Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. i termelés költsége. (Fábián Béla: Elég altruista intézmény ez a Hangya!) A másik dolog, ami felmerült: az exportnál feltűnik, hogy ámbár a Hangya ma nem exportálhat, de a Hangyáról azt állítják, hogy egy magánvállalattal igen szoros baráti összeköttetést tart, azzal, amely ebben az exportban részes. Én tehát nem állítom, de a lehetőségét nyitva kell tartani annak is, hogy a Hangyának talán üzleti érdeke van abban, hogy egyik vagy másik exportőrt különösebben kitüntesse, hogy barátságból vagy üzleti érdekből, azt nem tudom. (Fábián Béla: Ki a Hangya partnere? — Elnök csenget.) Hogy miért hozom fel ezeket? Kizárólag fsak lázért, hogy megmutassam, nem áll az, hogy a kötöttségeknek és korlátozásoknak ez a rendszere a termelőknek állana érdekében. Ez érdekükben áll azoknak, akik a megkötöttségek és korlátozások folytán a monopolisztikus pozíciót maguknak megszerzik, de a termelőnek nem áll érdekében. Ezt itt a Házban a lóexport monopolizálásána nézve nem kisebb szakértő és nem jobb agrárius, mint Farkasfalvi Farkas Géza képviselőtársunk fejtette ki. Tegnap pedig a papdkaértekezleten a szegedi paprikatermelő kisgazdák elnöke ugyanazt csodálatos bátorsággal merte a leghatározottabban százszázalékos meggyőződéssel kifejezésre juttatni. És most még egy harmadik dologról -akarok röviden beszélni s ez: a makói hagyma kérdése. Az előző kormány kiszámíthatatlan okokból a múlt évben valóban a sz-abad kereskedelem elvi álláspontjára helyezkedett, nem anynyira elvi, mint inkább személyes okokból. Itt is igen nagy volt a termés a múlt évben, rendkívül nagy mennyiség várt elhelyezésre, és miután az ilyen óriási mennyiség elhelyezése természetesen zökkenőkkel jár, "ennélfogva mindjárt megindult egy újabb mozgalom a monopolizálás, a megkötöttségek, a korlátozások helyreállítása tárgyában. Erről a mozgalomról írja a kérdésnek egy kiváló szakértője, Erdey Ferenc, aki ebben a falukutató gazdasági munkagyüjteinényben most azt az értékes tanulmányt adta ki Makóról és a tanyai városokról, hogy (olvassa): »Tegnap volt egy termelői gyűlés, amelyen viharosan kinyilatkoztatták, hogy ők szabad kereskedelmet akarnak, akkor is, ha belehalnak. Másfelől pedig pénteken volt egy miniszteriális tárgyalás, amelyen a hivatalosok kinyilatkoztatták, hogy a kereskedelem pedig csakis szervezett lehet.« Nem a termelők kívánják ezeket, legkeyésbbé pedig a magyar kistermelők, akiknek józanságában ezen a ponton is meg lehet bízni; ezt felülről oktrojálja rájuk az a bürokrácia, amelynek hatalmi köre a szerint tágul és szélesedik, amint több megkötöttséget és több korlátozottságot létesít s ehhez kapcsolódnak azután azok, akiknek reményük, vagy biztos kilátásuk vagy egészen biztos alapjuk van arra, hogy külön üzleti előnyöket fognak a maguk számára az újabban tervezett vagy fenntartott megkötöttségből meríteni. Az Országos Mezőgazdasági Kamara legutóbb megválasztott igazgatója a közelmúlt napokban a Magyarságban a szövetkezetekről egy tanulmányszerű cikket tett közzé, amelyben a kereskedelem és a szövetkezetek közötti gazdasági kérdést a következőképpen véli elintézhetőnek. Azt írja (olvassa): >>A kereskedelem arra törekszik, hogy a termelői ár és a foKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. ilése 1937 június 10-én, csütörtökön. 42? gyasztó által fizetett ár közötti különbséget minél nagyobbra növelje és ezáltal a maga hasznát szaporítsa. A szövetkezet ezzel szemben az itt előálló differenciát visszaadja a terme lőnek.« En a leghatározottabban tagadom, hogy a kereskedelem célja az volna, hogy a termelői és a fogyasztói ár közötti különbözetet minél nagyobbá tegye. A kereskedőnek egyrészt az a ceija, hogy minél több termelőnek minél nagyobb termelése legyen, amely a kereskedői lorgalomba jutva az o működésit, az ö kooperációját a termelővel az értékesítés körül szükségessé tegye, másrészt az, hogy minél több és minél jövedelmezőbb piacot találjon, ahol ezeket a cikkeket elhelyezheti. A verseny azonban, amelyet a kereskedők ezen a területen egymással szemben kifejtenek, kizárja azt, hogy sikerüljön nekik a termelői és fogyasztási ár közötti latitüdöt kiszélesíteni, ellenkezőleg ez a verseny teszi ezt a latitüdöt mindig kisebbé és szűkebbé. De nemcsak a termelő működése van itt helytelenül minősítve, de teljesen helytelenül van minősítve azoknak a szövetkezeteknek a működése is, amelyeket nálunk szövetkezeteknek neveznek ugyan, amelyekről azonban múltkori felszólalásomban bátor voltam kimutatni, hogy gazdasági szempontból egyáltalán nem, legieljepb jogilag eshetnek a szövetkezet fogalma alá, mert jogilag, a cégbejegyzés szempontjából, a kereskedelmi törvény szempontjából szövetkezetek, gazdaságilag azonban állami közüzemek, amelyeknek a szövetkezeti eszméhez semmi, vagy vajmi kevés közük vanOlyan alakulatok, amelyek alaptőkéjének túlnyomó többségét az állam fizette, amelyeknek vezetőségét nem a termelők vagy az elárusítók, hanem a kormány nevezi ki, amelyeknek üzleti jövedelmét a kormány juttatta különféle üzletekben való részeltetéssel, mondom, az ilyen alakulatok nem szövetkezetek, hanem állami közüzemek és mint ilyenek veendők tekintetbe. Azt mondják erre, hogy a szövetkezetek visszajuttatják a nyereséget a termelőknek. Kérdezem, hogy vájjon ia Hangya szövetkezetnek a Kákócziúton lévő nagy áruházából ki Kap visszatérítést. Micsoda visszatérítéseket kapnak a termelők? Az úgynevezett paprika szövetkezetek micsoda visszatérítést juttatnak a termelőnek, akitől egyáltalában nem vesznek át semmit, vagy micsoda visszatérítést ad a szövetkezet azoknak az állattenyésztő gazdáknak, akik lovaikat a piacon adják el, melyeket, amint Farkas Géza kimutatta, sokkal olcsóbban vesz meg az egy kéz-szervezet, mint ahogy a kereskedelem útján értékesíteni tudnák. Hol van itt visszatérítés? Amit adnak, az visszatérítés ? Hiszen ez elenyésző csekély töredéke annak a forgalomnak, melyet elérnek. Itt van a Hangya fiókvállalata, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete. Ez a szövetkezet most a Fő-utca és a Jégverem-utca sarkán — érdé mes megnézni — létesít egy fiókot, annyi pompával és fénnyel felruházva és egy olyan kihívóan tündöklő magyar címerrel ellátva, hogy aki azt a címert meglátja, az valóban elhiszi nekem, hogy ezeknek semmi közük a termelőkhöz, semmi közük a fogyasztókhoz, hiszen ezekbe bárki bemehet és vásárolhat, akár szövetkezeti tag, akár nem. Viszont ők a magyar gyáripartól igen szépen vásárolnak, nem sokat törődve a protekcionizmussal, amely ezzel szemben megnyilvánul. De kérdezem, hol maradnak 60