Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

418 Az országgyűlés képviselőházának 22 szabály ezerint 3 évvel előbb kell tárgyalni azt, hogy ez a szabadalom egyáltalában meghosszabbíttatik-e. 1938-ban és 1939-ben tehát már sorra fog kerülni az a kérdés, hogy a Nemzeti Bank részvénytársaság szabadalmával és a készfizetések felvételével mi fog történni. A törvény világosan előírta a Nemzeti Bank kötelezettségét. Kérdezzük, mennyiben van a Nemzeti Bank felkészülve a készfizetések felvételére és általában a szabadalom meghosszabbításának vagy lejárásának elintézése hogyan fog történni? Mert könnyen előfordulhat, hogy a Nemzeti Bank részvénytársaság olyan állapotot teremt, amelyben a szabadalmat nem lesz lehetséges megszüntetni, bármennyire közérdekű dolog volna is ez, mert hiszen — amint felolvastam — a bank igazgatói, főtanácsosai elsősorban a bank érdekét tartoznak szem előtt tartani, arra tesznek fogadalmat, nem pedig a nemzeti gazdasági élet szempontjait. Rá kell nmtanom arra is, t. Képviselőház, hogy az alapszabályok szerint a Nemzeti Bank részvénytársaság valutáinak egy részét külföldön tarthatja, sőt köteles tartani. A kiírni; tatásban fel is van tüntetve bizonyos összegű valuta, azt azonban sohasem tudjuk, hogy mennyi külföldi valuta tartatik külföldön, milyen címen, milyen joggal és milyen mértékig. Mindezekre vonatkozólag azt mondom, hogy a törvényben biztosított felügyeleti jogot a kormányzatnak gyakorolnia kell és fel is tételezem, hogy gyakorolja is. A n kormány azonban az országgyűlésnek felelősséggel tartozik azért, hogy hogyan gyakorolja és hogyan valósítja meg ezt a törvényben foglalt kötelezettségét. Ezek azok az indokok egészen röviden, amelyek arra indítottak, hogy előterjesszem ehhez a törvényjavaslathoz azt a javaslatomat, hogy a kormányzat félévenkint köteles legyen jelentést tenni a 33-as bizottságnak arról, hogy a Nemzeti Bank részvénytársaság ügyvitele felett hogyan gyakorolta a felügyeletig jogot. Azt hiszem, ez közgazdasági és hiteléletünkben semmi néven nevezendő zavart nem okozna, sőt nagy mértékben hozzájárulna ahhoz, hogy gazdasági és hiteléletünk nyugodtabb, biztosabb alánokra fektettessék; mert nem vitathatja senki, hogy a Nemzeti Bank részvénytársaság gesztiója Magyarország gazdasági életében a legnagyobb fontossággal bír. A terményértékesítés kérdésénél, ennek finanszírozása kérdésénél a Nemzeti Bank magatartása döntő, a külkereskedelmi forgalomban, a valutapolitikában egyedül a Nemzeti Bank eljárása a döntő; a Nemzeti Banknak van kiszolgáltatva az egész ország termelése, mezőgazdasága, ipara és fogyasztása, egész gazdasági életünk. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a kormányzat ezzel a törvényben biztosított felügyeleti jogával feltétlenül éljen és ha él, akkor ennek a felügyeleti jognak gyakorlásáról az országgyűlésnek kellő módon jelentést tegyen és beszámoljon, hogy az országgyűlés a kormányzatot adandó alkalommal a felügyelet gyakorlásának helyes vagy helytelen volta, elmulasztása vagy más okok miatt felelősségre vonhassa. Mivel csak javaslatom indokolását volt szándékomban röviden ismertetni, a törvényjavaslat egyéb pontjaira vonatkozólag pedig csatlakozom az ellenzéki oldalról elhangzott álláspontokhoz, tisztelettel kijelentem, hogy a javaslatot nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következnék Mojzes Já. ülése 1937 június 10-én, csütörtökön, nos képviselő úr, aki azonban nincs jelen, tehát jelentkezése töröltetik. Szólásra következik Vázsonyi János képviselő úr. Vázsonyi János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A költségvetés vitája rendszerint a kormány gazdasági politikájának és ezen keresztül politikai vonalvezetésének kritikáját jelenti, az ezt követő appropriációs vita pedig minden esztendőben a normális bizalom vagy bizalmatlanság nyilvánításának jegyében folyik le. Ezt a két vitát két esztendő óta minden évben egy harmadik vita, a 33-as bizottságról szóló vita követi, amely nemcsak a kormánnyal szemben, hanem azzal az egész rendszerrel szemben érzett bizalmatlanság vagy bizalom kérdését határozza meg, amely rendszer kormányzatunkat évek óta jellemzi és amely általában az egész vonalvezetés iránti bizalomnak vagy bizalmatlanságnak alapja. Nem azért nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mert a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem, hanem azt mondom, hogy azért viseltetem bizalmatlansággal a kormánnyal szemben, mert ilyen javaslattal ;}Ön a képviselőház elé. A 33-as bizottság létesítése, a gazdasági életben való totalitás megteremtése és ugyanakkor a kivételes hatalom alapján való kormányzás fenntartása, amely teljes és tökéletes hatalmat ad a centrális erőnek, a végrehajtó hatalomnak és végeredményben mind gazdasági, mind politikai szempontból úgyszólván tökéletesen hatályon kívül helyezi a parlamentet, illetve csak látszatra tartja azt fenn, kelti bennem a bizalmatlanság érzetét és ezért kell ezzel a javaslattal szemben állást foglalnom. Ha felteszem magamban' iazt a kérdést, hogy szükség van-e ai 33-ais bizottság imleghoisizsíztabbítására, és ugyanakkor eszel párhuzamosain azt a kérdést is, szükség van-e még mindig, a háború befejezése után közel 20 esztendővel a (kivételes hatalom' fenmtiatrtásáüa, és a (kivételes hatalom alapján való kormán j^zásra, akkor mind a két kérdésre határozott nemmel kell válászolinolmi. Ezt a Ihiattározött nemmel való válaszomat gazdasáJgi és politikai okokkal egyaránt alátámasztani kívánom. A gazdiaisági ösiazeomlás indokolta 1931-ben a kormány résizéről azt a törvényjavaslatot, amely a 33-as bizottság megteremtését célozta. A 33-as bizottság hét esztendővel ezelőtt született mteg, kifejezetten egyévi határidőre és azzal az indokolássiall, hogy abban a bizonytalan helyzetben, laimiely 1931-hen a gazdasági összeomlás folytán az ország közuyugalmával. közbiztonságával és a vagyoniba ztons ággal iSemben fennállott, bizonyos szükiségrendeletek kiadása, sryoris intézkedések megtétele sízütkségesnék látszott: és bán akkor is igen sokan közjogi aggodalmuknak adva kifejezést, szemben állottunk azzal a javaslattal, (Surgóth Gyula: Es igen nagyot tévedtek, mert szükség' volt rá!) anégils el kellett ismernünk, hogy a közjogi aggodalmakon kívül 'bizonyos körülmények között feltétlenül szükség volt abban az időben a gyors cselekvésre. Ezek a szükségrendeletek aibblaln az időben meg is oleléntelki. ezek a szükségrendéletek a legszükségesebb tennivalókat rendezték. Azóta, úzussá vált a sízükségrendeletek alapján való kormányzás és hetedik esiztendeje, amikor pedig már egészen más viszonyok vaniniafk, gazdasági szempontból, almlikor már ímegsizünt jogbizonytalanság, lamely 193J-ben megvolt, a