Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

Az országgyűlés képviselőházának 229 tartani a vezető pozíciót. Legyen szabad annak a nézetemnek kifejezést adni, bogy az igazi érték, legyen az akár osztály, akár egyéniség, minden politikai rendszerben mindenkor tényleges érték mariad és akinek szüksége van mankóra, szüksége van támasztékra, az csak önmaga tartja magát értéknek, szubjektív e, de objektíve tökéletesen értéktelen. Nekünü nem kell sem egyéni, sem osztály paranesuralom vagy tannak mesterséges fenntartása, vagy megvalósítása. A magyar népet visszatükröző parlamentre van szükség és annak felelős kormányra» lamely függ egyrészt a parlamenttől, másrészt az államfő bizalmától és nem süllyeszti le a képviselőházat kupaktanács nívójára. Az ezeréves magyar alkotmány őrei mindenkor — ahogy azt már az előzőkben kifejteni bátor voltam — az autonómiák voltak és legelsősorban az autonómiák ereje, az autonómiák teljessége, az autonómiák tökéletessége volna helyreállítandó. A magyar jog és a magyar alkotmány összessége pedig a Szent Koronán épül fel, a Szent Koronán táplálkozik, a Szent Koronából sarjad; ez az alkotmány alapja, ez minden magyar jog összessége. Hogy Friedrich István t. képviselőtársam előbbi közbeszólására válaszoljak, — és ez az én szerény meggyőződésem, tehát nem hivatalos, sőt még fel- vagy negyed-hivatalos vélemény sem, hanem csak egy még itt lévő, e pillanatban szólni tudó országgyűlési képviselőnek véleménye — (Friedrich István: Még szólni tudó!) mi királyság, nézetem szerint igenis királyság vagyunk és ránk kény szeritett, de lelkünkben a trianoni törvénnyel egyetemben undorral lenézett törvény az, amely a detronizációt bevitte a magyar törvénytárba, külföldi nyomásra és külföldi erőszakra. Törvény mindkettő, úgy a trianoni békediktátum, mint a detronizációs törvény, de kivételt képez a többi törvényekkel szemben, mert míg minden más törvényre tisztelettel, szeretettel és megnyugvással tekintünk fel, addig erre a két törvényre nem tekinthetünk sem tisztelettel, sem szeretettel, ellenkezőleg, nem tiszteljük, hanem szégyenkeznünk és pirulnunk kell miattuk. A tekintély alapja ezeréves magyar alkotmányunkban mindenkor és mindig a Szent Korona volt, a Szent Korona marad. A Szent Koronával kapcsolatban legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy amikor egyik t. képviselőtársam ezekről a padokról felszólalt, akkor közbeszólásokkal zavarták őt úgy a túlsó oldalról, mint erről az oldalról is, s igen rossz szolgálatot tettek azáltal, hogy szembeállították a trón örökösét, a még meg nem koronázott magyar királyt a jelenlegi államfővel, Magyarország kormányzójával, annak személyével, aki a magyar közéletnek jelenleg egyetlen fix pontját képezi. A kettő nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalom, mert abban az időben, amikor Magyarország visszatért az alkotmányosság útjára, 1920-ban, és megválasztotta Magyarország kormányzóját e teremben mint ideiglenes államfőt, akkor ez az ideiglenes szó azt jelentette, hogy az ideiglenes államfő addig államfő, amíg az akadályok el nem hárulnak az elől, (Antal István: Az »ideiglenes« szó nincs benne a törvényben!) hogy sor kerüljön a koronázás szent aktusára. (Antal István: Ez nincs benne a törvényben!) Az »ideiglenes« szó ezt jelentette. (Antal István: De nem ideiglenes ülése 1937 június 10-én, csütörtökön. 423 államfő!) Akkor, amikor szó volt róla, így indokolták. Aki ellentéteket szít ebben a kérdésben, aki hívatlan prókátornak tolja fel magát, az vagy forradalmi lelkületét kívánja elárulni, októbrista felfogását, amely oktobrizmus alatt nemcsak 1918, hanem főleg 1921 októbere is értendő, vagy pedig szereplési viszketegét akarja csak leleplezni, vagy nízelgési hajlamait kívánja szolgálni, ami azonban önérzetes államfő előtt semminemű sikerre sem számíthat. S ugyanúgy önérzetes, de tekintélytisztelő magyar közszeilemre is van szükség, evolúcióra a revolúcióval szemben. Az evolúció fejlődése pedig sohasem volt és sohasem lehet más, mint a tiszta nemzeti demokrácia követeliménye. Ä nemzeti demokrácia a jogegyenlőség és a jogfolytonosság együttes alapján áll és ezen a két párhuzamos sínen akarja látni a nemzet vonatát minél gyorsabban futva a cél felié haladni. Ez jelenti a régi értelemben vett baloldalflságot, azt a régi érteleiniben vett baliOldaliságot, amely a régi értelemiben vett jobboldallal, a maradisággal szemben a megfontolva haladás evolúciós útját kívánja követni. Sajnos, az összeomlás és a forradalmak után nagyon megváltoztak, összekuszálódtak és összezavarodtak a fogalmak. Összezavarodott a baloldal és a jobboldal fogalma is. Baloldal alatt ma már a bolsevizmust értik, amellyel szemben mi jobboldaliak vagyunk, jobboldal alatt pedig parancsuralmat értenek, amellyel szemben mi baloldaliak vagyunk. De mi ia régi értelemben vett baloldalt hirdetjük igaznak és ennek a régi értelemben vett baloldalnak alapján valljuk a magunk hitvallásaként a nemzeti demokráciát és az evolúciót, olyan értelemben, ahogyan ia baloldalt és a jobboldalt az emberi testben is meghatározhatjuk. Az emberi testben baloldalt van a szív és a jobboldalon van a vakbél. Ha a vakbelet kioperálják, abból semmi baj sem lesz, [Derültség.) de ha a szívet kioperálják, az feltétlenül halált okoz. (Farkas István: A baloldalt nem szabiad tehát bántani!) Minthogy én a szívet, a szív dirigálása és vezetése alatt álló életet kívánom szolgálni, szemben a vakbélpolitikával, amely az életet elvakítja és lehetővé akarja tenni továbbra is a beleken való taposást, ez a javaslat pedig ezt a célt szolgálja, ezért bizalmatlanságomat nyilvánítva a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps balfelöl. — Farkas István: Kioperáljuk a vakbelet! Semmi baj sem lesz!) Elnök: Szólásra Éber Antal képviselő úr következik! Éber Antal: T. Képviselőház! Amikor elutasító szavazatomat a törvényjavaslattal szemben megindokolom, minden politikai momentumtól tartózkodva kizárólag közgazdasági mozzanatokra kívánok szorítkozni. Azt akarom megindokolni, hogy a t. kormány közgazdasági politikája iránt bizalmatlan vagyok és mert bizalmatlan vagyok iránta, ezért nincs módomban ezt a felhatalmazási javaslatot megszavazni. Számomra a gazdasági szabadság olyan •axióma, amelytől semmi körülmények között és semmiféle vonatkozásban sem térhetek el. Axióma abban az értelemben, hogy meggyőződésem szerint minden gazdasági és szociális fellendülésnek, minden jólétnek csak a gazdasági szabadság lehet az alapja, de axióma azért is, mert különösen meg vagyok győződve arról, hogy a mi kicsiny országunkban, a mi agrárjellegű országunkban egyedül a gazdasági sza-