Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

4â6 Àz országgyűlés képviselőházának ÈÊi rosi polgárral s ezer és ezer kisgazdával, mint fogyasztóval szemben, akik tűzifájukat a piacon kénytelenek megvásárolni. Az ellen nem szólnék seminit, ha azt látnók, hogy a viszonyok különös alakulása, a nagy túltermelés folytán, amely az országban van, a tűzifa ára valóban olyan mélyre sülylyedt volna, hogy az erdőbirtokosok létérdekeit kellett volna megvédeni és ennek érdekében történnék az intézkedés. Amikor azonban importra vagyunk szorulva, amikor tüzif

aimport nélkül nem tudunk megélni, amikor a tűzifaimport irányítása által amúgyis a kormány kezében van az árszínvonal megállapítása, akkor egy koncessziós részvénytársaság különleges hasznainak növelése érdekében mégegyszer megterhelni a városi fogyasztókat s ezreit és ezreit a kisgazdáknak, akik a tűzifa beszerzésére rá vannak utalva, ez nem szociális politika, ez nem népies politika, hanem makacs ragaszkodás a monopólium gondolatához, makacs ragaszkodás a kötöttség, a zárkózottság, a protekcionizmus gondolatához. De ha már példát akarok felhozni arra, hogy milyen meleg szeretettel ragaszkodik a jelenlegi kormány minden megkötöttséghez és korlátozáshoz, akkor néhány szóval el kell mondanom azt a tegnapi nevezetes értekezletet, amely a földmívelésügyi minisztériumban a paprikakérdés szabályozása körül folyt le. Itt úgy van beállítva a kérdés, hogy a paprikakérdés szabályozása szükséges, nem a Hangya érdekében, — Isten ments, itt ía Hangya érdeke nem játszik szerepet — hanem szükséges a kisgazdák érdekében, akik a paprikát termelik. Panaszok hangzottak el arról, hogy a kisgazdák nincsenek megelégedve ezzel, erre történtek szavazások, amelyeknek lefolyásáról senki nem tud semmit. Végre összehívtak tegnapra egy értekezletet a földmívelésügyi minisztériumba, azzal a jelszóval, hogy most itt lesz az alkalom, amikor a termelők meg fognak nyilatkozni és meg fogják mondani azt, hogy helyeslik-e azt a rendszert. A miniszterelnök úr mint földmívelésügyi miniszter Szegeden úgy nyilatkozott, hogy most a termelők fognak megnyilatkozni, hogy helyeslik-e ezt a rendszert és kívánják-e vagy pedig meg akarják dönteni ezt a rendszert. Nem az összes paprikatermelőket hívták meg, hanem teljesen a hatóság elhatározásától függött, hogy kiket hívjanak meg az értekez létre. Az értekezleten a termelőik legelső szónoka, egy Pap József nevű kisgazda volt, a Szegedi Paprikatermelők Szövetségének elnöke, aki a leghatározottabban, a legélesebben, minden kétséget kizáró határozottsággal elhangzott beszédet mondott. Azt mondta, hogy a paprikatermelők nemcsak hogy nem kívánják a megkötöttséget, hanem a leghatározottabban ^ ragaszkodnak a szabadkereskedelem újbóli életbeléptetéséhez. Mást semmit sem kívánnak. Második szónokuk kijelentette, hogy a vonathoz kikísérték őket a kisgazdák a szegedi állomáson és azt mondták, hogy ne merjenek viszszatérni mással, mint a szabadkereskedeleinmel. Nem kértek semmi egyebet, minthogy adjon a miniszter nekik két ív papirt. Àz egyikre rá legyen írva, hogy szabadkereskedelem, a másikra pedig, hogy szervezett kereskedelem és bízza rájuk, hogy hány kisgazda fogja oz egyik és hány kisgazda a másik ívet aláírni. Miután ez így elhangzott, ma megjelent a lapokban, hogy a tegnapi értekezlet csak informatív jellegű volt, annak közjogi jelentősége . ülése 19S7 június 10-én, csütörtökön. egyszerre megszűnt; kiderültek ugyanis ott olyan tények, amelyekről azt hiszem az igen t. kormánynak, amikor ehhez a monopolisztikus megoldáshoz mindenáron ragaszkodott, nem volt tudomása. Amikor azt mondták, hogy a termelők érdekében kell ezt a szervezetet, vagy a kötött gazdálkodást bevezetni, akkor csak éppen a termelőről feledkeztek meg. Mindent szabályoz a tervezet, csak azt nem szabályozza, hogy a termelőtől milyen áron tartozik valaki a paprikát átvenni. Így azután a termelők — pedig az ő megsegítésük jelszavával alakult az egész — kíyülmaradtak a kombináción, a termelőtől a kikészítőig akkor, úgy és olyan áron veszik át, vagy nem veszik át a paprikát, ahogy akarják. A termelő tehát teljesen ki van szolgáltatva és ennek a rendszernek semmifele előnyét nem látja. Mint egy termelő tegnap elmondta: »Azelőtt_ száz kereskedő tolongott nálam és az egyik igyekezett a másik kezéből az üzletet kiragadni, ma_ attól függ, hogy a monopolisztikus szerv micsoda jelt ad és miután túl van terhelve paprikával, ennélfogva nem tudunk paprikát eladni!« (Kéthly Anna: Nyugalmazott méltóságok tervgazdálkodása!) A másik dolog, amire bátor vagyok rámutatni és amire mindenütt utaltam, a következő. A magyar paprikának Amerikában, mint a legfőbb piacon súlyos, nehéz versenyben kell megküzdeni a természeténél fogva az ottani igényeknek inkább megfelelő spanyol paprikával, amely olcsóbb is, bővebben is terem és kevésbbé csípős, mint a magyar paprika. Ezzel szemben tehát mi a teendő? A magyar paprika minőségét kell megjavítani. A másik teendő az, hogy a hazai fogyasztás fejlesztése érdekében mindent el kell követni, mert ilyen rossz konkurrenciális viszonyok közt a magyar paprikatermelés jövőjét az alapítaná meg, ha itt a fogyasztás minél jobban kifejlődnék. Ennek következtében száz százalékkal mesterségesen megdrágították a magyar fogyasztó számára a paprika árát és az így előálló összegeket odaadják az exportkereskedőknek, hogy úgyszólván ingyen igyekezzenek Amerikában a paprikát elhelyezni. Ez a paprika azonban Amerikában mindig nehezebben helyezhető el, mert ilyen beskatulyázott rendszer mellett a magyar paprika minősége nem javul, hanem folyton romlik, miután senkinek sem érdeke jobb paprikát előállítani, mint amilyen éppen annak a standardnak megfelel, amelyet beváltanak. Amikor érdekünk volna, hogy a belső fogyasztás emelkedjék, akkor a belső fogyasztást aláástuk, a csempészetnek tág kaput nyitottunk. A mai paprikafogyasztásnak hova-tovább fele részét a Jugoszláviából és Ausztriából átcsempészett vagy visszacsempészett paprika teszi ki, a belső fogyasztás csökken, külföldön pedig az elhelyezési lehetőség mindinkább romlik azért, mert a paprika minősége rosszabb. (Fábián Béla: Az egykéz minden áru minőségét rontja, mert nincs verseny!) Erre azután elhangzanak a panaszok, amelyek nagyon—jellegzetesek. Tudniillik kontingentálták a, paprikamalmok termelését. Ezáltal teljesen bizonytalanná lett. hogy a malmok átvesznek-e vagy sem s én kifejezésre juttatom azt a gyanút, amelyet az érdekeltek közül igen sokan juttattak kifejezésre, hogy ez talán azért történt, mert a Hangya időközben két paprikamalmot rendezett be. A Hangya vezetője erre azt mondotta, hogy ők csak azért vezették be a malomüzemet, hogy meggyőződjenek róla, mennyi a