolnak az állam népének másik részére, akkor olyan események következnek be, amilyenek bekövetkeztek Spanyolországban, ahol íme az ország népének^ egyik része szembenáll az ország népének másik részével, ahol idegenek irtják a spanyol népet és patakokban folyik a spanyol nemzet vére., A másik kérdés, amelyet szintén nem először ajánlok t képviselőtársaim figyelmébe, az, hogy méltóztassanak figyelni az oroszországi eseményeket. Ott a diktatúra vezérei egymást eszik meg. A diktatúra következménye mindig