Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. a várfalakról azokat, akik a bástyákat ostromolják és azokon belül akarnak kerülni, mindannyiszor az exkluzivitás megteremtése végeredményben egy légüres térhez vezet: megteremthet egy akadémiát, de nem teremtheti meg a népképviseletet és az előbb említett szakadéknak, a földfeletti és a földalatti Magyarországnak a megteremtéséhez visz. Ebből erednek azután az úgynevezett rémhírek. A rémhírszakasszal kapcsolatban előre tisztelettel megkövetem a t. Házat, de amikor először hallottam és először olvastam erről, az a plakát jutott eszeimbe, latmely így kezdődött: »Reszkess; te sötétben bujkáló ellenforradalmár!« A közjogoknak és a nép jogoknak ilyenftatjrta kezelése megteremtheti a temető csöradjét és megteremtheti a fegyíhiáz fegyelmét. Elismerem, hogy fegyelemre szükség van, de nem a fegyháznak, hiatnem a polgári öntudatnak fegyelmére. Elismerem, sőt követelem és állandóan hangsúlyozóim, hogy feltétlenül szükség yam a rend és. a jogrend fenntartására, de a jogon épülő rendre, és nem az önkényen épülő rendre. Hol van rémhír, hol keletkezhetik, hol születhetik rémhír? Ott. ahol szólás- és siajtószabadság van, nemi születhetik rémhír, ott annak mines alapja. Ott, aíbJol nincs szólásszabadság, ahol nines sajtószabadság, ott szablaid'on burjánzik a pletyka és a pletykából ered, terjed, erjed és mérgez a rémhír. (Fábián Béla: így van!) Ezért a sajtószabadság politikiali szükségesisége és fennállása megakadályozza rémhírterjesztést. Én a politikai sajtószabadságot mindíalnnyiszor, ahányszor erre módom és alkalmam vara, követelni fogom, ugyanakkor azonban megállapít oim, hogy a magánéletet és a családi életet támadó, -a? magánéletbe és a családi életbe belenyúló és azzal foglalkozó sajtót nem tekintem a sajtószabadság ideáljának. Ellenkezőleg. Ennek tökéletes megszüntetése 'mellett viaigyok és emellett emelem fel szavam, mert a sajtószabadság csak ^ a véleménynyilvánításnak, a politikai sajtó szabadságának a követelménye, de nem annak a szabadosságnak, lalmely mások megrágalmazásából, mások magánéletének, mások családi életének felkotrásából akarja megteremteni a maga "Dublicitását. Mit látunk azonban Azt látjuk, hogy míg a politikai sajtószabadság nincs meg, ez a má; sik sajtószabadság, az egyéni életbe belegázoló sajtó szabadsága megvan bizonyos területen, a szennysafitóban. ugyiaraakkoïL amikor erre nimesi szükség (Hettelendy Miklós: Az; EL kérdés, melyiket nevezi szennysajtónak!) és politikai sajtószabadságra volna szükség. (Fábián Béla: Mindig így van: ha a politika nem szabad, akkor a pornográfia szabad!) Ebből erednek a pletykák és a pletykákból eredhetnek a rémhírek. Legyen szabad hozzátennem a sajtóval kapcsolatban azt, hogy miután ez a rémhírszakasz elsősorban nem a nagyközönségre, hanem a sajtóra vonatkozik, — mert hiszen főként a sajtón keresztül nyilvánul meg^ mindenkor minden hír terjesztésének a lehetősége — elsősorban is csodálatosnak és furcsának tartom, hogy míg minden egyes esetbem bármilyen törvényjavaslat jön a képviselőház elé, szükségesnek tartja a kormányzat, hogy az egyes érdekképviseleteket, a szakembereket, a szakértőket megkérdezze, hogy mit szólnak hozzá, mielőtt azt a Házhoz beterjeszti, vagy mielőtt aizt a Ház tárgyalja, itt, ahol a sajtóról van szó elsősorban, a sajtónak egyetlen egy érdekülése 1937 június 10-én, csütörtökön. 421 képviselete, a sajtónak egyetlen egy része, vagy rétege nem kérdeztetett meg arról, hogy mi a véleménye e szakasszal kapcsolatban, holott a hírterjesztés területén mindenesetre azt a magyar sajtót kell legelsősorban szakértőnek tekinteni, amely magyar sajtónak komoly része évtizedek óta mindenkor becsülettel szolgálta ki a magyar közvéleményt, becsülettel szolgálta ki a magyar nemzetet és csak megbecsülést, csak tiszteletet szerzett külföldön is mindenkor a magyar nemzet és a magyar nép érdekei számára. Amikor azonban ezt megállapítom, ugyanakkor egy másik körülményre is legyen szabad felhívnom a t. Ház figyelmét. Abban az esetben, ha itt a hírek terjesztésében bizonytalanság fog kialakulni, ha mindenkinek megáll a toll a kezében éppúgy, mint ahogyan elakad a szava, mert nem tudja, hogy amit mond, vagy ír, nem jelent-e majd rémhírterjesztést, nem lehet-e ez alapon ellene eljárást indítani, abban a pillanatban a magyar sajtónak hírszolgálata már nem tekinthető komolynak, nem tekinthető megbízhatónak, nem a mi szempontunkból, hanem^ a nagyvilág, a külföld szempontjából. Méltóztassék tudomásul venni, hogy egy nyolcmilliós nemzettel szemben egy 500, vagy nem tudom hány milliós újságolvasó világ áll, amely szintén abból értesül arról, ami Magyarországon történik, amit a magyar sajtóban lát és vájjon nii jobb: ha a magyar sajtó szabadon megírhat mindent, ami itt van és ami nem veszélyes, vagy ha az itteni exterritoriális területen és területről születhetnek meg olyan rémhírek, amelyek a külföldi sajtóba kerülve, módot ad arra, hogy ennek adjanak majd hitelt azért, mert tudják, hogy itt a szabad szó, a szabad véleménynyilvánítás lehetetlenné vált. Ez végeredményben a magyar nemzet hitelének megrontására és a magyar érdekék letörésére, lebecsülésére fog vezetni. Erre a körülményre legyen szabad felhívnom a t. Ház figyelmét azért, mert nemcsak a magyar sajtóról, annak becsületéről és hitelképességéről, hanem azon keresztül az egész magyar nemzet, az egész magyar nép hitelképességéről és szavahihetőségéről van szó. T. Képviselőház! Fel kell vetnem általában azt a kérdést, hogy mi a rémhír*? Ki határozza azt meg, hogy mi a rémhír? Mit kell rémhírnek tartanunk és mit kell valóságnak neveznünk? Tegnap felvetette egyik t. képviselőtársam, rémhír-e az, ha a kormány megbukik, (Kéthly Anna: A francia sajtót mindennap le lehetne ezért csukni!) mire az igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy kinek rémhír, kinek nem. Fel kell vetnem azt a (kérdést, hogy vájjon rémhír-e az, ha egy pesti polgár, vagy akárhol egy magyar polgár olvassa a lapokat, azokban Károlyii Viktor gróf és Fellner Pál t. képviselőtársaim beszédét, akik a legellentétesebb véleményekét mondják ugyanazon kérdésben, utána arról értesül, hogy a legnagyobb b'ékés egységben ugyanannak /a nemzeti egység pártjának a tagjai? Eémhír-e az, ha állandóan azt halljuk, hogy Mecsér András fa magyar közgazdasági élet legfőbb korifeusa; (Mozgás íobbfelől.) rémhír-e az, ha azt fogjuk hallani, hogy egyesületek, amelyeknek nem az a feladatuk, joguk és kötelességük, hogy politizáljanak, politikával foglalkozzanak és pedig a nyilvánosan szereplő egyesületek titkosan és a titkos egyesületek nyíltan? Rémhír-e az, ahogyan Andaházi-Kasnya t. képviselőtársam ideI hozta a múltkor, hogy a középiskolákban már izgató röpcédulákkal és röpiratokkal terhelik 59*