Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának ; Amint kezembe veszem a földmivelésügyi tárca 1937/38. évi költségvetését, örömmel állapítom meg, hogy ebben 2 millió pengővel több van előirányozva a jövő évre az eddiginél Ha ez nem is túlságos nagy összeg, — tekintettet arra, hogy agrárország vagyunk és hogy nálunk ez a tárca milyen nagyfontosságú — mégis a mai viszonyok mellett ezzel is sokat lehet segíteni a sokat szenvedett és nagyon régóta elhanyagolt magyar mezőgazdaságon. Mert valljuk be, hogy a mezőgazdaságot a Gömböskormányt megelőző kormányok nagyon elhanyagolták és ez — az ország alapját képező oszr tály — a gazdaközönség, a pusztulás szélén állott. A háború, a forradalmak és a megszállások idejében a mezőgazdaság szenvedett, a gazdák áldoztak legtöbbet, mert ennek az osztálynak vállain nyugodott minden teher, mindenből leginkább ők vették ki a részüket, mégis ennek a társadalmi osztálynak volt a legtöbb baja és legtöbb gondja az évek folyamán. Voltak esztendők, — nagyon jól tudjuk — a bankzárlat előtt és közvetlenül utána is, amikor a mezőgazdaság az adóját évekig nem a jövedelméből, hanem bankadósságból, vagyis a vagyonából fizette. A gazdaközönség nem titkolhatta el sem a jövedelmét, sem az adóját, ez megfogható volt, mert a földet és az instrukciót nem lehet zsebrevágni. Mindenki emlékezik még arra a rettenetes letargiára, amelyben 1932-ben a gazdák sorsuk beteljesedését várták s teljesen reménytelenül az elkerülhetetlen véget látták maguk előtt. Akkor jött Gömbös Gyula, lelket öntött a csüggedő országba s a védettség elrendelésével megmentette a magyar gazdaközönség nagy részét, — amiért csak^ hálásak lehetünk Gömbös Gyula emlékének — és a külföldi piacok megszerzésével ismét talpraállította a sokat szenvedett magyar mezőgazdaságot. Megnyugvással lát juk, hogy utóda, Darányi Kálmán miniszterelnök úr, szintén ebben a szellemben folytatja a megkezdett munkát. Látjuk és tudjuk azt, hogy mindenkor megértést tanúsít a magyar mezőgazdaság iránt. Ezt láthatjuk az előttünk fekvő költségvetésből is, amelyhez csak röviden kívánok hozzászólni. Mezőgazdasági termelésünk egyik főága az állattenyésztés, amelynek nemcsak mennyiségi, hanem főleg minőségi tenyésztése egyik legfontosabb és főcélunk kell, hogy legyen. Örömmel latom, hogy erre a célra 62.000 pengővel több van előirányozva a jövő évi költségvetésben, mint a múlt évben; összesen 282.000 pengő. Ez nem sok, még mindig kevés összeg ahhoz képest, hogy a földmivelésügyi kormány milyen célokat akar megvalósítani, azonban mégis sokat lehet ezzel is elérni. A földmivelésügyi kormány kitűzött legfőbb céljai között szerepel az állatkivitel., még pedig nemcsak a fogyasztásra szánt állatkivitel, hanem főleg a tenyészállat-export, amit csakis a köztenyésztés nívójának emelésével érhetünk el. Amennyiben ez megtörténik, a kereslet állandóan fokozódni fog a köztenyésztésre szánt apaállatok iránt és kényszeríteni fogja a magántenyésztőket, illetőleg elite tenyésztőket arra, hogy jelentős anyagi áldozatok árán is, a fokozódó igényeknek megfelelően fejlesszék tenyészetüket. Ez pedig csak akkor lehetséges és csak úgy érhető el, ha a közületeknek rendelkezésükre állanak az anyagi lehetőségek arra, hogy kiváló minőségű tenyészanyagot vásárolhassanak és ez által módot KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. 22i. ülése idêf május 31-en, hétfőn, 3ÏÎ nyujtsauak a törzstenyésztőknek,, hogy az általuk előállított anyagért a tényleges tenyészértéket meg is kapják. Ezt a célt szolgálja a kormánynak az az új intézkedése, hogy a magántenyésztőknek is kíván kamatmentes hitelt és fuvarkedvezményt nyújtani, hogy ők is kiváló tenyészanyagot szerezhessenek be. A köztenyésztés fejlesztésére jól bevált módszer volt békeidőben az a kormányintézkedés, hogy a köztenyésztésre szánt összes apaallatokat a.gazdasági felügyelőségek kamatmentes hitellel és átlag 20% állami hozzájárulással szerezték be. Ezt kellene most újra bevezetni és inkább a jutalékos hitelek összegét csökkenteni a kamatmentes hitelek javára, mivel ez a mai nehéz körülmények mellett fokozott mértékben szükséges és az ilyen vásárlások folytán a köztenyésztés t irányítása állandóan a gazdasági felügyelőségek, illetve a kormány kezében van és marad, ami a jutalékos hitelek nyújtása mellett kevésbbé érhető el. Az állattenyésztés fejlesztését előmozdító állatkiállítások és díjazások fokozott támogatását nagy köszönettel veszem tudomásul, mert ez nagy fokban serkentőleg hat a tenyésztői kedvre. Az idei tenyészállatkiállításon láttuk, hogy ez mit jelent. Teljes elismeréssel adózom a földmivelésügyi miniszter úrnak és a földmivelésügyi kormánynak az újonnan életbeléptetett tenyészkan- és koscsereakciókért, amelyekkel nagy mértékben vitte előre a köztenyésztés minőségi fejlesztését. Ezzel kapcsolatban felkérem az igen t. miniszter urat arra, hogy hívja fel a köztenyésztés minőségi fejlesztésének fontosságára azon törvényhatóságok vezető tisztviselőinek figyelmét, akik azt eddig sem erkölcsi, sem anyagi módon nem támogatták, mert hiszen néhány vármegyénk példájából, ahol dicséretreméltó, módon támogatták a köztenyésztést, látjuk, hogy mit lehet elérni. Azt hiszem, éppen Tolna vármegye mutatta ki, hogy azokban a községekben, ahol az állattenyésztés magas színvonalon áll. adóhátralék sohasem volt. Nagy elismerés illeti _meg a kormányt a törzskönyvezés bevezetéséért és fokozott támogatásáért. E szervezetek működésének köszönhetjük állattenyésztésünk mai magas színvonalát és csakis ezeknek fokozott anyagi és erkölcsi támogatása biztosíthatja azt az elérni óhajtott célt, hogy Magyarország, a világ első állattenyésztő országai sorában foglalhasson helyet. E nehéz, eleinte igen hálátlan munka; nak vezetőit és segítőtársaikat, a tejgazdasági ellenőröket minden elismerés és köszönet megilleti, ezért arra kérem a földmivelésügyi miniszter urat, hogy úgy mint 1930-ban a ^főellenőröket, vegye át a tejgazdasági ellenőröket is az állami státusba, mert lelkiismeretes és nagyon fáradságos munkájukkal megérdemelték, hogy anyagi helyzetük rendezve és úgy az ő, mint a családjuk jövője nyugdíj által biztosítva legyen. Ha erre esetleg az ország mostani anyagi helyzete nem adna módot és nem lehetne őket egyelőre államosítani, átmenetileg arra kérem a földmivelésügyi miniszter urat, hogy már az 1937/38. költségvetési év elejétől kezdve az 1936 : XXXVI. te. rájuk is vonatkozzék. A törvény 8-ik, »Vegyes rendelkezések« című fejezetében a 30. §-ban van is erre utalás, amelybe be lehet kapcsolódni. A költségvetés 7. címét nézve a Tisza és mellékfolyói vízszabályozási munkálatai között szerepel a Sajó is, amelynek partvédelmi munkáira 15.000 pengő van előirányozva. Felhívom 5