Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1987 június 10-én, csütörtökön. 419 Ikiorimany még tmiifndig* e szükiségrendeletek! alapján kormányoz és ezekhez idomítja minden törvény javaslatát is. Hiszen évek óta úzussá, jogszokássá vált, hogy iminden törvényjavaslat csak kerettörvényjavaslat és minden egyes kerettörvény, végeredményben a kormányzat részére felbatallmlalzást ad arria, hogy akár jogi, alkar gazdasági, aJkárl politikai vonatkozású törvényalkotásról van is szó, végeredményben minden irányban a rendeleti

1 (kormányzást teremtse Imeg és ezzel rágógumivá alakítsa át az iaiz egész, alkotmányois: életet, mert átrágva az alkotmányolsságot, gumi módjára húziza szét, vagy vonja össze a jogokat, a ezerint, amint az épen a kormánynak kedvez, vagy ,a többségi párt részére (megfelel. Azóta a magyar kormány minden tekintetben való rendeleti kormányzása a kerettörvények folytán a tökéletes és teljes centrális hatalom kiépítését jelentette gazdasági téren és ma már ott tartunk, hogy a kerettörvények és. 3i

r rendeleti kormányzás bizonytalansága folytán a jogbizonytalanság érzetében kell hogy éljünk, amelyben senki sem tudhatja* mikor cselekszik helyesen, mikor alkalmazkodik tényleg a törvény szelleméhez, mert hiszen az rendeleti úton mindenkor megváltoztatható. A rendeleti kormányzás, tökéletes bizonytalanságba viszi nemcsak politikai, hanem ismétlem, gazdasági életünket is, úgyhogy állítom, hogy ma a rendeleti kormányzás, nem mint 1931-ben, a szükségszerű biztonságot, hanem ezzel szemben a gazdasági élet bizonytalanságát jelenti és azt teremtette meg. Valamikor az adó- és ujoncmegajánlási jog volt mindenkor a magyar alkotmányos élet legfőbb kérdése, ehhez ragaszkodott a magyar törvényhozás s a magyar autonómiák lelkülete és ereje; ez volt az a kérdés, amellyel kapcsolatban a végrehajtó hatalommal, ha kellett, a koronás királlyal is szembeszállva, védte mindenkor a nemzet jogait. Az adó- és ujoncmegajánlási jog azt jelentette, hogy ebben a két kérdéshen csak törvények útján lehessen rendelkezni, törvény nélkül ne lehessen új adót hozni, törvény nélkül ne lehessen újoncokat megszavazni és felajánlani. Ez volt az a két kérdés, amelyért évszázadokon keresztül küzdött^ a magyar nemzeti függetlenségi érzelmű országgyűlés, az egész köznemesség, az egykor jogokkal felruházott nemzet ugyanúgy, mint ahogy később a cenzusos népképviseleti rendszer korszakában e kérdés körül folytak a híres obstrukciós viták úgy a véderőtörvényjavaslat, mint más törvényjavaslatok kapcsán, ez a kérdés uralta a darabont-korszak idején is a darabontokkal szemben az egész magyar közéletet és, ennek a kérdésnek főbástyái, fővédői mindenkor az autonómiák voltak. Természetes, hogy évek szisztematikus munkájával az autonómiákat látszatra ugyan fenntartották, de valójában megszüntették, sterilizálák, férfiasságukéi megfosztották, s amikor az, adókérdéseket állandóan rendeleti úton intézik el, nem vonhatunk párhuzamot ama régi korszak között, amikor az adó- és az ujoncmegajánlási jog szent nemzeti jog volt és azon korszak között, amikor a centrális hatalom kiépítésével szisztematikusan az abszolutizmus, felé haladunk. Az adó- és ujoncmegajánlási jog, ha a, maga tökéletességében f ennállana, azt jelentené, hogy az adó kérdésében csak törvény útján lehessen intézkedni, az újoncmegajánlás pedig az általános védkötelezettség alapján a teljes fegyverkezési egyenjogúsággal alakíttassék ki. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. Ezzel szemben pedig a helyzet az, hogy az adókérdéseket rendeleti úton szabályozzák, rendeleti úton alakítják át, fegyverkezési egyenjogúságunk pedig nincs, általános védkötelezettségüjik nincs és ahogyan azt már a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál kétszer is mondottam, az egyetlen állaim vagyunk Európában, amely fegyverkezési egyenjogúsággal nem rendelkezik, amely az általános védkötelezettséget még nem vezette be. Ennek alapján és ilyen helyzetben csak látszólag vagyunk függetlenek. Független országnak nevezzük magunkat, de soha olyan függő helyzetiben nem voltunk az egész világgal szemben, mint amilyen függő helyzetben vagyunk azóta, amióta függetleneknek hívjuk magunkat. Függő helyzetben vagyunk a körülöttünk lévő kisantant államokkal szemben, amelyek állig felfegyverkezve állanak határainkon ugyanakkor, amikor nekünk a fegyverkezési egyenjogúságunk sincs meg. Függő helyzetben vagyunk az úgynevezett baráti államokkal szemben is, éppúgy, mint a tőlünk távolabb lévő nagyhatalmakkal szemben, az egyikkel politikai, a másikkal gazda-sági vonatkozásban. Ugyanakkor, amikor kifelé ez a függetlenség, ez" a szuverenitás hiányzik, idebent sincs meg a teljes és tökéletes függetlenségünk, mert a centrális hatalom, a végrehajtó hatalom soha még olyan erős nem volt, mint az utóbbi esztendőkben, mint manapság is és nyugodtan állíthatjuk, hogy kivéve II. Józsefet, a kalapos királyt, akit nem koronáztak meg és I. Ferenc Józsefet az 1849—1867-ig terjedő abszolutizmus alatt, soha egyetlen koronás királyunknak sem volt olyan hatalma, mint amennyi ma van egy főszolgaibírónak a járásában, vagy egy főispánnak a megyéjében. Elnök: Ez talán mégis túlzás, képviselő úr! (Fábián Béla: Gödöllőn nem az! — Buchinger Manó: Enyhe!) Vázsonyi János: Nemrégiben kiderült a képviselőház vitájában, hogy nem a nép bizalmától függött minden tekintetben az, hogy ki kerülhet ide be a képviselőházba, hanem inkább attól, hogy ki milyen formában és milyen módon tudott előszobázni. Nem a választók bizalmából, hanem az előszobázásból alakult ki — ahogyan a képviselőház egy illusztris tagja, mint a múlt idők és a választások idejének koronatanuja megállapította — a mandátumszerzés. Amikor ez a megállapítás történt, vagyis megállapíttatott az, (hogy nem a nép bizalma a döntő a választásokon, hanem a centrális hatalom szerelme vagy barátsága, ugyanakkor megállapítható az is, hogy a gyülekezési jog tisztán és kizárólag a kormányengedélytől függő jog, az egyesülés joga tisztán és kizárólag a kormánytól függő kegy, a lapindítás joga a kormánytól függ s a lapterjesztés joga a kormányzatnak jóakaratán és a tőle adott engedélyen múlik. T. Ház! Megint vissza kell térnem a régi magyar alkotmányhoz, vissza kell térnem a történelemhez és azt kell kérdeznem: hol van az a jus resistendi, amely fennállt mindenkor minden centrális hatalommal, nemcsak a kormányzattal, hanem magával az államfővel, az egykori királyokkal szemben is? Ez a jus resistendi •— hogy klasszikusból, Rajniss t. képviselőtársam beszédéből idézzek, hogy az ő szavaival éljek — az őszé, az elmúlásé szerről már csak az Ősznek és az elmúlásnak illő tisztelettel lehet a magyar képviselőházban szólni. Ma már csak részben van meg a jus murmu59