Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-229

Âz országgyűlés képviselőházának 229. fogni. Alig egy-két héttel azelőtt szavazták meg a -költségvetést és kiderült, hogy mindazok a feltevések, amelyekre a költségvetést alapították, tévesek. Az egész költségvetést át kellett volna dolgozni, újabb költségvetési tárgyalás lett volna szükséges, erre természetesen idő nem volt. A miniszter urak, a minisztertanács óránként hozták a rendeleteket. Napról napra változott a gazdasági helyzet és ezt a változó helyzetet a kormányzatnak rögtön utói kellett érnie. Ilyen körülmények között koncedálni lehet, hogy az akkori törvényhozás arra az álláspontra .helyezkedett, hogy maga az alkotmány sem sérthetetlen, ha a salus rei publicaeről van szó és ha a nemzet valamilyen életbevágó érdeke úgy kívánja, az esetben időlegesen eltűrhető az a szépséghiba, hogy az alkotmányon némi osonba essék. Ilyen indokolással Apponyi Albert is elfogadta ezt a törvényjavaslatot. Most a kormányzat isimét kéri a meghoszszaJbbítást, nem kapiunk azonban konkrét indokokat, hanem csak általánosságban mozgó alátámasztást, röviden, két mondattal kifejtve azt, hogy a viszonyok nagyjában-egészében most is olyanok, mint 1931-ben voltak. Ezt azonban senki a világon el nem hiszi, teljesen kizárt dolog, hogy ezt maga az igen t. kormány is komolyan gondolná. A törvényjavaslatnak indokolásából hiányzik az őszinteség. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy sokat javultak a viszonyok, hiszen derék kormányzatunk van, amellyel szemben bizonyos bizalommal is viseltetünk. Nem azért viseltetünk iránta »bizalommal, mert nem tudott valamit javítani, lendíteni a helyzeten, hanem azért, mert látjuk, hogy dolgozik, amit lehet, megcsinál és úgy gazdasági, mint politikai vonatkozásiban is igyekszik előrevinni az ország szekerét. (Gr. Festetics Domonkos: Gyere át támogatni!) Ilyen körülmények között nem keveredhetünk abba JLZ ellenmondásba, hogy ipontosan ugyanott vagyunk,mint akkor, amikor az országban kitört a pánik. Hallottuk Fabinyi pénzügyminiszter úrnak budget-beszédét, hallottuk az indemnitáisi beszédét, ragyog a szikrázó optimizmustól és abból a beszédből meg lehet állapítani, hogy mérföldes csizmával haladunk a javulás felé, a helyzet stabilizálódott, úgyhogy ma azt mondani, hogy a helyzet pontosan kvadrál az 1931-es állapottal, még sem lehet. Hiszen, hogy mást ne mondjak, a költségvetési deficit is kevesebb, mint például tavaly volt, sőt ezt a differenciát is a mérleg kozmetikával állították elő. Az előadó mondta, ha éppen nagyon akarták volna, ez a deficit sem lenne. Mi tehát nyugodtak vagyunk a tekintetben, hogy azért van a deficit, mert iá mérlegcsinálási tudomány azt célszerűnek találta. Meg vagyunk nyugodva, hogy nincs semmi különös baj ebben a pillanatban. Ha tehát nincs baj, akkor hogyan állíthatjuk, hogy a inai helyzet teljesen analog az 1031-essel. Azt hiszem, komolyan sehogyan sem. Ugyancsak nem lehet azt mondani, hogy pénzpánik lenne vagy menekülne a tőke kifelé. Eszerint semmi ok sincs arra, hogy ezt a törvényt továbbra is hatályban tartsák. Azt hiszem, tavaly méltóztatott mondani a pénzügyminiszter úrnak, — most sem tűid mást mondani, hiszen azóta csak legfeljebb javult a helyzet — (Dinnyés Lajos: Mondja ő!) hogy világviszonylatban még mindig bajok vannak, hogy bizonyos lázas tünetek vannak szerte Európában; itt van a spanyol háború, itt volt az abesszin háború, esetleg még lesz valami ülése Î937 június 10-én, csütörtökön, 413 és mindezek olyan irritáló körülmények, amelyek ezt a (kívánatos nyugalmi állapotot nem engedik kialakulni. Hát ilyen általánosságokkal mindig elő lehet jönni. Ha a világtörténelmet nézzük, öt esztendőt nem találunk, amikor mindenütt nyugalom és béke lett volna, mindig volt vtérfürdő, mindig volt valami felfordulás. Hogy a saját példánkra hivatkozzam, megértük az orosz-japán, az angol-búr, az első és a második Balkán-háborút, Bosznia annexióját és a jó Isten tudja még mit, de az akkori törvényhozásnak eszébe sem jutott az, hogy azon a címen, hogy Balkán-háború van, hogy Boszniát annektáltuk, a saját hatalmát és szuverenitását átadja a^ végrehajtó hatalomnak. T. Képviselőház! Végtelenül veszedelmes dolog ez, mert megbillenti, megzavarja az államhatalmak közötti egyensúlyt. Az alkotmányosságnak egyik leglényegesebb része pedig éppen az, hogy az egyes államhatalmak között meg legyen az egyensúly, hogy a törvényhozás, a végrehajtó hatalom, az államfő és a bíráskodás, ez a négy államhatalom egymástól szigorúan különválasztva, mindegyik a saját meghatározott hatáskörében, egymástól teljesen függetlenül működjék. Ennek a négy államhatalomnak az összeműködése — ha mindegyik pontosan betartja a maga hatáskörét — az alkotmányos államélet eredményeként fog jelentkezni. Abban a pillanatban azonban, mihelyt akármelyik államhatalom odatörekszik, — még pedig eredményesen oda törekszik — hogy a másik hatalom hatáskörét a maga részére elsajátítsa, akkor már baj van az alkotmánnyal, abban a pillanatban sántikálni kezd az alkotmány; hiszen Montesquieu elgondolása szerint az államhatalmák szétválasztása éppen azért bír jelentőséggel, mert ezek a szigorúan szétválasztott államhatalmak egymás részére lehetetlenné teszik a túlkapásokat, tehát ha mindegyik államhatalom megmarad a maga medrében, abban az esetben az állam hajója csak egy megszabott, szigorúan rendes, becsületes alkotmányos úton haladhat. T. Képviselőház! Egyesek azt r mondják, hogy ez a javaslat a bizalom kérdése. Ezt r a magam részéről tagadom: ez nem bizalom kérdése, ez lelkiismeret kérdése. A törvényhozásnak semmi körülmények között nem szabad átadnia a maga hatalmát, csak akkor, ha végszükség esete mutatkozik, ha valami feltétlenül rászorítja erre s a ez elől a megoldás elől képtelen kitérni. Bizalottn kérdése ez? Hiszen én bizalommal vagyok az igazságügyminiszter úr iránt, a miniszterelnök úr iránt is az egész kormány iránt is„ mert ismerem őket, ebben a törvényjavaslatban azonban egy egész esztendőre adunk felhatalmazást. Nagyon jól tudjuk, hogy egy esztendő alatt a világon sok minden történhet. (Dinnyés Lajos: Lemond a kormányi Ez nem történhet meg!) Hol van az megírva, hogy pl, egy félesztendő múlva ez a kormány fog itt ülni? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem olyan nagy élvezet miniszternek lenni! — Dinnyés Lajos: Ügy látszik, az! —Lázár Andor igazságügyminisziter: Kötelesség is! — Csoor Lajos: Van akinek igen, van akinek nem!) Ha elképzeljük azt, hogy egy más kormány jön, egy olyan kormány, amelynek a^ tagjai nincsenek átitatva azzal a hazafisággal és azzal az alkotmánytiszteletteL maint a jelenlegi kormány igen t. tagjai, már kész a katasztrófa. Hiszen valósággal aranytálcán adtuk oda a kormánynak az elképzelhető legnagyobb lehetőségeket, hiszen anélkül, hogy gesztiója tör58*