Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

422 Âz országgyűlés képviselőházának 2í meg a középiskolás ifjúságot, azzal emlékét idézve fel az 1918/19-es idők diáktanácsiainak, amelyekkel szemben Antal István képviselőtársammal együtt annakidején ketten vívtuk a legerősebb harcokat? Kémhír-e az, amikor a nemzeti egység pártjának egyik• képviselőtagja, Végváry József képviselő úr, azt mondja, hogy 450.000 zsidó vándoroljon ki ebből az országból egy országgyűlési képviselő vezetése alatt; — nem tudom, hogy KenyeresKaufmann Miklós volt képviselő úrra és párttagjára gondolt-e — (Hertelendy Miklós: Ez csak indítvány!) és ugyanakkor, amikor ezt mondja, ugyanannak a pártnak, a nemzeti egység pártjának felsőházi tagja, Glückstahl Samu, a pesti izraelita hitközség elnökhelyettese, első országgyűlési pótképviselője Leiermann Mór, a pesti izraelita hitközség elöljárója, békés egységben együtt van a kivándorlásra csábító képviselő úrral, hogy ne is beszéljek Zsitvay Tibor képviselő úr ügyvédtársáról, Deményi Aladárról? Rémhír-e az, hogy amikor Bethlen István gróf megjelent a képviselőházban és a költségvetési vitában nagy beszédét elmondotta, akkor egyre inkább redivivusnak látszott és legjobban _ tapsolt a, fejtegetéseihez Rajniss Ferenc képviselő úr és a képviselőházban előkelő idegenként és ritka vendégként megjelenő Milotay István képviselő úr, — délelőtt, délután pedig és más> nap ugyanazt a beszédet a liberális sajtó dicsérte meg legjobban? Rémhírbe az, amit hallunk mindenütt a folyosókon, hogy a becsületes választójog reformja nem fog megszületni, vagy rémhír-e az, hogy lesz becsületes választójogi reform, de olyan, amelyben senkinek nem lesz öröme? (Gr. Festetics Dómon, kos: Rémhír-e az, hogy Vázsonyi a nagy zsidókat védi?!) Mi a rémhír? Erre szeretnék jogi körülírást és megnyugvást kapni, mert nagyon tág fogalom, mindenkire ráhúzható lesz, hogy rémhírterjesztő és végeredményben nem lehet megfogni soha a rémhír alapját és terjesztőjét, mint ahogy ezt tegnap igen illusztris példákkal tárta elénk Malasits igen t. képviselőtársam. Ha a rémhírterjesztés szakaszából törvény lesz, akkor ugyanaz következik be, ami a kommunizmus bukása után. A kommunizmus bukása után ugyanis mindenki, akinek valaki kellemetlen volt, mindenki, aki a haragját el akarta intézni, egyszerűen feljelentette, hogy bolseviki, hogy kommunista. Most pedig az fog történni, hogyha valaki valakinek kellemetlen, az azonnal rémhírterjesztővé válik. Ha valaki másnak a fülébe súg, mert az rosszul hall, akkor a harmadik, aki ezt látja, rögtön rémhírterjesztésért jelentheti fel. Ha valaki szerelmet vall, azt rémhírterjesztésért lehet feljelenteni. Ha három ember összeáll az utcán, abból csoportosulás, ha ketten beszélnek, abból rémhírterjesztés válik. Ha valaki valakinek kellemetlen lesz, feltétlenül a rémhírterjesztők, a rémhíralkotók listájára kerül és így tovább. (Mozgás jobbfelől.) Lesznek járások, ahol ha a főbíró esetleg a parancsuralom híve, mindenkit eltávolíthat a maga útjából és most már nem kell hozzá erőszak alkalmazása sem, csak egyszerűen rémhírterjesztéssel kell az illetőket megvádolni. Kialakul itt egy beszélő ország — de nem is beszélő, mert hiszen beszélni sem fog merni senki, csak egy fecsegő ország — és egy néma ország. (Friedrich István: Az is rémhír, hogy királyság vagyunk? — . ülése 1937 június 10-én, csütörtökön. Zaj. — Friedrich István: Álhír, vagy rémhír, hogy királyság vagyunk? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Miniszter úr, Friedrich Istyán^ kérdez valami nagyon fontos-at! — Friedrich István: ... hogy királyság vagyunk-e vagy nem? — Lázár Andor igazságügyminiszter: Tessék elolvasni az 1921 :XL VII. tc.-t. — Friedrich István: Ami írva van, az nem számít nálunk, az számít, ami jön!) Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy tényleg egy néma ország alakul ki, mert a néma nem téveszthető össze az elnémítottál. Itt megint a német közmondásnak lesz igaza, amely úgy szól, hogy: »Du meinst, ich schweige: — ich rede nur nicht!« A német ebben a közmondásban azt mondja, hogy nem hallgat, csak nem beszél. (Zaj a jobboldalon.) Néma ajkak, összeszorított fogak szoktak eredményezni összeszorított öklöket is és azok az összeszorított öklök egyszer együttesen lecsaphatnak, és senki sem tudja, hogy mikor, kire és mire csapnak le. Ez legyen memento mindenkor, úgy a némaság megteremtői számára, mint az izgatásra kurjangatók és az izgatók számára is. T. Ház! Az állami és a társadalmi rendet védi —- ahogyan azt előttem szólott t. képviselőtársaim többen kifejtették — az 1921:111. te. és több ehhez hasonló más törvénycikk is. Az én nézetem és meggyőződésem szerint védi mindenekelőtt az 1878:V. te, a büntető törvénykönyv, csak alkalmazni kellene ezeket a törvényhelyeket, helyesen, megfelelő időben és azonnal, akkor nem volna szükség semilyen új szakaszra, nem volna szükség semilyen rémhírterjesztés elleni új intézkedésre. Helyes törvényhelyek alkalmazásával lehet a jogrendet biztosítani és nincs szükség olyan szörnyszülött törvényalkotásra, aminők a magyar törvénytárban a botbüntetés mellé helyezhetők a törvényalkotás területén. Nines szükség a 33-as bizottság felhatalmazásának meghosszabbítására és nincs szükség a kivételes hatalom alapján való kormányzásra. A 33-as bizottság, ahogyan azt képviselőtársaim a vita során tegnap és tegnapelőtt elmondották, tisztán és kizárólag csak a statiszta szerepét tölti be a kormányzat mellett. Nyugodtan automatának nevezhetnők a 33-as bizottságot, olyan automatának, amilyen sehol máshol nem található, mert ez olyan automata, amelyben nemesiak elölről bedobják a javaslatot és kijön a kész rendelet, hanem hátulról bedobják a kész rendeletet és elől már csak a jóváhagyás jön ki. Komolytalan az ilyen módon való törvényalkotás, komolytalan az ilyen módon statisztaszerepre degradált, külön kiemelt törvényhozási réteg, komolytalanná teszi ez az egész kormányzás menetét. Ezzel szemben nézetem az, hogy szabad levegőre és tényleges népképviseletre van szükség. Ne korrektívumokon méltóztassanak fejecskéiket törni, ne azon méltóztassék gondolkozni, hogyan lehet megváltoztatni a népakaratnak szabad megnyilvánulását, ne azon, hogy hogyan lehet meghamisítani a tényleg kialakult közvéleményt, hanem azon, hogy az hogyan érvényesülhessen mindentől függetlenül, minden befolyástól, minden hatalomtól, úgy a központi igazgatástól, mint a pénz hatalmától függetlenül. T. Képviselőház! Sokszor halljuk azt, hogy azért van szükség korrektívumokra, mert azon réteg számára, amely itt uralkodik, a konzervatív középosztály szálmára meg kell