Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

Az országgyűlés képviselőházának 229 jóhiszemű és, hiszékeny embert a bíróságnak kiszolgáltat. T. Képviselőház ! En azon az állásponton vagyok, hogy a köznyugalmat és a közrendet nem ezzel kell nekünk megvédeni, a köznyugalmat és közrendet azokkal szemben kell megvédeni, akik állandóan, folytonosan, azt lehet mondani: permanensen folytatják az izgatásokat az országban. (Ügy van! a baloldalon.) Nem akarok abba a^ hibába esni, hogy akár a jobbról, akár a balról való izgatásról külön beszéljek, akár a balról való izgatásról, akár pedig másféle izgatásról, mert laki valamilyen formában izgat, azzal szemben a legkönyörtelenebbül

# el kell járni. Példákat kell statuálni! Sajnos azonban, még mindig nem látom, hogy itt példákat statuálnának, még mindig kesztyűs kézzel történik a dolgok elintézése, mert nem tudom megérteni, hogy annak ellenére, hogy annyiszor pertraktáltuk már itt, hogy ^milyen visszaélések, izgatások és bűncselekményekre való egyenes felhívások folynak ebben az országban, ezek még mindig megismétlődnek (Úgy van! a baloldalon.), tehát azoknak, akik ezt csinálják, még mindig bátorságuk van hozzá, (Fábián Béla: Napidíjat kapnak! — Zaj a baloldalon.), bátorságuk van azért, mert nem látnak elrettentő példákat, mert még mindig azt hiszik, hogy nekik esetleg sziabad, még mindig azt hiszik, hogy a törvény kétféle: az egyik emberre kötelező, a másik emberre nem, lopni nem szabad, azonban például bűncselekményre felhívni, amelyet szintén törvény tilt, nekik szabad, legalább is hiszik. Már pedig, t. Képviselőház, azt hiszem, hogy a közrend és iá köznyugalom addig még mindig nincs helyreállítva, amíg százával és ezrével szaladgálnak olyan emberek az országban, akik azt hiszik, hogy ők törvényen kívül állanak, minthogy az rájuk nem sújt le gyorsan. Itt van a dolog lényege, hogy ne hosszabb idő múlva, hanem gyorsan utóiérjen mindenkit az igazságszolgáltatás keze, ha kell, hogy lássák, hogy törvényt sérteni senkinek sem szabad... (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az ügyészségek ilyen utasítást kaptak, hogy a legenergikusabb módon járjanak el. — Fábián Béla: Az egész országban szabadalomlevéllel t lázítanak! — Lázár Andor igazságügyminíszter: Ne méltóztassék ilyet mondani. — Fábián Béla: Tessék Hódmezővásárhelyre menni! — Farkas István közbeszól. — Zaj a jobboldalon. — Fábián Béla: Szabadialomlevéllel lázítanak. <— Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Mindenesetre megnyugvással hallom az igazságügyminiszter úrnak ezt a válaszát, hogy az ügyszségek szigorú utasítást kaptak, mert laz én kérelmem is odairányul, hogy méltóztassanak az ügyészségeket felhívni, hogy fokozott figyelemmel kísérjék ezeket a tevékenységeket, mert a rémhírterjesztés s vele a lehetetlen és tűrhetetlen közállapotok mind szerves kapcsolatban vannak azzal, hogy egyes iturbulens elemek lak ár titokban, a föld alatt, akár nyiltan és bátran jelentkezvén, az ország biztonságát aláássák és feltúrják. (Fábián Béla: Elkéső rendőrhatóság Hódmezővásárhelyen! — Zaj a szélsőbaloldalon és a középen) Lehetetlenségnek tartom, — nem akarok itt világnézeti vitát provokálni, mert ez már eldőlt — hogy például az antiszemitizmus stanioljában közönséges bűncselekményeket adagoljanak. Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy valaki antiszemita. Ez rendben van, lelki ügy, magánügy. Egész életét berenülése 1937 június 10-én, csütörtökön. 415 dezheti, ahogyan akarja, azzal érintkezhetik, akivel akar, gazdasági életét berendezheti, ahogyan neki tetszik, eszméjének és benső gondolatvilágának is hódolhat a törvény keretein belül. Kifogása ez ellen senkinek nem lehet, azonban viszont az is kétségtelen, hogy a törvényt mégis csak meg kell tartani, mert a törvény az a szikla, az a szentség, amelyre végeredményében valamennyien támaszkodhatunk, amely nekünk a biztonságot megadja és nemcsak vagyoni, de az életbiztonságot is garantálja. Az lehetetlenség, hogy például a kezemben lehessen egy felhívás, amelyben az azt aláíró úr egyenesen gyilkosságra hív fel. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Nem akarom részletezni, itt van nyomtatásban. Ilyen kitételek vannak benne: »Nyugodtan él még mindig? Aki ezt tűri, az hitvány bitang.« Ha valaki ennek a felhívásnak nyomán fog egy vasdorongot és agyonvágja az illetőt, vájjon az a bíró nem állapítaná-e meg a szándékos emberölést és ebből az egyenes hírlapi felhívásból nem állapítaná-e meg, hegy itt valakit gyilkosságra szándékosan rábírtak és felbujtottak? Ez nyilvánvaló. Ennyire mégsem vadulhatnak el a közviszonyok. Ez lehetetlenség. (Baross Endre: A múltnak dolgait nem korrigálták!) Ha a múltról volna szó, egy szót sem szólnék ma, de nem a múltról beszélek, hanem egészen friss dologról: ezelőtt egy héttel íródott. Még mindig állandóan folynak ezek az izgatások, amelyeket valahogyan erőteljesebb kézzel meg kellene fékezni. Azután még valamit. (Fábián Béla: Megint felszabadultak <a múlt alakjai!) Lehetetlenség az, hogy hősi halottakat^ is bántalmazzanak. Hősi halottaink tekintetében nem lehet közöttünk különbség. A hősi halottak a hősi rangfokozatnak az első grádúsán vannak. Vannak hősök, akik életben vannak, azok a vitézek, akik a hadak útját járták, visszajöttek és hazahozták a világháború hős katonáinak szellemét, amely az országot tovább építi, azonban a hősök legteteje, a legmagasabb grádus« amely az eszmék világához hozzásimul, a hősi halottakból áll, akik a legtöbbet, életüket áldozták a magyar hazáért. Ezek között a hősi halottak között azután igazán nem lehet és nem szabad disztingválnunk. Az a hősi halott már csak eléggé igazolta, hogy tisztességes, becsületes honfiú, hogy ő nemzetének érdemes tagja volt. Tűrhetetlennek tartom, hogy a közviszonyok odáig fajuljanak, hogy amikor ezeket a hősi halottakat a templomban ünneplik, amikor a templomban a hősi halottak emlékére istentiszteletet tartanak, akkor ezt is támadás, kigunyolás és gyalázkodás alapjául kihasználják. Ezt nem lehet csinálni, ezen szerintem változtatni kell. (Egy hanp a középen: Ki csinálja?) Nem akarom a kérdést részleteiben' pertraktálni, itt van nálam az újság, akit érdekel elolvashatja, kérem azonban az igen t. kormányt, hogy a legteljesebb erővel méltóztassék oda hatni, hogy ezek az irritáló jelenségek megszűnjenek. (Fábián Béla: Az anyjuk mellén lógtak azok, akik itt szemtelenkednek, mikor mi a harctéren voltunk!) Hangsúlyozom erőteljesen, hogy akár a szélsőbaloldalon, akár a szélsőjobb old álon és visszatérünk a törvények rendes medrébe és keretei közé, az esetben a közrend és a köznyugalom nem lesz kitéve annyi támadásnak és annyi inzultusnak, mint amennyinek jelenleg ki van téve. Minthogy az általam előadottak következtében a törvényjavaslatot megnyugvással el-