Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

420 Az országgyűlés képviselőházának 2Z randiis, amely valamikor a huimor és nevetség tárgya volt, amely azonban ma már úgyszólván egyetlen közjogunknak nevezhető. Idebenn is igen csekély ez a jus murmurandi, mert idebenn is a klotürlámpa kigyulladásától, annak fényétől függ, odakinn pedig tökéletesen meg fogja szüntetni ennek a törvényjavaslatnak 2. §-a, az úgynevezett rémhírszakasz. T. Ház! Fel kell vetni a kérdést, mi a különbség a parlamentarizmus és a parancsuralom trendszere között. A parlamentarizmus azt jelenti, hogy a parlamentarizmus államaiban a miniszter a felelős kormánynak tagja és a miniszter szó latinból lefordítva tényleg magyarul is szolgát, a nemzetnék, a köznek, az államügyeknek szolgáját jelenti. Ezzel szemben a parancsuralmi rendszeriben fordított a helyzet: ott^ a nemzet,, az egész nép a kormány szolgája és a parlamentnek nevezett asztaltársaság nem imás, mint a^ vezérlő akaratnak — akár népbiztosnak, akár másnak hívják — lakájaiból álló testület. ,Mi parlamentáris ország, parlamentáris állam vagyunk, parlamentáris állam akarunk lenni :

s a magyar közéletnek minden hivatott vezető tényezője több ízben hangsúlyozta, kifejtette és leszögezte, hogy a parlamentarizmus alapján áll és a parlaimentarizmust kívánja szolgálni. Ezt szolgálnák a benyújtandó alkotmányjogi javaslatok is, amelyek közül elsősorban szolgálná ezt a becsületes választójogi reform, amelyről az utóbbi időben, sajnos, vajmi keveset hallunk, ellenben egyre jobban halványodik és halkul az erre irányuló cselekvés, vagy az erre irányuló ígéret. (Fábiánj Béla: Sohasem lesz itt választójogi reform!) A parlamentarizmus kiépítésével és ennek vágyával a leghatározottabban szemben áll az ilyen törvényjavaslat, mint amilyent most tárgyalunk; 'ezzel szemben áll a 33-as bizottság további fenntartása, az adó- t és gazdasági ügyek rendeleti úton való kormányzásának lehetősége és az ellenkező célt szolgálja a kivételes hatalom alapján való kormányzásnak további állandó fenntartása az egész kormányzat területén. T. Ház! Ez a két tétel ellentmond egymásnak és nagyon egészségtelen helyzetet teremt, mert amikor az egyik oldalon az alkotmányjogi javaslatok útján a parlamentarizmust kívánják kiépíteni és megerősíteni, ugyanakkor nem lehet a másik oldalon a centrális hatalmat tovább kiépíteni, tökéletesen megszüntetve a parlament jogait, kikapcsolva autonómiáik minden jogát, teljesen az egykéz-rend szert valósítva meg, nemcsak a gazdasági élet különböző területein, hanem a kormányzat területén is. Nagyon egészségtelen ez és ugyanolyan, mintha egy szekér elé elől is, hátul is egy-egy lovat fognának be. Egyik ló sem fogja tudni a kocsit

t húzni es csak két eset lehetséges: vagy szétszakad a szekér, vagy a megerőltetésbe belegebednek a lovak. Ma a központi hatalom jelenti az egyetlen erőt a magyar közjog területén. A parlament igazi népképviseletté csak a választójog reformjával válhatnék, mert a mai parlamentben inkább csak kinevezett képviselők ülnek, választottak alig. (Ellenmondások a jobboldalon.) Mindjárt megindokolom. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a magyar parlamentet ne méltóztassék íey aposztrofálni. (ŰPV van! jobbfelöl. — Haám Artúr: Széthúzták a lovak!) Vázsonyi János: T. Képviselőház! Meg. ülése 1937 június 10-én, csütörtökön. indokolom azt, amit mondottam. Ennek indoka az, hogy a nyílt szavazásnál lehetetlen, hogy a nép saját akarata szerint, teljesen függetlenül és minden befolyásolástól mentesen nyilatkozzék meg és így végeredményben csak a hatalomnak kedvező és a hatalommal jobb viszonyt fenntartó jelöltekből lehetnek képviselők, vagy pedig egyes kerületekben egyes érdekképviseletek — akár az ingó, akár az ingatlan nagytőkének befolyással bíró hatalmasságai — befolyásolják a képviselőválasztás eredményét. De ugyanígy van a titkos szavazásos kerületekben, ahol lajstromos szavazás van, mert a lajstromos szavazás a kötött lajstrom mellett nem szabad választást jelent, hiszen a választók nem egy jelöltre, hanem pártokra szavaznak; ennélfogva nem beszélhetünk a nép által szabadon választott képviselőkről, hanem a pártvezérek által kinevezett, illetőleg a pártvezérek által szerkesztett listán szereplő képviselőkről. Ez volt annak az indoka, amit az előbb mondottam, hogy tudniillik a parlamentben alig ülnek választott képviselők és többségben vannak a kinevezett képvelők. T. Ház! Az autonómiák területén nagyon kevés mondanivalóm van. Az autonómiákra, az autonómia kérdésére ráillik Könyves Kálmán királynak az a mondása, hogy: de strigis, qua non sunt, nulla quaestio fiat. Ezzel az autonómiák kérdésével végezhetnék is, annak ellenére, hogy a belügyminiszter úr a költségvetési vitában az autonómiákról szólva, azt a kijelentést tette, hogy a fővárosi törvényen bizonyos változtatásokat óhajt tenni. Ezeknél a változtatásoknál nem a régi törvényhatósági tanács visszaállítására vágyódom, mert ez végeredményben csak első- és másodosztályú törvényhatósági bizottsági tagokat kreál, hanem, ha az autonómiát tényleg helyre akarják állítani, szükséges a fővárosban a bolettarendszer eltörlése, becsületes kerületi beosztás és az arányos képviseleti rendszer megteremtése. Lehetetlen helyzet az, hogy tisztán és kizárólag látszólagos pártszempontok miatt olyan módon szállították le Budapest választott törvényhatósági bizottsági tagjainak a létszámát, hogy ez egyetlen más magyar törvényhatósági bizottság tagjainak a számával sincs arányban: hiszen amikor az ország legkisebb törvényhatósági városa, Baja városa 96 törvényhatósági bizottsági tagot választ, ugyanakkor a harmincötször akkora lakossággal biró Budapest székesfőváros 108 törvényhatósági bizottsági tagot választ egy olyan kerületi beosztással, amely mindennek nevezhető, csak polgárinak nem, — mert a perifériákat részesíti előnyben a belső városrészekkel szemben — e^y olyan kerületi - beosztással, amely az amúgyis cenzusos passzív választói jog mellé — amit a listarendszer jelent — egyúttal plurális választójogot is teremt az aktív választójog területén. T. Ház! Nagyon sokszor halljuk azt a vádat a választójoggal kapcsolatban, hogy a parlament elszakadt vagy elszakadni készül a néptől. Én ezt tagadom. Sokkal inkább félek attól, hogy a nép szakad el a parlamenttől, mert ez egy földfeletti és egy földalatti Magyarországot teremt. Ennek a helyzetnek veszedelmeit a multak tapasztalataiból eléggé láthattuk. Valahányszor arra gondolunk, hogyan lehet saját pozíciónkat megerősíteni, hogyan lehet minél erősebbé tenni annak a pozícióját, aki a bástyákon belül van és hogyan lehet lelökni